Re: közép/felsőosztály

"És mi van az előző évtized építési vállalkozóival? Nekik voltak alkalmazottaik, most mindegy hogy alvállalkozói jogviszonyban vagy bejelentve, tehát a te definíciód szerint ők éppen hogy feljebb voltak a munkásosztályhoz képest."

És ebben mi a kérdés?

"Kulturális értelemben azonban prolik voltak, szemben egy kórházi orvossal, vagy egyetemi tanárral, akik a munkásosztályhoz tartoznak szerinted."

Most tényleg azt akarod mondani, hogy az osztálybasorolás intellektualitás kérdése lenne? EZT magad sem godnolhatod komolyan. Amiről te most értekezel az az "értelmiség" fogalma, hogy abba ki tartozik bele, de az értelmiségbe történetesen beletartozik a másodrangú színésztől kezdve a leghíresebb operaénekes is. Ennek ahhoz, hogy mekkora tőkéje van - semmi köze nincs.

"Közben hozzászoktak egy pazarló életmódhoz, a válság alatt meg tönkrementek."

Ahogy szoktam vala is azt emlegetni, hogy azt hitték, hogy az égig érhet az adóssághegy és olyan életmódot folytattak, amit nem engedhettek volna meg maguknak. Ha jól emlékszem ezt utoljára éppen Margarettának fejtettem ki. Pontosan erre írtam azt, hogy az ÉLETMÓD NEM JELENT OSZTÁLYBETAGOZÓDÁST, mert ugye, aki akkor befektetett és nem pazarolt, az nem is ment tönkre. Ők sem azért mentek tönkre, mert pazaroltak, hanem egyszerűen csak most már nem tudnak pazarolni.

"Na én meg pont ezeket az embereket nem sorolnám a középosztályba, mert ugyan volt alkalmazottjuk, volt vagyonuk is, csak bukták, sokat költöttek."

Értem, hogy mire gondolsz, de az én szótáramban ők az ügyeskedő-seftesek, és mint tudod, nagyon meg is van róluk a véleményem. Ők azonban az én szótáramban egyik osztályomba sem tartoznak bele, hiszen ők a rendszeren kívül élő ügyeskedők, akik időnként magasra viszik, aztán nagyot puffannak.

"Kicsit úgy érzem, azon dilemma ez, amiben te a régebbi álláspontot képviseled, mint mikor Athénban átvette a démosz (nem a nép, hanem a gazdag iparosok, kereskedők) a hatalmat az arisztokrácia felett. Az arisztokráciának volt nagy vagyona, a démosznak meg magas jövedelme."

Görögország mindig egy rendkívül extrém ország volt a magas szintű filozófiai hajlamaival, azt hiszem, az még nekem is sok lett volna :) Amire én gondolok az éppen az, hogy rendet kellene tenni a fejekben, annak az alapja pedig az, hogy NEM A FIZETÉST nézzük és nem azt nézzük, hogy ki mennyit keres és mennyit költ, mert ez semmi másra nem jó, csak a fogyasztói társadalom éltetésére.

Kvázi: Aki többet tud költeni, az a gazdag, aki keveset, az meg csóró. Na ez az a hülyeség amivel le kell számolni.

Egyébként, emlékezz vissza, nem véletlen a sok magyar népmese a legkisebb fiúról, aki szerencsét próbál - ugyanis erről szólt az élet. Az elsőszülött vitte a földet, a vagyont tovább hogy ne aprózódjon, aztán a második még talán mehetett iskolába, de a többi magának kellett hogy szerencsét leljen és pont nekik ad bizalmat az, hogy "bejöhet azért nekik is". És tényleg. Mellesleg, ha valaki akkor elment papnak, akkor máris megsüvegelték az utcán még az urak is, a nagyurak is, szóval nem volt az a fajta elmebetegség mint ma, hogy aki nem szórja a pénzt, az csóró.

Egy faluban ott volt a pap (egyházi méltóság, szinte BÁRKIBŐL LEHETETT pap, tehát nem volt pénz kérdése a társadalmi elismertség!) a bíró (mint közigazgatás) és a tanító (mint értelmiség). És ezek voltak a fontos emberek, jópáran. Na ma nézzed meg, hogy ki a nagy ember, akiknek bunkómobilja van, meg a nagy ótója. Szörnyű.