Re: 2012.11.26

(18)

Nade kérlek alássan, te most "javadalmazásról" beszélsz, én meg erről egyáltalán nem beszéltem. Megpróbálom még egyszer:

- a szolgáltatást AZÉRT NEM SZABAD terméknek minősíteni, mert akkor belekerül a GDP elszámolásába, holott a szolgáltatások szinte egésze belföldi szolgáltatás, vagyis csak a már megtermelt javakat osztja el újra.

Egy egyszerű családi példával élve:

A Kiss család esetében van egy apa, anya és két gyerek. Az apa kereső ember, keres X forintot havonta. Van Y adósságuk. Az én véleményem szerint a család GDP-je és vásárlóejere, valamit az eladósodottsága olyan, amit X-hez kell mérni, tehát X-hez aránylik az adósság és X-hez aránylik az elkölthető pénz, és X=GDP.

Namármost, jön a libeárlkommunista közgazdász, aki semmi mást nem csinál, csak annyit, hogy azt mondja "ez így nem lesz jó, vegyük bele a szolgáltatást is a jövedelmek közé". Tehát:

- anya főz, ez Z mennyiségű pénzt ér, takarít, ez 1/2Z mennyiséget ér, gyereket nevel, az a szokásos babysitter árakkal nézve 2Z értéket képvisel, kávét főz, lesz*pja a férjét hetente háromszor, az mondjuk még egy Z-t ér.

- hasonlóképpen apa ezenkívül villanyt szerel, megjavítja a kisebb elromlott dolgokat, ez összességében 1/4Z-t ér, ezen kívül segít a takarításban, ez 1/4Z-t ér, tanítja a gyerekeket (korrepetálás szoksásos díjával számolva) ez 1/2Z-t ér.

Mindezt ha összeadjuk, akkor ez máris X+Z*5,5, tehát látható, hogy valójában "mennyivel ér többet a család", mintha csak önálló egyénekből állna. Namármost, ha ezt csak egy "virtuális számnak" tartanánk, akkor ezzel semmi gond nem lenne, játszani tökéletes.

Mi történik azonban akkor, ha azt állítjuk, hogy ez a GDP, mert ez mind értéktermelő tevékenység? Akkor bizony az fog adódni, hogy GDP=X+Z*5,5. És mit is jelent ez? Azt, hogy HIRTELEN ÚGY FOG KINÉZNI, hogy a családnak jóval nagyobb a teherviselő képessége, tehát sokkal jobban eladósodhat, hiszen jóval kisebb a GDP arányos adóssága, sőt akár a GDP arányos hiánya is sokkal kevesebb lehet,

azaz elhitetik velük, hogy élhetnek ennél jobban is, csak vegyenek fel hitelt, ami ezt finanszírozza, hiszen az az életszínvonal nekik jár ekkora GDP-hez. Még mindig nem ismerős? :)

Namármost, amikor a család elkezd adósodni, akkor ezt nem fogja érezni, hiszen alig nő a kiadás, azt kényelmesen lefedi a jövedelmük, sőt, a bank is érezteti velük, hogy napról napra jobb adósok. Sőt mi több, a kormány is mondja, "csak így tovább elvtársak"! Előre a liberálkommunizmus útján!

Oszt mi sem kell a családnak, úgy döntenek, "keményebben dolgoznak". Anyuka bevállal még két an'l-t hetente, apa a fiát el sem engedi sehová, mert éjjel nappal tanítja és láss csodát, hirtelen máris M%-al megugrik a GDP-jük! Tapsol is mindenki nekik, hangosan bólogat, hogy "igen, igen, erről beszéltünk", oszt utána természetesen megnövelik a hitelkeretet, még olcsóbb törlesztőrészletet kapnak (hiszen folyamatosan egyre jobb adósnak számítanak).

A szomszédok irígykednek, "bezzegcsaládoznak", mert nekik nincs ilyen jó minősítésük, mert az asszonynak már nincs kedve hozzá, a gyerek meg hülye, az apja meg méginkább.

És ez így zajlik tovább és tovább. És egyszercsak annyi történik, hogy a férjnek a munkahelye nem megy úgy és 10% fizetéscsökkenést szenved el. Erre természetesen azonnal megjelenik az eddig nyájas bank, hogy ugyan, valamit csináljanak, mert rossz adósok lettek. Ők meg csak csodálkoznak, hogy hát hiszen mindent úgy csináltak, ahogy mondták, még az a'nal közben hangosan óbégattak is, hogy "pápápápápá", és amikor a nő elélvezett, egy irgalmatlan "RAIFFAISEN!!!!" hagyta el az ajkát. Hát mit rontottak el? Ők mindent úgy csináltak, ahogy mondták.

