Re: rendszerprobléma.

Kutatást végeztem közeli és távoli ismeretségi körömben hitel ügyben. Íme az eredmény:

Az épeszű többség forintban vett fel hitelt.

Az ingadozók megkérdeztek hozzáértő embereket. Ők azt javasolták, abban a pénznemben kell kölcsönt felvenni, amiben a rendszeres jövedelmük keletkezik.

A hülyék devizahitelesek lettek.

Persze a hülyéket sokáig „ügyesnek” titulálták. „Felnéztek” rájuk. Kiröhögték a forinthiteleseket. Gőgösen, büszkén masíroztak fel-alá, lobogtatva szerződésüket. Egészen addig, amíg az árfolyam meg nem indult…

Megtörtént elrettentő példa: Pénzügyi területhez közeli munkakörben dolgozó, elvált, gyermekét egyedül nevelő nő devizahitelt vett fel lakásra (a meglévőt cserélte nagyobbra, a volt férje kiköltözött már a kisebb lakásból), majd néhány hónap múlva kocsira is. Na, őt végképp nem kéne megmenteni.

De egyébként is micsoda lehetetlen állapot az, hogy pénzért (kölcsönért) kuncsorog a tahó, majd a kialkudott visszafizetési feltételeket semmibe véve nem akar fizetni? A „reál gazdaságban” – ez Magyarországon a fekete gazdaságot jelenti és a kölcsönadó ugyebár nem uzsorás -, már régen agyonverték vagy kisemmizték volna a nem fizetők nagy részét.

Megtörtént eset: Kb. 20 éve tartó közeli ismeretség okán Béla kölcsönkért Józsitól. Béla kereste meg Józsit! Józsi viszonylag jómódú volt, de nem nagyon akart ilyen ügylettel foglalkozni. Béla addig-addig könyörgött, míg Józsi beadta a derekát, de kikötötte, hogy kamatról szó sem lehet. Legfeljebb egy vacsora meghívásról vagy valami hasonlóról. Telt múlt az idő, majd a megbeszélt visszafizetési időpont után 11 hónappal, többszöri unszolásra később fenyegetés hatására Béla végre megadta a pénzt a következő megjegyzéssel:

„Nesze b….meg itt a mocskos lóvéd, alig maradt otthon némi apró.”

Na, ez a magyar mentalitás.

Kultúrországokban – ahol nem a mutyi, a populista politika és a posztkommunizmus dominál – ilyen jellegű „probléma” fel sem merül. Németországban vagy az USA-ban két alapjog mentén vizsgálják a „kölcsön ügyeleteket”: tulajdon és szerződés! Punktum.

(Mielőtt valaki belekötne az utolsó bekezdésbe, hangsúlyoznám, hogy kultúrországban felvett HITEL-ről van szó. Mindegy, hogy milyen pénznemben.)