Hozzászólás
prosperoInterjú az összetartozás dalának szerzőivel:
"Amit az elmúlt egy hétben kaptunk, az nem nekünk esett rosszul, mert ehhez hozzá vagyunk szokva. Amikor afrofrizurát csináltattam, akkor az volt a baj; amikor kendőt vettem fel, akkor az; amikor a Back II Blackben bundában voltam, akkor az; amikor levágattam a hajam, akkor meg az. Az a legnagyobb probléma a fotelben ülő kommentelőkkel, hogy a gyerekeket bántják meg, akik igazán hisznek ebben az egészben. Az ő álom- és világképüket rombolják szét; azt, amit mondjuk az a 220 gyerek átélt, aki velünk énekelt a lemezbemutató koncerten. Már ott tartunk, hogy a gyerekek írnak nekünk e-maileket, hogy nehogy feladjátok, ne foglalkozzatok ezzel, mert mi ezt szeretnénk folytatni. Vagyis ők, akiknek a legtöbbet szeretnénk segíteni, imádják. Ezért azt szeretném kérni, hogy akiknek nem tetszik, írjanak leveleket nekem, vagy az ügynökségnek, vagy bárhova, ahol a gyerekek nem olvashatják el...."
"A reakciók tükrében átírnátok valamit? Mondjuk azt a sort, hogy "talpaink egymásra lépnek"?
Bársony Bálint: Nekem nagyon tetszik, hogy ezt felkapták, mert nekem ez a kedvenc sorom. Amikor ezt leírtuk, bennem az fogalmazódott meg, hogy az öcsémmel gyermekkorunkban azt játszottuk, hogy rálépett a lábamra, és így jártunk együtt. Ebből jön ez a kép. A napokban egyébként megtörtént a csoda. A párommal feküdtünk az ágyban éjszaka, és valahogy úgy forgolódtunk, hogy egymásnak háttal feküdtünk, és mindketten begörbítettük a lábunkat. És amikor egymáshoz ért a talpunk, akkor óriásit nevettünk.
Rieger Attila: Meg tényleg azon kell vitatkozni, hogy mekkorára nő egy barackfa - az álmunkban?
Bársony Bálint: El kéne engedni egy kicsit a dolgokat.
Rieger Attila: Nem azért mondom, hogy hozzá mérjem magunkat, de hát Chagall képein repülnek az emberek."
"Rieger Attila: De tudni kell, hogy ez a dal szeretetből született, egy kis kedves dal, nincs benne semmi olyan dolog, amivel mi megosztani szerettünk volna. Nem kapcsolódik semmilyen felekezethez, vallási vagy politikai nézethez."
"Bársony Bálint: "Nagyon veszélyesek, vigyázzanak velük!" Megkaptuk azt, hogy az Egyek vagyunk című dal biztos, hogy az egypártrendszerről szól, a Keleti szél pedig a politika keleti nyitásáról. Ez a szám valójában úgy született, hogy feljátszottam négy akkordot, majd átküldtem Évinek, akinek jött egy szöveg a gyerekszületésről. "Keleti szél érkezett / nyugati napsütésre lelt." Az is "baj", hogy a logóban a hangjegy végén ott van a piros-fehér-zöld. Ez az én ötletem volt. Onnan jött, hogy három éve Attival Jamaicában jártunk, és ott minden zenészen mindenhol ott vannak a jamaicai színek. Itthon meg ciki a piros-fehér-zöld? Miért is?
Rieger Attila: Bálint bevont engem egy utazásba, egy bő hetet töltöttünk Jamaicában, találkoztunk Earl "Chinna" Smithszel, aki többek között Bob Marley zenekarában, a Wailersben is játszott egy időben. Nagyon nagy szeretettel fogadott minket, írtunk ott egy Bob Marley-emlékdalt, amit sikerült vele és jamaicai zenészekkel felvenni.
Bársony Bálint: Az emberek életében ott a legfontosabb dolog a muzsika. Bárhová mentél, annál szentebb dolog nem volt. Ez valószínűleg abból a forradalomból adódik, amit Bob Marley kirobbantott a dalaival; az, hogy Jamaica függetlenségét meg tudták őrizni, csak a zenének volt köszönhető.
Bársony Bálint: Szerintem viszont lesznek (megj. olyan dalok, amiket mindenki együtt énekel). Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű kezdeményezések, mint a miénk, bizonyos emberek fejében fényt gyújthatnak. Az a lényeg, hogy inspiráljunk, például a gyerekeket, hogy igen, lehet részük egy olyan koncertben, ahol ők a kórus tagjai, és az ország egyik legjobb dobosa dobol mellettük. Vagy megtanulhatják azt a fajta rendet, ahogy egy zenekarban, egy ilyen jellegű produkcióban a színpadon kell szerepelniük. A közös zenélés arról szól, hogy együtt mit tudunk létrehozni, ellentétbe állítva mondjuk a focival, ami sokszor arról szól, hogy hogyan gáncsold ki a másikat. Kodály mondta, hogy ha valaki énekel és zenél, akkor még a sporteredményei is jobbak lesznek; kell a zenei oktatás ahhoz, hogy egészséges, érett, jól gondolkodó, struktúrákat átlátó felnőtt legyél. Aki ismer engem, az tudja, hogy nálunk nem érhet úgy véget egy buli, hogy ne énekelne mindenki együtt. Leginkább azt mondanám, hogy én egy naiva vagyok. Azt gondolom, hogy az éneklés az egy annyira jó dolog, hogy ha megtörténik egy ilyen este, akkor az a következő napokban mindenkire hatással bír. És ha sokszor történnének ilyen esték város- és országszerte, akkor elindulhatna valami változás. Ahogy nagy- vagy inkább dédanyáink, dédapáink a fonóban együtt énekelnek - ők nem gondolkoztak azon, hogyan gáncsolják ki egymást, hogyan szúrjanak ki a másikkal, hanem örültek annak, hogy együtt lehetnek és együtt dalolnak.
Hihetetlen élményeink voltak a próbákon. Az elején egyszerre ötven-hattal gyerekkel foglalkoztunk, és egy hangos szó nem volt. Bementünk, Atti bepengetett egy akkordot, és mindenki elcsendesült, nem volt kiabálás. Olyan energiákat, olyan szeretetet kaptunk, amit én korábban nem tapasztaltam. Sokkal többet adott, amikor a koncerten ott volt mögöttünk 220 gyerek, mint amikor tízezres tömegek sikoltoztak a Back II Blacknek, én meg bundában voltam, és a legnagyobb szaxofonszólókat játszottam. Az ego máshova kerül. Az ő boldogságuk tesz engem boldoggá."