De ekkor a bank hirtelen már nem úgy beszél velük mint addig, mert ők hirtelen rossz adóssá kezdenek válni és nőni kezd a törlesztőrészletük, ráadásul hirtelen több hitelt sem kezdenek kapni. Érzik, hogy valami nem jó. Erre felvesznek újabb hitelt "beruházásélénkítésre" és berendeznek szado-mazo szobát, ami természetesen a banknak is tetszik, hiszen ez növeli a ház értékét, ezt elfogadja növekedésnek. Na innentől apuka, anyuka naponta legalább kétszer a legvadabb Ersteraiffaisen szadomazot nyomja a reklámokkal a háttérben, élvezve nyomtatványokra, hitelkérelemre, ami a közelébe kerül. És amikor legközelebb boldogan bemennek a bankba, hogy akkor most már minden rendben van, legnagyobb döbbenetükre közlik velük, hogy még rosszabb adóssá váltak.

Ők meg nem értik.

Elkezdődik az, hogy akkor eladogatják a szado-mazo eszközöket, pár dolgot, hogy arra nincs szükség, átadják az értékeket a banknak, mondván, ha az kell nekik, ezen ne múljon, de valahogy soha nem lesz elég a banknak az, amit átadnak, és már ott tartanak, hogy ők akarják a családot irányítani. Sőt mi több, közlik velük, hogy csökkentsék a presztizsszolgáltatásokat, mert nem engedhetik meg maguknak.

Ettől már tripla döbbenet ül ki rajtuk, de rendben van, lecsökkentik a nemi életet (kedvük amúgy sincs már rá), és ezentúl csak két hetente csinálják, anya kevesebbet főz, apa tesz a javításokra. Mert költséget kell csökkenteni.

No, megint mennek, kopogtatnak, bankba nézve óbégatnak, de választ, azt csak nem kapnak.

Csak annyit, hogy mivel dúrván lezuhant a GDP-jük, így az adósságuk már meghaladta azt a szintet, amit kezelni tudnának, így csődbíztost kell hozzájuk kirendelni, aki majd elmondja, hogy mit és hogyan csináljanak.

Innentől két lehetőség van.

- az egyik a liberálkommunista modell, amely szerint a csődbiztos nélkül a családnak vége van, és nem tudnak saját magukról gondoskodni, tehát gondozás alá kell őket helyezni. Vannak, akik emelett kampányolnak.

- a másik az, amikor a család felismeri az átqrás lényegét, és hirtelen rádöbben arra, hogy NEM LETT VOLNA SZABAD A KIADÁSOKAT NÖVEKEDÉSNEK elszámolni, a szolgáltatásokat pedig főleg nem. Innentől pedig előveszik a kockás füzetet és kiszámolják, hogy mennyi a bevétel (GDP), és mennyi a kiadás, ami MÁR a szolgáltatások árát IS tartalmazza és vonnak egy egyenleget, és ennek megfelelően alapjaitól kezdve átalakítják az életüket.

A történetet most csak azért meséltem el még egyszer, hogy megpróbáljam újra elmagyarázni: a szolgáltatások helye a kiadási oldalon van, mert azok csak akkor termékek, ha anyuka pénzért a szomszédot, vagy apuka a szomszédnál javít pénzért. A tevékenység ugyanaz, de nem mindegy, hogy az a saját jövedelmed csökkenti le, vagy azt növeli meg.

Mit jelent ez nagy méretekben és Kínában?

Ahogy írod, a tőke oda telepítette az olcsó gyártást, és megpróbálta a fentieket eljátszani Kínával azaz fogyasztót csinálni belőle, mert úgy számoltak, hogy 1 milliárd ember eladósításával és birka fogyasztóvá tételével körülbelül 50-100 évre megoldják a nyugati adósságpiramis fenntarthatóságát, mert az alsó szintre betagozzák Kínát.

De Kína ahelyett, hogy fogyasztóvá vált volna, ahelyett megtanulta a leckét, megtanult nagyon hatékonyan termelni és a saját kezébe vette a termelést, és alapvetően a termelésbe forgatja vissza a pénzt. Bizony barátom mára a nagy autogyárak is kapálóznak azért, hogy egyáltalán vegyesvállalatuk(!) lehessen Kínában, de jópár európai autogyártó van már nyakig bef*sva attól, hogy Kína letarolja a konzum autoipar teljes volumenét az alsó és középső szegmens közepéig tartó sávban, méghozzá belátható időn belül.

