Regisztráció Elfelejtett jelszó

A közöny diktatúrája

Netmaster

"Amikor tehát a különböző közvéleménykutatásokat olvasom arról, hogy a trafikügynek egyáltalán nem érződik a hatása a Fidesz népszerűségi adatain, vagy arról, hogy a többség kormányt váltana ugyan, a jelenlegi kormánypárt mégis biztosan vezet, és alakíthatna kormányt, ha arra kerülne sor, akkor nem nagyon értetlenkedem. Én világosan látom ugyanis azokat az embereket, akik már évek óta kisétáltak a politikai közösségből, kivonultak a közügyeik gyakorlásából, vagy akár véleményezéséből is, akik a híreknél kapcsolják ki a tévét, és akik éppen úgy legyintenek az egészre, mint 1985-ben. Azt a jelenleg 35-40 százalékot kitevő többmilliós tömeget, akik nem akarnak semmilyen pártot választani, sőt valójában azt se szeretnék, ha megkérdeznék őket. Ebben persze van szerepe a jelenlegi ellenzéknek is, de szerintem sokkal mélyebb a baj.

Magyarországon ugyanis nem orbáni diktatúra dúl, hanem a lelkekbe épült közöny diktatúrája, ami nem Orbánnal kezdődött és feltehetőleg nem vele fog végződni sem. A Kádár-korszakban ez a közöny a túlélés záloga, az egészséges emberi ösztön megnyilvánulása volt. A rendszerváltás idején megnyílt az esélye annak, hogy a demokratikus jogok gyakorlásának lehetősége visszahozza a polgárokat az országukba, és emlékezzünk csak, még 1998-ban is micsoda nagy ígéretnek tűnt a polgári (!) Magyarország megteremtése. És még csak azt sem lehet mondani, hogy az emberek nem akarták kipróbálni, milyen a közügyek iránt nem közönyösen élni. Az 1990-es években még címlapra, a kereskedelmi tévék vezető hírei közé kerültek a nagy korrupciós ügyek, a Tocsik-botrány, vagy ha kiderült, hogy a miniszterelnök édesapja stb. stb. A közöny azonban a rengeteg csalódás hatására szépen lassan visszaszivárgott a lelkekbe."

"Az elmúlt 20 év nagy tragédiája, hogy a rendszerváltó elit képtelen volt tartósan olyan viszonyokat teremteni, amelyek között az embereknek kedvük lett volna polgárként viselkedeni, amelyek között érezték volna a tétjét a szavazatuknak, a véleményüknek. Ebben Antall Józseftől, Horn Gyulán át, Medgyessyig, vagy Gyurcsányon keresztül Orbánig mindenkinek megvolt az egyébként egy idő után exponenciálisan növekvő felelőssége. Orbán Viktor tragédiája pedig az, hogy az egykor a liberális demokrácia legszebb értékeit valló fiatalember most az 50 éves születésnapjára olyan rendszert épít föl, amitől gyerekként irtózott és amit ugyanúgy majd csak a közöny tart össze."

http://hvg.hu/velemeny/20130527_A_kozony_diktaturaja