Re: törölve

"Mint írtam, megosztó vagy!"

Nem, egyéniség. Tudod ez egy olyan dolog, hogy az emberek alapvetően konformisták és mivel nincs egyéniségük ezért próbálnak valami közösséghez tartozni, hogy megérezzék ezt az érzést. Ez kezdődik gyerekkorban a majmolással, aztán fiatalon jön a szokásos azonosulás keresés, majd valami társasághoz, szélsőséges esetben szektához csatlakozás, hogy valaki "elfogadja őket". Ezen mindenki átesik, én is így voltam ezzel. Csak aztán vagy megtalálja valaki magát, vagy nem. Nem történik más egy forumon sem, azt hiszik, hogy "ez közösség", egy "baráti társaság" és megpróbálnak alkalmazkodni, erre jön valaki, akinek egyénisége van és eszerint is csinálja a dolgait, azaz nem alkalmazkodik a konvencionális sznobizmushoz. Ez elsőre téma lesz, másodikra is, aztán jön az, hogy ez nem jó, aztán legvégül az szokott történni, hogy "kilúgozódik" a forumból mindenki, akinek egyénisége van, és utána unalmassá válik az egész, hiszen nem lesz miről beszélni. Paradox módon ugyanis a "valakinek az utálata" is egy összetartó erő, mint "valakinek az imádata", és ez szűnik meg akkor, amikor valaki távozik. És utána fogják ezt sokan megérteni, de beismerni akkor sem fogják, csak érezni fogják, hogy "már nem ugyanaz valami, mint volt". És valahogy, mégsem lett jobb, bár látszólag célt értek.

Ennyire nem értenek semmit és semminek a működését sem.

Mert ilyenkor az a legszebb, hogy a magukat "liberálisnak" mondogatók, a "mindenkit el kell fogadni jeligére", avagy egyenesen "Jézusra hivatkozással" egyből ki akarják közösíteni azt, aki nem olyan, mint a többi, tudod A NAGY ELFOGADÁS és a KISEBBSÉGEK TOLERÁLÁSA indokával. Mert valójában senkit sem tudnak elfogadni olyannak, amilyen. A megosztás tehát nem szándék, hanem az egyéniség felvállalásából fakadó dolog, abból fakad, hogy számomra nem az alkalmazkodás a legfontosabb, hanem éppen az, hogy önmagam tudjak maradni.

Ezért is szoktam mondani, hogy nálam senki se találna különbséget aközött, ha személyesen látna, egyszerűen azért, mert nincs különbség, én nem játszom meg magam, hogy egy közösség befogadjon, mert nem tartok rá igényt. Ettől persze azonnal besértődnek sokan, és rögtön "közösséget" kezdenek játszani, de ez meg engem nem szokott meghatni. Akik nem viselnek el mást, azok ne hívják magukat liberálisnak, mert közük nincs a gondolat lényegéhez. Mondjuk például én elviselem őket, ők meg nem.

Ki akkor az elfogadó? :)

"Örülj neki, keveseknek sikerül ezt kezeld elegánsabban, és akkor teljesebb lesz a megdöbbenés. Én úgy látom az indulatod nincs pariban az eszeddel, nem?"

Ez így van, ráadásul ebből a szempontból különösen rossz az, hogy az érzések negatív hangulatát, avagy erejét általában át is viszem írásban, mert így sokan azonnal hátrahőkölnek, vagy pofonvágva érzik magukat. És ez nem mindig szándékom, és ez mondjuk szóban kevésbé ilyen erőteljes, hiszen ott lehet hozzá egyéb mozdulatokat is tenni, vagy arcjátékot :)

"Írj próbaként ide egy igazi megosztó blogot, és láthatod, hogy fognak fikázni."

Nem áll szándékomban megosztani, a megosztás egyszerűen abból fakad, hogy vannak azok, akik elviselnek egy egyéniséget, amely önmagát adja társaságban is, és vannak azok, akik nem bírják elviselni az egyéniséget, mert mindig senkinek érzik magukat miattuk.

Megmondom őszintén, az utóbbiak nem igazán érdekelnek, de pusztán csak azért, mert úgysem fogok velük közös nevezőre jutni. Mert ők azt akarnák, hogy ne legyek olyan, amilyen :)