Ezért is van az, hogy Kína extrém fogyasztóvá vált, hiszen ekkora értéket állít elő, és immár nem a nyugati gyártók viszik máshová a termelést, hanem Kína(!) viszi külföldre a termelést, de annak a haszna - Kínában csapódik le. Felvásárolják a nyersanyagokat és azok jogait, ország méretű területeket vásárolnak Afrikában, elképesztő mértékben növekednek - és nem adósodnak el kifelé. Bizony, bizony, ők nem léptek be az adósságpiramisba és pont ez billentette meg azt alapjaiban, ugyanis nemhogy fogyasztókká nem váltak, hanem egyenesen kiszívták a pénzt a rendszerből és magunknál tartották, azaz a pénz multiplikátorság helyett valójában csökkentették a rendszerben lévő pénzt - elég csak a kezükben lévő amerikai államkötvények írdatlan méretére gondolni. Ahelyett, hogy annak a tízszerese(!) forogna a világ piacain, ahelyett még az is kivonódott, persze, hogy hiányzik a rendszerből.

Szóval ne hidd azt, hogy az "automata gyártás" időszaka jön el, inkább vedd észre, hogy az automata SZOLGÁLTATÁSOK ideje jött el, mert vedd észre, hogy éppen a szolgáltatások azok, amiket a legkönnyebb automatizálni. Csak vedd észre, ahogy a kereskedelem teljesen ember nélkülivé válása zajlik a netes értékesítés brutális szintre emelkedésétől számítva, vedd észre, hogy a cégek backoffice része hogyan zsugorodik össze és szervezik össze régiókra, kontinensekre, egész világra a háttér - és adott esetben még azt is kiszervezik mondjuk Indiába. Egyre kevesebb ember kell a szolgáltatásban, és ez pont drámaibb a visszaesés, mint az iparban.

Az iparban ugyanis az igazi "forradalom" már az automatizálás miatt lezajlott és ennek a lényege a betanított munkások teljesen feleslegessé válása volt, ugyanakkor a mérnöki és magasan szakképzett munkavállalókra sokkal nagyobb az igény, mint bármikor korábban, ráadásul ez még anyagiakben is magasabb fizetést jelent.

Éppenhogy az látható, hogy pont a termelésben lehet embereket majd elhelyezni, mert ott lehet értéket teremteni és egyre kevesebben lesznek azok, akik a szolgáltatásokból meg tudnak majd élni, egyszerűen azért, mert a kevesebb ember a termelésben kevesebb összes felélhető jövedelmet fog termelni, vagyis teljesen egyértelmű, hogy a Kínai bérszínvonal a maximum, ami belátható időn belül egész Európát el fogja érni átlagban, egyszerűen azért, mert nem lehet majd annál többet fizetni, mert nem lesz versenyképes semmi sem.

Szóval én pont abban látom a jövőt, ha termelés van valahol, egyszerűen azért, mert abból származhatnak adóbevételek. MUSZÁJ erőltetni a termelést, mert NINCS MÁS kiút a jelenlegi válságból, egyszerűen azért, mert az adósság eltörlése rendszerszinten szóba sem jöhet, másképpen pedig nem kerülhet rendszer a pénzbe, csak adósságnövekedéssel. Ebből ebben a formában nincs kiút, csak az, ha kivezetik a rendszerből a fiktivitást, és újra valós számokkal fognak dolgozni.

Az viszont megdöbbentő eredményeket hozna, ezért nem merik bevállalni.

Egyszóval, szerintem az téved hatalmasat, aki ma nem a termelésben, hanem a szolgáltatásokban gondolkodik.

És egy fontos gondolat ehhez: Természetesen a termelést támogató szolgáltatások a termelés részét képezik, így a termékhez adott értéknek számítanak, ilyen például az IT támogatás, vagy az a fajta képzés, ami a szükséges munkaerőt képezi ki, de hasonló ehhez az ő egészségüket és ezáltal a termelést biztosító emelt szintű egészségügyi szolgáltatás is. Minden olyan szolgáltatás tehát, ami termelést segít, az jó, és abban van jövő. De amit a termék árában nem lehet érvényesíteni (EÜ), az a kiadási oldalon van, és csak az van a bevételi oldalon, ami a termék árában megjeleníthető (IT).