Re: nincs cím

Értem amit írsz, és ahogy leírod, egyet is értek vele, mert tudom, hogy mire szeretnél gondolni.

Ugyanakkor engedjed meg, hogy ezt a kérdést inkább úgy tegyem fel, vajon boldogabb, akinek ötvenmillás bankbetétje van, mint akinek nincs semmi adóssága? Avagy, boldogabb az ötvenmillás bankbetétes, mint az ötmillás bankbetétes?

Azt szeretném csak ezzel mondani, amit már korábban is emlegettem, az ősi mondás kis kiegészítéssel:

A pénz nem boldogít, de a hiánya MEGNYOMORÍT.

Vagyis nem ugyanaz 1 Ft adósság sem, mint 1 Ft pénz a bankban. Az adósság==szolgaság==kiszolgáltatottság. MINDENKÉPPEN ÉS MINDEN FORMÁBAN. És ez attól még mindenképpen így marad, hogy mennyire könnyedén fizeted a törlesztőrészletet, hiszen ez attól még egy KÖTELEZETTSÉG lesz és egy kiszolgáltatottság, egy STRESSZNÖVELŐ tényező.

Valójában ha jobban belegondolunk, ebben a mai világban éppenhogy bagatell pénzekből meg lehet élni olyan színvonalon, ami harminc éve nem csak erre, hanem nyugaton is elképzelhetetlen volt! Az IGÉNYEK azok, amik az inflációnál is erősebben növekedtek és ezért van az, hogy az emberek állandó stresszben és kényszerben élnek, pedig elég lenne felnézni, hogy mi minden veszi őket körül, akárhol is járnak, avagy élnek.

Húsz éve Magyarországon senkinek sem jutott volna eszébe, hogy például a világlátáshoz egy ötvenmillás bankbetét kell, fogta volna a hátizsákját, a sátrát és körbement volna stoppal Európán, ahogy ezt tette tízezerszám az akkori fiatalság. Képes volt hálókocsival utazni nyugatra, vagy még fapadosan is. Ma, ha nincs internet a fapados repülőgépen, már nyomornak és kényelmetlenségnek éli ezt meg. Egy mai fiatalnak az a gondolatmenet, hogy a legkölebbi telefon kétszáz méterre van a lakásától és örüljön ha működik, az egyszerűen felfoghatatlan. Az utcai telefonok lassan eltűnnek, mert annyira értelmetlenné váltak.

Tényleg szabadabb az ebben a világban, akinek ötvenmillás bankbetétje van, mint akinek semmiféle kötelezettsége nincs? Mert szerintem az utóbbi a szabadabb... egyszerűen azért, mert már az ötvenmillás bankbetét is kötelezettséget jelent, illetve állandó morfondírozást azon, hogy mi legyen vele, hogy költse, fektesse be, vagy mit tegyen vele, vagy hogy mi lesz vele öreg korában. Ez is egyfajta kötöttség... és ez is a bizonytalanságból fakadó problémaforrás, hiszen kiszámíthatatlan, hogy mi lesz velünk öregkorunkban.

30 évvel ezelőtt ezt a "hülyeséget" nem is értették volna errefelé az emberek, de Európa jó részén sem: Akkor még volt egy világos rendszer, amiben az emberek tanultak, dolgoztak, nyugdíjba vonultak és normálisan (az adott rendszer nyújtotta kereteken belül) leélhették az életüket és nem kellett állandóan azon stresszelni, hogy mit hoz a holnap.

És ahogy szoktam vala írni, ezt is mostanában kezdik megérteni és felfogni az emberek - és nem is nagyon tetszik nekik...