Re: ohne kreativirung

Igazából nem ez volt a baj Dr. ursi.

Igazából az volt a baj, hogy a kormány elvárásként írt elő un. "privatizációs bevételeket" a vagyonkezelő részére, vagyis költségvetési kérdéssé tette azt, hogy mennyi pénzt kell felmutatni - miközben semmiféle elvárást nem fogalmazott meg arra nézve, hogy mennyi értékből kell ezt előállítani.

Ha úgy tetszik, egyszerű cucialista nagyüzemben kellett kótyavetyélni mindent, hogy a szükséges mennyiségű pénz előálljon, azonban ezzel a nép semmit sem tehetett, ez ugyanis ettől kezdve "költségvetési kérdéssé" vált, a vagyont pedig senki sem érezte magáénak és soha senki sem becsülte fel azt reálisan.

Így fordulhatott elő az, hogy a privatizáció majdnem annyiba került, mint amennyi befolyt belőle, azaz valójában az lett az eredménye, hogy majdnem ott vagyunk, mint voltunk, csak már nincs semmink.

"Tudod, olyan, mint az egyszeri ember esetét Kohn-nal és a TV-vel:

Az egyszeri ember úgy gondolja, hogy már nagyon öreg a TV-je, oszt elmegy Kohnhoz kölcsönkérni egy út TV-re ötvenzer forintot.

- Mondha Kohn, hogy semmi gond. Itt van az ötvenezer, egy év múlva adjál vissza százezret, és hagyd itt a régi TV-det is, úgysem kell az már neked.

Megörül ennek az egyszeri ember, hogy ott a pénz is, a régivel sem kell foglakoznia, oszt boldogan köszön el és számolgatja a pénzt. Egyszercsak hallja viszont, hogy Kohn utánaszól:

- Te, figyelj csak rám! Nagy pénz ám az a százezer forint, szerintem nehéz lesz neked előteremteni, de van egy jó ötletem: Adjál oda ötvenezret most, akkor majd csak ötvenezret kell jövőre megadnod, és így sokkal könnyebb lesz neked.

Vakargatja a fejét, vakargatja az egyszeri ember, oszt bólogat sűrűn, hogy ebben bizony van valami. Nosza, gyorsan bele is néz a zsebébe, megörül, hogy pont van nála ötvenezer forint, és gyorsan oda is adja Kohnnak, hogy ez a gond is legyen tudva. Ezek után boldogan, megkönnyebbülten megy ki az ajtón, hogy nem is lesz olyan nehéz azt az ötvenezret előteremteni, és csak utána kezdi el a fejét vakargatni:

- Hogyaszongya, hogy is van ez? Eddig volt egy TV-m és nem volt adósságom, most nincs TV-m és van ötvenezer forint adósságom. Na szépen vagyunk, kezdhetek még jobban nadrágszíjat húzni, hogy vissza tudjam fizetni a kölcsönt."