Re: khm :o) hmm :o)

"ekkora tudással neked már kötelességed lenne bölcsnek és empatikusabbnak lenned"

Erre írnék még valamit ;)

Én inkább ilyen vagyok:

Mert persze, én is tudom, hogy mi vesz körül, de képes vagyok arra, hogy ezen túl is lássak, hogy ne ragadjak le itt, és ne csak annak lássak mindent, ami mások számára is látható, hanem hogy pontosan annak lássam, ami annak a lényege. Hogy meglássam az egészet, a rendszert, azt, ahogy a részek egészet adnak, illetve, ahogy a lényegtelen részleteken való túllépés után feltárul a valóság. Mert az mindig szép. És képes vagyok ezt meg is mutatni másoknak, már persze, ha túl akarnak lépni a hétköznapok szürke világán, és szépnek szeretnék látni a világot. Hogy megérezzék, bárhogy is állnak, bárhogy is élnek, bárhol is élnek, akkor is lehetnek boldogok. Mert a boldogsághoz nem pénz kell, sőt mi több, a boldogság egyetlen definíciója az, hogy a boldogság az, amit nem lehet pénzen megvenni és pont ezért demokratikus, mert bárkinek része lehet benne. Ugyanakkor meg is tudom mutatni, hogy mi a az gonoszság, ami a boldogságuk ellenében tevékenykedik és ami permanensen meg tudja őket nyomorítani a bekorlátozott gondolkodásmóddal és a konvencinális álentellektüellkedéssel. Ehhez pedig nem nézni kell, hanem látni, és ezt el is kell tudni mesélni ;)

Aki tehát megérzi amit írok, az pontosan érteni is fogja, aki viszont megérteni akarja, az többnyire csak elmebetegnek fog tartani, akit be kellene zárni, mert őrült az, aki meglátja Don Francisco de Silvat, és Doña Anat, vagyis a lényeget, mert a ""normális"" ember ezeket nem látja, csak a teljességgel érdektelen és lényegtelen Dr. Jack Mickler karakterét.

Egyszerűen csak: "I am not limited by my eyesight."

És hát, van, akinek ez tetszik és élvezi, van aki irígy, hogy nem képes rá, van, aki el akarja pusztítani, mert ami neki nincs, az másnak se legyen, de általában rettentően bosszantó tud lenni azok számára, akik egyszerűen Micklereket akarnak látni, mert azt hiszik, akkor látják a valóságot.

És azért vannak olyanok, akik időnként megérzik amit írok, és belelkesednek rajta és átérzik. És most nagyon figyelj Lagwagoner. Mert itt jön be az, hogy miért nem mehetek tovább. Én nem vagyok messiás, nem vagyok olyan aki meg tudná tenni, hogy "kövessetek engem", és nem is ez a dolgom. Ugyanakkor - főleg az érzelmesebb lények - könnyedén beleesnek, beleeshetnek abba a hibába, hogy ha nagyon fellelkesítem őket, akkor ha megérzik a szabadság és a boldogság lehetőségét, akkor felelőtlen tettekre ragadtatják el magukat, mert azt hiszik, képesekké váltak erre, pedig csak jól érezték magukat. EZÉRT nem szabad az érzelmekkel azon szint fölé mennem, ami KIBILLENT az egyensúlyból. Ugyanakkor pont ez az a pont, amikor NAGYON SOKAN CSALÓDNAK(!) bennem, mert azt hiszik, hogy eddig "szerettem őket", most meg nem. Pedig nem erről van szó, ezek nem érzelmek, ez egy látásmód, amire mindenki képes. Jézus sem azt tanította, hogy benne higgyenek az emberek, hanem azt, hogy a SZERETETBEN kell hinni. Én sem azt akarom mondani, hogy "bennem kell hinni", vagy "nekem kell hinni", mert erről szó sincs, azt akarom megmutatni, hogy SZABAD saját véleményt alkotni, mert ez a SZABADSÁG és szabadság nélkül nincs teljes boldogság. Én arra akarom rávenni az embereket, hogy kezdjenek el gondolkodni, és ne gyűrjék maguk alá az érzelmeiket az életben, ne a pénzben gondolkodjanak, hanem a SZABADSÁGBAN, abban, hogy SZABADOK lehetnek.

Nézd csak meg, még csak nem is "beszélek", nem is vagyok "látható", és mégis hogy fel tudok embereket érzelmileg kavarni, ami után állom a köveket, és már csak igen riktán dobálok vissza kavicsokat, és egyre kevésbé dobálok vissza azokra, akik kövezni akarnak :)

De nekem nem szabad átlépnem azon a ponton, hogy csak egy össze-vissza irkáló, komolytalan, elmebetegnek is tartott személy vagyok, aki mindenkit felbosszant és kiállhatatlan. Nem szabad olyannak mutatnom magam, aki mindenkit szeret és adott esetben nem dob vissza kővel. És nem csak azért, mert akkor megtagadnám magam, hanem azért is, mert az már valószerűtlenül nem emberi lenne és nagyon félreérthető lenne amiatt, hogy "szektavezérként" nézhetnék ki, avagy hatalomra, vezetésre törőnek (hányszor is diktátoroznak le, vagy kommunistáznak, ami tulajdonképpen tök ugyanaz), szóval nehéz ám egyensúlyban tartani azt, hogy hol van az a pont, amig mutathatom, hogy "láthatjátok szépnek a világot", és hol az, amikor valaki "elkezdi az én szememen keresztül nézni a világot", és onnantól függővé válik.

Én nem halat akarok adni, hanem halászni akarok tanítani, ha már hasonlatot szeretnél, azt akarom megmutatni, hogy minden nehézség nélkül lehet a világot olyannak látni, amilyen. Márpedig aki az ezoterikában, vagy a vallásokban egy picit is jártas, az tudhatja, hogy az élet olyan, amilyenné te teszed. MINDIG a te valós tudat alatti kívánságaid alapján alakul minden, ami körülvesz, ezért is olyan nehéz az, hogy valóban változtass a valóban számodra rossz dolgokon.

Egy tudatkontroll, egy agykontroll igazából mindig kétélű fegyver, a leginkább akkor működtethető, ha a tudatos agyfeled "hitetlen, bizonytalan", mert ebben az esetben az erősítése lehetővé teszi a tudat alatti vágyaid megvalósítását. Ugyanakkor ha a tudatalattid nincs rendben, nem tudod, hogy pontosan mit szeretnél, akkor csak törni és zúzni fogsz. Ezért fontos az, hogy érezzed, hogy mi vesz körül és hogy úgy nézzél rá, hogy szereted ami körülvesz, amid van és ahogy élsz. Mert akkor azt az élet viszonozni is fogja. Ha pedig nem vagy erre képes, akkor változtatni kell, mert senki más sem változtathat helyetted.

Ehhez pedig meg kell tanulni látni. Mindenkinek ott kezdődik a szabadsága és boldogsága, amikor megérti és készségként tudja madj mondani:

"I am not limited by my eyesight."

És pontosan ezért nem szabad felém érzelmekkel fordulnia annak, aki erre nem képes. Mert az nem értheti meg azt, amit érzek és azt, amit írok, és csak félreérthet mindent.