Re: nincs cím

"Ha mindenki így gondolkodna, oregkorodban ki gondozna? Elárulom: senki. "

Szerintem rbbj is, de én mindenképpen kikérem magamnak, hogy az én (anyagi értelemben persze, nem érzelmi) vagy a Te gyerekeid gondoskodjanak rólam! Hogy is képzelem azt hogy terhükre legyek közvetve (kiosztó-kirovó rendszer). Egyrészt nem tartok rá igényt ugyanakkor elvárnám az államtól, hogy olyan programokkal támogasson (vagy adóban érvényesüljön), hogy képes legyek annyit felhalmozni, hogy senkinek ne legyek terhére társadalmilag (ekkora önzőséget), ki tudjam számolni, hogy ha ennyit félre rakok, akkor ennyi lesz (persze most nettómból megengedi, az általam fizetett nyugdíjhozzájárulás meg számomra kidobott pénz). Már most nagy a társadalmi feszültség azügyben, hogy a nyugdíjasok nyugdíja így az özvegyek nyugdíja úgy. Én ebből nem kérek legyen egy tőkefedezeti program amiből én is, az özvegyem is megél a jövőben. A böcsületes melós is össze tudja hozni 40-50 év alatt. Ja, hogy ahhoz szigorú tervezés és önfegyelem kell. Na de ha ez nincs meg azt ne a következő generációk igyák meg. A másik, hogy azt meg én kérem ki magamnak, hogy attól függjön az én nyugdíjam, hogy alakulnak a demográfiai viszonyok. Egy dologtól függjön a jövőm: tőlem! Mindenkinek így lenne a legjobb.

"Ez olyan mint a blicceles a buszon: neked kényelmes mert más fizeti a tarifát , a buszt, amit te is használsz. Önző megoldás"

Pont a kiosztó-kirovó az: hisz más finanszírozza a nyugdíjamat. Arról nem is beszélve, hogy senki nem garantálja ha lenne 4 gyerek nálam vagy a szomszédban, az fehéren/itthon/megfelelően adózva dolgozna a jövőben. Ne ezektől a dolgoktól függjön a jövőnk.