Regisztráció Elfelejtett jelszó
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Ha egy embert megmentünk az újabb börtöntől, az már nagyon jó

Netmaster

"Az átlagember először halálra ítélné azt, aki bűncselekményt követ el, majd sajnálni kezdi, amikor bekerül a börtönbe, de ha tévé is van esetleg a cellában, akkor megint felháborodik. A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben viszont úgy gondolják, esélyt adnak az elítélteknek, hogy a társadalomba ne bűnözőként menjenek vissza. Feldmár intézetes Mesekör, előadás a gyerekeknek, zenélés a falunapon, csoportterápia a szabadulás előtt. Interjú Budai István börtönparancsnokkal."

"hvg.hu: Amikor a Múzeumok éjszakáján kinyitotta a kapuit a börtön, és kiderült, mennyi program van az elítélteknek, akkor az átlagember úgy reagált, gyilkolnak, lopnak, most meg olyan tanfolyamokon, foglalkozásokon vehetnek részt, amiért a rendes embereknek fizetniük kellene.

B. I.: Az átlagember olyan, hogy ha hall egy bűncselekményt a hírekben, azt mondja, miért nincs halálbüntetés. Ha lenne még olyan büntetés, hogy levághatnák a fél kezét, akkor mi lennénk a félkezűek országa. Aztán ha elítélik, akkor elkezdik sajnálni, szegény milyen sokat kapott, bekerül, embertelen körülmények közé. De ha meglátják, esetleg minden zárkában van tévé, akkor meg közlik, nem kéne „luxusszállónak” lennie egy fegyháznak. Egyébként végig kell gondolni, ha bezárok egy embert, és nem csinálok vele semmi, akkor hogyan fog visszamenni a társadalomba. A programjainkon olyan elítéltek vehetnek részt, akik dolgoznak vagy tanulnak, a szabadidejüket töltik el a foglalkozásokon.

Ha egy embert meg tudunk menteni az újabb börtöntől, az már nagyon jó. Ahogy a börtönlelkészünk szokta idézni, a szenteknek is volt múltja, a bűnösöknek is kell, hogy legyen jövője. Ha nem ezt vallanánk, és egy börtönraktár lennénk, akkor úgy lépnének ki innen, hogy a bűnözői karriert építenék tovább. Megtanulnák egymástól, hogyan kell kirámolni az autót vagy a mackót (széf, kassza, bankautomata – a szerk.) minél gyorsabban. Inkább mi foglalkozzunk az elítéltekkel.

A Mesekörben van olyan elítélt, akit majdhogynem kéz-láb bilincsben hoztak ide. Azt mondták, elvetemült bűnöző, nem lehet vele semmit sem kezdeni. Ennek ellenére azt mondtuk, fehér lappal indul, rajta múlik, hogy mi lesz azon a lapon. Hogy más intézetben mi volt, az engem nem érdekel, itt kap egy esélyt, ha él vele, él vele, ha nem, nem. Bevontuk a Szent Dávid kórusba, ami kezdetben csak egyházi jellegű zenékkel foglalkozott, majd a Mesekörbe. Öt éve van itt, egyetlen egy fegyelmije sincsen. Sőt, az apja az elmúlt nyolc évben meg sem látogatta, de az első mesekörös előadásra eljött."

"Lassan két éve működik a Balassagyarmati Fegyház- és Börtönben a Feldmár Intézet felügyelete mellett a Mesekör-csoport, ami nem egyszerű terápia, nem egyszerűen színház, hanem annál sokkal több. Az elítéltek maguk találják ki a mese vázát, konkrét szöveget és forgatókönyvet nem írnak, így tulajdonképpen minden előadás más és más. A Feldmár Intézet munkatársai péntekenként tartanak csoportos foglalkozást a raboknak, ahol önismereti gyakorlatok, fejlesztő gyakorlatok (hangtan, mozgás, ritmus, szövegértés), dramatikus játékok, kreatív feladatok váltják egymást. A programban félévente adnak elő újabb darabot, eddig kétszer civilek előtt is játszottak. Legközelebb novemberben lépnek fel Budapesten.

A Feldmár Intézet azonban új kísérleti programjában a börtön utáni életre is gondol. Az elítéltek társadalmi reintegrációját segítő B-Terv keretében egy közösségi házat nyitnak azoknak, akik szabadulásuk után nem tudnak visszatérni családjukhoz. A programban részt vevő civilek és szakemberek életközösséget vállalnak a szabadulttal, együtt vezetik a háztartást, segítik a munkavállalást."

http://hvg.hu/itthon/20130719_budai_istvan_interju

Ebbe az irányba kellene elmozdulni inkább, nem az egyesek által előszeretettel emlegetett "önfenntartó börtönök" felé.