Re: nincs cím

Ez pont fordítva van. 1990 előtt tilos volt beszélni a szovjet "felszabadítóink" atrocitásairól, a miénket meg azért nem emlegették, nehogy valakiben felmerüljön a "bezzeg a szovjetek" problematikája. '90 után természetes, hogy előbb a rajtunk esett sérelmeket beszéltük ki, számát sem tudom, hány hadifoglyos-gulágos-szovjet rémtettes filmet-dokut-cikket-tanulmányt-könyvet láttam/ovastam az elmúlt 20 évben. Ehhez képest jó 10 év kellett mire Ungváry először írt egy tanulmányt az említett könyvében a honvéd megszállók rémtetteiről, szépen el is sikkadt, majd újabb 10 év kellett egy újabb könyvhöz, ez nagyon messze van az általad vízionált " az elmult húsz évben a nagy nemzetközi álentellektüell közösség valahogy nagyon lelkesen áll ahhoz, hogy a magyar attrocitásokat felderítse" cselekményektől :)

A kérdésedre válaszul, nem indult. Mit értesz felsőbb vezetés alatt? A kinti parancsnkok előtt természetesen nem volt titok mi folyik, sőt az utasításokat, eljárási módszereket ők határozták meg. Ezt úgy hadtestparancsnoki-tábornoki szintig kell érteni, hogy itthon a vezérkar mit tudott azon sem érdemes különsen elmélkedni, hiszen ha a vörös-fehérterror során saját népük ellen ez belefért, akkor az alsóbrendű-komcsi oroszok elllen meg pláne nem zavarta őket a kemény kéz politikája...

De ez sokkal összetettebb probléma annál, hogy el lehessen inézni a vérengző barbárok-kenyérosztogató felszabadítók ütköztetésével. A keleti front sajátosságai, a honvédek - különösen a megszállók -teljes kiszolgáltatottsága, hazai részről teljes magára hagyatottsága, a 20 éves agymosás, a partizánok kegyetlenkedései stb. színezik a képet. És akkor még ott van az említett különböző szerepkörök-különböző eljárások problémája, azaz megszálló-harcoló-mögöttes alakulatok eltérő viselkedése...

Tudomásul kell venni, hogy a keleti fronton ideológiai, sőt faji háború volt, gyakran felfoghatatlanul kegyetlen módszerekkel, amelyekben a honvédség ugyanúgy részt vett, mint bármely más megszálló hatalom hadserege. Ennyi...

De egy kis vidámságot a végére, több memoár is megemlékezett, hogy a helyiek mennyire örültek, hogy váltottuk az olaszokat, akik "mindent megettek, békákat, macskákat" egyaránt :))