Regisztráció Elfelejtett jelszó

Re: nincs cím

Lebleuf Előzmény: #627343

Szabadosságról ezeket gyűjtöttem egybe, ezek alapján alakult ki nálam a kifejezés jelentése:

"

Hogyan tehetünk különbséget a szabadság és a szabadosság között?

Kiadóm a USA-ból sürget engem, hogy írjak egy egész könyvet erről a kérdésről: "Muszáj, hogy írjál, mert sok amerikai szülő, aki olvasta SUMMERHILL-t, magát bűnösnek érzi, mert gyerekét nagyon szigorúan nevelte, és ezért mikor erre rájöttek szabadságot akartak adni a gyereknek. Az eredmény egy megzavart gyerek, aki nem látszik szabadnak. Ezek a szülők nem tudjak, hogy a szabadság egy kölcsönös viszony - szabadság a szülőknek, ugyanúgy ahogy szabadság a gyereknek. Ahogyan én értem a szabadság az nem az, hogy a gyerek mindent tehet, amit akar, és mindent birtokolhat, amit akar."

Igen nagyon leegyszerűsítve ez a dolog lényege. A túlhajtott szabadság szabadossággá válik.

A szabadosságot az, ha valaki a másik ember szabadságába gázol. Például az én iskolámban egy gyerek szabadon dönti el, hogy jár-e órákra vagy sem, mert, ez az ö ügye, de nem trombitálhat akkor, ha a többiek tanulni, vagy aludni akarnak.

Amikor az USA-ban jártam valamilyen okból meglátogattam egy Professzort, vagy egy doktort. Amikor megérkeztem, a szobájában voltak gyerekei, akik azután ott is maradtak, és lehetetlenné tettek, hogy megbeszéljem apjukkal, amiért jöttem.

Ma amikor egy amerikai látogató jött hozzám látogatóba, éppen három gyerek volt a szobámban. Gyerekek mondtam, menjetek ki, mert látogatom érkezett, Erre minden morgás nélkül kimentek.

Persze ez a másik irányban is működne: Tanulóim gyakran világosan megmondják nekem, ha egyedül akarnak maradni, ha játszanak, születésnapot ünnepelnek, vagy egy új színdarabot tanulnak.

Minden gyerek önző: Én először! A szülőknek ezt a fejlődési szakaszt meg kell érteniük, de ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell neki engedni, amit tenni akar.

Az igazi válasz az lenne: "Igen Bobbi használhatod az autóm szerszámkészletét, a biciklid javításához, de ha befejezted a munkát, tedd vissza a szerszámokat az autóba". Ha valaki ezt fegyelmezésnek érzi, nevezze annak, de nekem ez csupán annak kifejezése, hogy az életben adunk és kapunk.

Hogyan alakul ki a gyerekekben az önállóság, ha soha nem lesznek visszatartva és azt csinálnak amit akarnak? - hangzik a kérdés, amit sokszor kapok.

Soha nem érveltem amellett, hogy egy gyerek mindig azt tehesse, amit akar. Egy fiatal eldöntheti, hogy mit nem akar csinálni, például nem akar latint tanulni. De nem játszhat rabló-pandúrt apja kocsijában.

Mi egyáltalán az önkontroll (self-controll) definíciója? Biztosan nem az, hogy kínosan ügyeljen valaki a külsőségekre, ha nagy tekintélyű emberrel találkozik. Önkontroll szerintem az, ha valaki képes más emberek helyébe képzelni magát és más emberek jogát tiszteli.

Egy ember, aki számos emberrel együtt leül vacsorázni, nem szedheti tele a saját tálját az összes ember számára készített saláta felével.

"

illetve

​​ http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=10288

"

​Az elkényeztetett – elhanyagolt gyerekek szemtelen kötekedése

Ritter Teodor - 2006.12.07 11:10

Az elkényeztetett – elhanyagolt gyerekeket többnyire a kötekedő önkényesség jellemzi. Ha ennek eredetét keressük, akkor mint sok más esetben, itt sem egyféle magyarázat lehetséges, hanem több olyan, ami akár egyidejűleg is szerepet játszhat az elemzett viselkedési stratégia alkalmazásában. A következő okokat találtam:

a. Az ilyen gyerekek szenvednek az önzésüktől, de az önzésük hiúságként és önhittségként megjelenő változata megakadályozza őket abban, hogy a sérült jellemüket vádolják a szenvedésükért. Illetve azért sem vádolják magukat, mert sejtik, hogy a jellemük az egészségtelen környezeti feltételeik miatt fejlődött torz módon. Ezért lerombolnák a világot, ami nem teszi őket boldoggá, hiszen előbb felgerjesztette az egészségtelen önzésüket, majd az egészségtelen önzésük tárgyává vált.

b. Az ilyen gyerekek valamilyen (nem feltétlenül az ésszerű belátásból származó) korlátot kívánnak maguknak, ami megszabadítja őket a szabadosságuk miatt létrejövő szenvedésüktől. A korlátok megteremtésének az egyik módja az, ha a szemtelenségükkel kiprovokálják a büntetésüket. Az olyan kijelentések, minthogy „Kell a gyereknek a korlát!” vagy, hogy „Pofonért koldul.” erre a magatartásra utalnak.

c. Az ilyen gyerekek a szabadosságuk szenvedése elől a még nagyobb szabadosságba próbálnak menekülni, amit összetévesztenek a szabadsággal. Ha egy vállalkozó szenved attól, hogy nem tudja szeretni sem az embereket, sem a tárgyi környezetét, akkor megtörténhet, hogy pótcselekvésként a még esztelenebb költekezést választja, elhitetve magával, hogy az új vagyontárgyak fogják megadni neki a boldogságot. Ehhez hasonló az is, amikor a szemtelen kötekedés révén valaki arra próbálja kényszeríteni a többieket, hogy még többet elviseljenek tőle, még kevesebb korlátot építsenek köréje.

Ritter Teodor, 2006. 05. 30.

"