Re: nincs cím

Mit nem lehet ezen érteni. Bokros Lajos és Horn nem a privatizációval csökkentette az államadósság arányát a GDP 62%-ra, hanem inflációval, azaz a társadalmi folyó jövedelmek elértéktelenítésével, a társadalom életszínvonalának csökkentésével, elszegényítéssel - nem is akárhogyan!

És pontosan azért nem tudta csökkenteni a privatizációs bevételekkel, mert iszonyatos kiadások álltak a privatizációs bevétellel szemben. (Kerestem az arányt, de nem találtam meg - jellemző, ha érdekel, azt hiszem Mihályi Péter írt erről, az egyik privatizácós tanulmányában.) Azaz az állami vagyon értékesítése a vagyonnak csak elherdálása volt, mivel a privatizáció költségei felemésztették a bevételeket.

De lássuk, hogy hogyan is ment ez az iszonyatos elszegényítés 1994-1998 között!

Inflációs ráták:

1995: 128,2

1996: 123,6

1997: 118,3

1998: 114,3

Azaz 4 év alatt az inflációs ráta 214,25%. DURVA!

GDP folyó áron:

1995: 5727,8 milliárd HUF

Államadósság 87,1% = 4988,91 milliárd HUF

1998: 10280,9 milliárd HUF

Államadósság 62% = 6373,6 milliárd HUF.

Nominális értelemben egyáltalán nem csökkent az államadósság. (Ugye alaptétel, hogy adósságot nem lehet visszafizetni, mindaddig, amíg költségvetési hiányod van...)

Miközben a nominál GDP az inflációnak köszönhetően majdnem duplázódott, (Hoppá! Matolcsy György nem is mondott hülyeséget ezzel a GDP duplázással, itt a történelmi példa) aközben a reál GDP alakulása:

1995: 101,5

1996: 100,2

1997: 103,1

1998: 104,1, azaz 9,1%-kal nőtt mindössze!!!

Tehát a trükk az volt: az államadósság arányának csökkentésére, hogy 20% fölötti inflációt szabadítottak az országra évente, ez pedig nominál értelemben felértékelte a GDP-t, amihez az egyébként továbbra is növekvő államadósságot viszonyítani kell.

Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy ehhez képest az 5,7%-os 2012 évi infláció bagatell, főleg annak fényében, hogy 2002-2010 között is volt jó párszor ennél magasabb inflációs ráta, miközben 2010-2011-ben 3-4% körül alakult, és jelenleg is 3-4% körüli értékre csökkent vissza.

Na most, Orbánéknak ott volt a mnyp vagyon, mondod Te, tehát Orbánéknak könnyebben megy az államadósság csökkentés ezzel (Hornéknak pedig az állami vagyon). De nem csak Orbánnak, hanem az egész társadalomnak, mondom erre én, mivel a 4100 milliárdot (mnyp és különadók) ami a jelenlegi helyzet eléréséhez kellett nem a Te meg az én folyó jövedelmemből kellett elvenni. Tehát amikor Mellár Tamás nem érti, hogy hova lett a 4100 milliárd, a válasz az, hogy a pénztárcánkban van, mert sem inflációval nem vette el azt a kormány, sem pedig az emberekre terhelt közvetlen adókkal.

Ugyanakkor ha a 4100 milliárd felhasználását vizsgálod:

1300 milliárd ment államkötvény bevonásra

500 milliárd ment MOL pakettre (mnyp tartalék helyett MOL tartalék lett belőle)

700 milliárd maradt kb. év elejéig az adósságcsökkentő alapban. Amiből kb. 200 milliárd értékben törlesztettünk lejáró IMF hitelt.

200 milliárd volt a vagyon értékvesztése.

A különadók pedig az államháztartási hiányok csökkentésére mentek, amit ismét jelzem: egyébként Tőled, meg tőlem kellett volna beszednie az államnak.

Szóval nem értem mit nem ért Mellár Tamás, főleg annak fényében, hogy a devizában fennálló államadósságon 10%-os árfolyamgyengülés, ami ilyen környezetben mindennapos szinte, az 1000 milliárddal dobja meg a 22 000 milliárd forintos adósságot, ami egyébként éppen ellentételezi a mnyp államkötvények bevonásának jótékony hatását.

Ja és a bónusz, amit kifelejtettem a felsorolásból: 1994-1998 között segítette az országot az európai gazdasági növekedés és konjuktúra, most pedig gazdasági visszaesés van Európában a megszorításoknak és az adósságválságnak köszönhetően.