Liszt nem volt oda '48-ért
Netmaster"1848 forradalmi tavaszán Liszt Ferenc szerelmi lázban égett. Elvitte a házasságából és Oroszországból elszökött kedvesét Kismartonba és Doborjánba, hogy megmutassa neki gyermekkora színhelyeit. Közben volt ideje munkára is, áprilisra elkészült Hungaria című kantátája, amelyet egy levél tanúsága szerint a magyar Marseillaise-nek szánt. Itt az azonos című szimfonikus költeményt idézzük, amelyet 1854-ben írt.
Májusban kokárdával a gomblyukában érkezett Bécsbe, mégis inkább visszafogottnak mondható a magyar forradalomhoz való viszonya, mintsem lelkesnek. Állítólag ezt mondta a magyar forradalommal szimpatizáló bécsi diákoknak, akik bécsi szállodája előtt vártak rá: „Amikor a hangszerek elfoglalják helyüket, még mindig kell egy ügyes karmester, aki összehangolja különféle hangzásukat.[...] A hangszerek a helyükön vannak, de még nincs meg az ügyes karmester. Hangzavar és lárma nem hoz sok eredményt. Olyan vezető kell, aki szuronyt szegez!"
"Hogy igazából mit gondolt Liszt ’48-ról, arra leginkább ezek a sorok világítanak rá: „Széchenyi nagyon józan, bámulatosan tevékeny és gyakorlatias zsenialitással megáldott ember volt, aki tudatában volt kora és hazája igényeinek. Mérhetetlenül nagy szolgálatokat tett Magyarországnak, ahol jogosan örvendett páratlan népszerűségnek, mindaddig, amíg Kossuth felül nem kerekedett a locsogásával, és az egész nemzetet tévútra nem vezette.
Sajnos e pillanatig még mindig ezen járunk, s nemigen látom, hogy a kizáró patriotizmus e forró lázából bármi jó eredmény születhetne, mert ez csak szelet vet, s majd vihart arat. Ha következetesen és hűségesen követték volna Széchenyi példáját és módszerét, Magyarország ma minden bizonnyal erős és virágzó volna – ide visszatérni azonban, félek, már túlságosan késő. A dolgok ezen állása bizonyára megfelel másoknak – de közülünk azok, akik őszintén szeretik hazájukat, lelkük legmélyén bánkódnak emiatt!" "