Re: nincs cím

Scipio, az un. Rákóczi felkelést manapság is kezdik már egészen más megvilágításba helyezni, ennek része például az, hogy a törvényes király(!!) mellé állók de facto és de jure sem lehettek Magyarország ellenségei, és ez bizony 1848-ra is igaz.

És akkor most ne menjünk bele abba, hogy kossuth lajos hazaáruló becstelen tolvajt megvetette Széchenyi, mert látta, hogy pusztulásba viszi az országot (nem véletlen, hogy mennyire imádják a liberálkommunisták), de abba talán érdemes belemenni, hogy mennyire másképpen ítéltek akkor és mostanában. Így például vegyük elő Görgeyt, akit ugye simán árulónak tartottak, mert letette a fegyvert, sőt, szinte egy személyben tartották felelősnek azért, mert elbukott a """forradalom""". Aztán eltelt egy kis idő, és kezdtek rájönni arra, hogy Görgey bizony azért tette le a fegyvert, mert semmi értelme nem volt a további vérontásnak, vagyis igen bölcs és bátor hadvezérnek bizonyult, aki ráadásul nem futott el, hogy a távolból óbégasson a lopott pénzen. És hirtelen hőssé vált, akinek lovasszobrot állítottak és satöbbi, satöbbi, satöbbi. Namármost, ha szerinted valakinek az elméjére nem hat az, hogy MINEK TARTJÁK, akkor nem ismered az embereket. Széchenyi is megzavarodott (ezért nem végezték ki), mert nem bírta feldolgozni a történteket.

Nem mellesleg, 1848 folyamán szintén sok érdekesség volt, ezek egyike többek között az a kérdés volt, hogy a Habsburgokat trónfosszák-e, ugyanis amig nem voltak trónfosztva, addig Magyarország törvényes uralkodója egy Habsburg volt és teljesen természetes, hogy minden főnemes esetében komoly tudathasadást okozott, hogy KIVEL SZEMBEN érvényes a hűsége: A királynak, vagy az országnak tett esküje a fontosabb. Egyébként, ha már így felhozod az emlékezés mibenlétét, egy kis adalék ezzel kapcsolatban:

"Ami a trónfosztást megelőző tanácskozásokat illeti, a visszaemlékezések elég bizonytalanok e tekintetben. Görgey emlékirata szerint Kossuth négyszemközt tárgyalt vele az ügyben, Klapka viszont azt állítja, Kossuth csupán arról beszélt a tábornokok előtt, hogy méltó választ kell adni a Magyarországra kényszerített, az országot részekre szabdaló olmützi alkotmányra. Tény, Kossuth nem ütközött ellenállásba; de az is tény, hogy meglepődtek a tábornokok április 17-én, amikor hivatalosan is értesültek a függetlenség és a trónfosztás kimondásának híréről."

Elég konzisztens nem? :) Ki volt ott és kivel tárgyalt, ki beszélt és kivel? Ja, hogy ki volt aki irányított, ki hozott döntést és miről, egyáltlaán KI VOLT OTT? Hát nem érdekes, hogy mennyire csal is az emlékezet, és minél többen vannak ott, annál másképpen emlékeznek?

Vagy idézzem ezt?

"Később a hadbíróság előtt szinte minden „honatya” azzal védekezett, hogy Debrecenben tartózkodott ugyan azon a napon, de a néptömeg miatt, illetve mert nem azonosult Kossuth indítványával, be se tette a lábát, illetve be se fért a Nagytemplomba. A döntést tartalmazó okmányt, a Függetlenségi Nyilatkozatot ténylegesen csak április 19-én fogadták el, ám ezúttal sem kért senki név szerinti szavazást."

Vagyis, "még az is lehet, hogy ott sem voltam".

