Re: nincs cím

Az alapvető nézeteltérés abban van, hogy leginkább 43 és előtte lévő időszakról vitázunk. Innentől meg sok minden irreleváns, amit írsz.

Ezen kívül két külön dolog a műszaki fejlesztések újszerűsége, és azok gyakorlati alkalmazása, harci hatékonysága.

Inkább az érdekességekre koncentrálva: az angolok légierőben minden szempontból partiban voltak az egész háború során, minőségben és mennyiségben leginkább ők voltak egy súlycsoport a németekkel (az amerikaiak más súlycsoport volt, mert nemcsak technikailag voltak jók, de mennyiségben más kategória).

Teljesen párhuzamosan és egyidőben fejlesztették a sugárhajtású hajtóművet és repülőket, mint a németek. Egyidejűleg 36-ban építették meg a hajtóművet, 39-ben kezdték el a tervezést, és pontosan egyidőben állt szolgálatba a sugárhajtású vadászuk. (44 nyara)

Csak nekik abban a szakaszban már nem volt rá szükségük, a németeknek meg "csodafegyver" volt és rögtön bevetették mindenhol.

Az angolok meg nem akarták, hogy bármely ellenség (németek, vagy szovjetek) egy példányt megkaparintsanak, így pl. nem repülhettek idegen légtérbe.

A feladatuk nagyjából a V-1 rakéták lelövése volt, amit meg is tettek.

A háború utáni időszak első általános nyugati sugárhajtású gépe lett a Gloster Meteor, Koreában is harcolt még, és az amerikai későbbi első jetek (Sabre) rajta alapultak.

Csak a Me-262-nek jobb volt a marketingje :)

Tankok terén 43 előtt is, de utána is gyakorlatilag a 70-es évekig az oroszok voltak a "csúcs", nem a németek. A németek az alkalmazásban, a páncélos taktikában, és a "combined arms" alkalmazásában voltak jók, és példaértékűek, innen a német páncélosok híre, de műszakilag semmi rendkívülit nem tudtak a német páncélosok 43 előtt, sőt (az optikájuk és hozzá a lövegek jók voltak 43 után).

A Párduc tényleg a csúcs volt a maga kategóriájában, csak éppen a T-34-ről koppintották.

Remélem megosztod cserébe érdekességként amit tudni lehet az antigravitációs csodahajtóműről.