Re: nincs cím

"Értem, de ezt meg nem is tudom kinél kellene számon kérned."

SZÁMON KÉRNI? :o

Én azt nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy a mai napig nem foglalkoznak azzal, hogy a valóságnak megfelelő kép alakuljon ki az emberek fejében azzal a hadművelettel kapcsolatban, hiszen azt a mai napig "Doni tragédiaként" emlegetik, ám ha valóban úgy van, hogy gyakorlatilag alig volt halottunk egy ekkora ütközetben, akkor ez szerintem egy alapvető és durva hiba, ráadásul, ha még azt is tudhatjuk, hogy mindez azért volt, mert nem kaptuk meg az alapvető ellátmányt sem, akkor teljesen más képnek kellene az emberek fejében élni a II. Magyar Hadseregről.

Szvsz nagyon nem mindegy, hogy elpusztult a hadsereg, mert átgázoltak rajta, vagy az, hogy a hadsereg megdöbbentően alacsony veszteség mellett képes volt mindaddig fenntartani az előrenyomuló szovjet alakulatokat, amig volt lőszere, majd utána rendezetten vonult vissza.

"hogy hozzád - és a nagyközönséghez - miért nem jutottak el, arra nem tudok válaszolni."

Hát éppen ez az, pont erről beszélek: Félre ne értsed, hiszen nyilván nem neked szól, de szerintem a törénelemnek nem belterjes és öncélú tudományágnak kellene lennie egy ilyen fontos kérdéskörben, hanem nagyon is a nagyközönségnek - vagy legalább az érdeklődők számára - egyértelműen és mindenhol megjelenítettnek.

"Az Ungváry könyvről még az m1 is adott jó egyórás kerekasztal beszélgetést, Szabó könyve is több kiadást megért, de a Számvéberrel írt közös könyvük is már többedik kiadásnál jár."

Node gondolj bele Scipio, hogy ezen művek száma MILYEN KEVÉS valójában és most gondolj arra, hogy MENNYIEN tanulták a hamisított történelmet az iskolákban, és SZERINTEM a mai napig nem azt tanítják, amiről ezek a könyvek szólnak. Ugyanakkor az általam olvasott könyvek, amik csak érintették ezt a kérdést, azok KIVÉTEL NÉLKÜL "Doni tragédiáról" értekeznek, vagyis még a történészi és írói köztudatban sem HŐSI ELLENÁLLÁSRÓL és PÉLDAMUTATÓ VISSZAVONULÁSRÓL írnak. Mivel én az átlaghoz képest elég sokat olvastam a II.Vh-ról az elmult években, így nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a témakör nagyon nem lerágott csont és a legkevésbé sem igyekeztek a köztudatba ezt átvinni.

"Csak azt tudom mondani, hogy keresni és olvasni kell :)"

Node Scipio, szvsz az nem normális, hogy a csupa hamisított, a valóságtól elrugaszkodott, azzal semmiféle kapcsolatot nem mutató történelemkönyvekkel és irodalommal van tele a piac, és KERESNI KELL azt, ami a tényeken alapulva egészen mást mutat egy eseményről! Hát hogy létezik az, hogy egy tulajdonképpen SIKERES(!), szervezett és rendezett hadműveletről, aminek relatíve kevés halálos áldozata volt, aminél tudható, hogy az ország erejéhez képest elképesztő mértékben szereltek fel egy hadsereget, arról az a kép él az emberekben, hogy ott megsemmisült egy hadsereg, mert átgázoltak rajta, mert nem volt rendesen felszerelve? Ez szerintem nem normális, és ez szerintem a történészek felelősége IS, hogy ez csak ilyen "fű alatt tudható" dolog.

Mert az, hogy esetleg a számadatokon vita van, az természetesen történészkedés, de azon, hogy ilyen mértékben tér el a közkép attól, ami a valóság, az már messze túlmutat a történészkedésen.

"De már felsoroltam én is itt vagy tucatnyi memoárt, linkeltem cikkeket, tanulmányokat, de akkor majd csinálok egy külön hsz.-t egy ajánlóval."

Scipio, értsük már meg egymást: Nekem az a bajom, hogy hogyan lehetséges az, hogy ARÁNYAIBAN jóval több publicitást kapnak azok a művek, amelyek az attorcitásokkal foglalkoznak, amelyekről SENKINEK sem lehet kétsége (vagyis történészkedés az, hogy a mértékén vitatkozzanak), mint az, hogy egyáltalán tudjuk, hogy mi történt arrafelé?

GONDOLJ ÍGY arra, amit én írok, ne mint történészként, akinek "hivatalból ismerni kell ezeket az eldugott műveket", arra nagy energia van A MÉDIÁBAN(!), hogy a magyar hadsereg működését lenyomják, sározzák, tragédiának állítsák be, de valahogy nem látom azt az igényt, hogy az igazság olyan formában derüljön ki, hogy egyáltalán nem lúzerek voltak a magyar honvédek, és leginkább azért nem tudtuk tovább tartani a frontot, mert elvitték tőlünk a felszerelést azok, akik képesek voltak tovább tartani azt.

AZÉRT - már meg ne haragudj - nagyon nem mindegy, hogy hogyan gondolunk arra, hogy mire voltunk képesek és nagyon nem mindegy, hogy egy elárult, kifosztott, az ígéretek ellenére magára hagyott ÉS MÉGIS BÁTRAN HELYTÁLLÓ magyar hadsereg képe él bennünk, vagy a lúzerek klubbja, aki semmire sem volt alkalmas, csak arra, hogy erőszakoskodjon és barbár hordaként viselkedjen.

Mert az, hogy az attrocitásokat kiemelik a lúzerség mellett, az bizony ezt a képet fogja kialakítani a témában el nem mélyülő emberekben. És ez MAGYARORSZÁGNAK és a MAGYAROKNAK nem lehet célja és ezt nem is tartom normálisnak. Én egy valós képet szeretnék látni, érteni, aminek része az, hogy igenis nagyon jók voltunk, és igen, van mit szégyelleni is, és nem azt, hogy szerencsétlen fegyelmezetlen(!) balkáni horda voltunk, akikről csak annyit kell tudni, hogy még a nácikon is túltettünk kegyetlenségben és ebből állt a tevékenységünk a II.Vh-ban.

Hangsúlyozom: Próbáljad úgy olvasni a fentieket, hogy ezt egy NEM TÖRTÉNÉSZ írja, és most képzeljed el azokat, akik még ennyire sem érdeklődnek a témák után, hogy nekik mi lesz erről a véleményük. Alsó, de nagyon alsó hangon máris indulhat az antiszemitázás és a bűnös nemzetezés. És ha így gondolsz bele, akkor nem is teljességgel alaptalanul a szónak abban az értelmében, hogy már megint nem a magyarok tetteivel, hanem a bűneivel foglalkozik a média.

Ez nem szükségképpen a történészek számlájára írható, de az mindeképpen, hogy nem ragadják meg minden alkalommal az alkalmat arra, hogy a magyar honvédség működését egészében ne "rendszerszintű" gyilkossági rendszerben akarják bemutatni, hanem olyannak, amilyen volt. Sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint bármely más hadsereget a II.Vh-ban. Hiszen ezzel bárki együtt tud élni, és tud ezzel azonosulni.

A lúzer tömeggyilkosokkal meg nem.