Ja igen, ez nem kurucos forrásból van :)

http://hvg.hu/velemeny/20110414_kurcz_hermann_robert

Gondolom így már hiteles az, hogy MENNYIRE NEM lehet visszaemlékezni valamire, ami FLOW, avagy KÁOSZ közben történik. Az is lehet, hogy MINDEN igaz, amit leírtak, és az is, hogy semmi sem igaz belőle. Ez is csak azt mutatja, hogy ABBAN a pillanatban, ANNÁL az eseménynél nagy volt a káosz, nem volt döntéshozás, nem volt világos a vezetés és ilyenkor mindig a zavarosban halászó gazemberek azok, akik kihasználják a helyzetet, például úgy adják elő, hogy a kormány egyetért a trónfosztással, avagy kezdik úgy a beszédet, hogy "kedves elvtársak", majd "csapataink hadban állnak"-kal távozik angolosan a biztos menedébe, ott hagyva a csapatait megdögleni. Gyáva hitvány emberek.

Ahogy az általad idézett cikkekben is benne van:

maléter pál kommunista csinovnyik: „Kijelentette, hogy ő valóban kommunista, s garantálja, hogy addig, míg mi és ő itt vagyunk, addig Magyarországon nem lesz restauráció.”

"Mi a néphadsereg katonái vagyunk, és nekünk elsődleges kötelességünk volt védeni a laktanyát minden rendelkezésünkre álló eszközzel. […] Védtük magunkat, ahogyan tudtuk, különben esküszegők lettünk volna"

Aha, védtük magunkat, értsd, lövettük a magyarokat, hiszen az eskü nem a népnek szólt, hanem a pártnak. ÉS ehhez egy BALF*SZ külföldi még gratulál is, hogy milyen szépen megvédte a laktanyát - a magyaroktól.

Vagy idézzem ezeket? Legyen:

"A visszaemlékezõk döntõ többsége (Kecskés István, Helyes László, Lucza Béla, M. Nagy Gábor) egyértelmûen azt állítják, hogy Maléter Pál katonái és a Corvin-köz forradalmárai között, olyan tûzharcra nem került sor, mely halottakat eredményezett volna."

vs.:

"Ennek ellenére hamarosan konfrontáció alakult ki, és 26-a estéjétől a fegyverszünet kihirdetéséig (október 28. 13.15) a Kilián katonái szórványos tűzharcot folytattak a corvinistákkal.[6] Tudomásunk szerint ennek a harcnak összesen egy áldozata volt, egy katona."

"Kezdetben volt néhány lövés váltás a Corvin-köz és a Kilián laktanya közt, - de senki nem tudja dokumentálni, hogy a tûzparancsot Maléter Pál adta volna ki, - ennek esetleg egy vagy két sebesültje akadt mindkét oldalon. Ma bármikor ellenõrizhetõ, hogy a Kilián laktanya Maléter Pál által vezetett szárnya és a Corvin-köz között lövöldözés a fizikai, ballisztikai szempontok miatt, egyáltalán nem volt lehetséges 1956-ban."

Mellesleg leírják, hogy maléter pál kommunista csinovnyik egyre kevesebb időt töltött ott, sőt "az is lehet, hogy ott sem volt", mert egyre inkább a kormánnyal mulatta az időt. Nem mellesleg, máshol ő volt a hős, aki megvédi a laktanyát, de most hirtelen CSAK EGY SZÁRNYAT vezetett a laktanyában (és a többit ki?!), nem az egészet, hogy úgy tűnjön, ONNAN nem lőhettek, tehát de facto elismerik a lövéseket, csak éppen maléter pál kommunista csinovnyikot akarják kimosdatni.

Vagy vegyük ezt alapul?

"A Kilián laktanyát október 23-24-én, senki nem foglalta el olyan létszámú katonaság és fegyver volt ott felhalmozva, olyan stratégiai felkészültséggel rendelkeztek a bennlévõk, hogy bármikor egy hadosztály csapatait is sakkban tudták volna tartani nemhogy néhány fegyvertelen járókelõ parancsokat osztogathatott volna nekik. Ismerve az akkori magyarországi viszonyokat, ezt senki meg se merte volna tenni. "

És hasonlítsuk azzal, hogy nemhogy betörték az ajtót, hanem maléter pál kommunista csinovnyik legfontosabb feladata a kizavarásuk volt, amiért még egy idóta angol is gratulált neki?

Szóval, vedd észre légyszives, hogy mekkora szerecsenmosdatásnak vagy a szenvedő alanya, és vedd észre, hogy miben konzisztens az ÖSSZES elbeszélés.

maléter pál kommunista csinovnyik BIZONYÍTOTTAN lövette a magyarokat és BIZONYÍTOTTAN ellenük harcolt. Ezek után el is hagyta a csatateret és szinte alig járt vissza, mert beült a pártba és ott feküdt részegen (szintén az általam említett szemtanú beszámolója), mert ennyi volt a hozzájárulása az egész harcokhoz, majd ezek után természetesen semmit sem tett a magyarok érdekében, csak a bőrét próbálta menteni, ahogy számos nyilas az utolsó napokban, hogy "hirtelen zsidóbarát" lett, mert azt hitte, az felmentés, ha egy zsidóval a kezében fogják el a szovjetek.

Csak hát a szovjetek ennyire nem voltak sem ostobák, sem megvezethetőek és szépen agyon is lőtték őket, ahogy az őket eláruló maléter pál kommunista csinovnyikot is.

Magyarán szólva, az én világképemet köszönöm, megerősítetted, hiszen EGYÉRTELMŰ, hogy a Kilián laktanyából AMIKOR MALÉTER OTT VOLT, lőtték a Corvin közt, és nagyjából akkor lett béke, amikor elhúzott onnan, ugyanakkor pedig csak kollaborálni és bőrét menteni akart, de semmit sem tett azért, hogy a forradalom sikeres legyen. Tipikusan olyan kommunista mentalitás, amit művelt, hogy akárhogy alakul a küzdelem, felmutathassa azt, hogy "ő mindig így gondolkodott", azaz, hogy felmutathassa azt is, hogy "de hát én lövettem az ellenforradalmárokat, meg is öltem sokat, utána pedig semmit sem tettem az érdekükben, illetve csak gyengítettem őket a félrevezető tárgyalásokkal", vagy azt is, hogy "hiszen csak parancsot teljesítettem, az eskühöz voltam hű", holott 1945 óta PONTOSAN tudnia kellett azt, hogy egyetlen náci tisztnél sem volt érv az, hogy parancsot teljesített, ha zsidókat ölt.

Ráadásul 1945 óta bűncselekmény volt az emberiség elleni bűntett, és Nürnber óta vitathatatlan, tehát csak egy kommunista szerecsenmosdató írhat olyat, hogy "az érv, hogy csak parancsot teljesített", mert nem az, ha a saját népére lövet valaki. Mert nem lehet az, mert nem lehet érv, mert nem lehet felmentés.

És csak hogy értsed: 1848-ban nem merült fel magyar részről emberiség elleni bűn még csak gondolati szinten sem, ott egyszerűen az a konfliktus állt fenn, hogy MELYIK eskünek feleljenek meg, hiszen beszari kossuth akkor trónfosztott, amikor annak egyenes következménye lett a forradalom leverése (abszolutizmus korában a működő trónfosztás megengedhetetlen precedens lett volna), mig ha a szabadságharc kitörésekor tette volna meg, akkor a Magyar Kormányra és a Magyar Szent Koronára tett eskü alapján MINDEN nemesnek és magyarnak kötelessége lett volna eskü alapján a szabadságharc támogatása.

A tisztek esetében tehát igen komoly probléma volt az ESKÜ 1848-ban, hiszen ők a TÖRVÉNYES MAGYAR KIRÁLYNAK tartoztak esküvel, és ebből a szempontból a Magyar Kormány paradox módon nem vehette fel a versenyt, vagyis az az érdekesség, hogy tulajdonképpen minden főtiszt, aki átállt az de jure FELSÉGÁRULÓ és ezzel (akkori terminológiával) hazaáruló lett, vagyis az, hogy őket kivégezték, az nagy vihart kavart (köztudott, hogy komoly tiltakozás volt nemzetközileg a megtorlás ellen), de a JOGSZERŰSÉGE nem volt megkérdőjelezhető. Ugyanis ESKÜSZEGŐK lettek attól, hogy az ellen harcoltak, akire felesküdtek. Ha kossuth lajos hazaárló gazember az első nap felmenti ez alól őket azzal, hogy trónfoszt és az eskü visszaszáll a Szent Magyar Koronára, akkor az az érdekes helyzet állt volna elő, hogy NEM lehetett volna őket kivégezni, ugyanis akkor az esküjük szerint jártak volna el.

Lehet, hogy mégsem az én világképen fekete-fehér? :)