Re: nincs cím

Láttam, olvastam :)

És akkor közkívánatra, pampflet a liberálkommunizmusról és a liberálkommunistákról. Még csak blogba sem teszem be, csak itt lesz olvasható :)

*

Nekem csak az jut erről az eszembe, ahogy a liberálkommunisták szépen a kardjukba dőlnek, mert a kamatcsökkentésre az állampapír hozamok zuhanása a válasz, méghozzá az olló zárulásával együtt, mára a 10 éves papírok is kifejezetten kedvező kamatozásúak, és bár csak igen szűkszavúan (szinte bocsánatkérően), de még a Portfolió is kénytelen volt rövid üzenetben leírni, hogy 10 éve(!) nem volt ilyen alacsony a kamatszint ezen papírok esetében.

Amit mellesleg el is kapkodtak.

Ahogy az is tudható, hogy nemhogy az idei év, de már a jövő év nagy részét is összekalapozzuk az idén jutányosan, ergo simor andrás főliberálkommunista helytartó páros lábbal kirúgása után (ami után indulhat akár a bűnvádi eljárás is, hiszen megszűnik a mentelmi joga) nyugodtan visszafizethetjük az úgynevezett "tartalékot", ami valójában nem más, mint az országkifosztási alapja a liberálkommunista világszervezetnek.

Ez ügyben külön érdekesség a mai Portfolió cikk, amely már KÉNYTELEN azt is leírni, hogy bizony az árnyékbankszektor már jóval nagyobb, mint a valódi, ergo, le kell vele számolni. Rajtad kívül egyébként nem is írt más arról sem, hogy ahogy előre jeleztem, a bankok a multikkal együtt megtanulták a leckét, hogy ki az úr ebben az országban, és most már MAGYARORSZÁGÉRT lobbiznak Brüsszelben, mert felfogták, hogy ha ugrálnak, akkor őket szivatják meg, márpedig az nem jó azoknak az országoknak sem, amiben az adót fizetik az itteni szipolyozás után. Hasonlóképpen iszonyat változás állt be abban, hogy az imperaial monetary forces elkotródott, mert látja, hogy nincs keresnivalója, viszont számos más koncország már ott van a sorban.

Mert mindeközben Európa a szétesés küszöbére érkezett, imárr a teljes PIIGS helyzete kezd tarthatatlanná válni, a költségvetések sorban omlanak össze, a szerencsétlen görögök példájánál jobban pedig a liberálkommunista "hitelből adósodj" ideológiának a káros hatását sehogy se lehetne bemutatni.

Hiszen abban a gazdaságpolitikában, amelyben NEM A TERMELÉST növelik hitelből, HANEM A FOGYASZTÁST (egyfajta nagyon beteg reverse engineering alapon -> ha nő a fogyasztás, jobban megy a gazdaságnak: no comment, ha a hiteleket nem vesszük figyelembe!), illetve a cashflow növekedését tekintik "gazdasági növekedésnek"; abban egy Görögország egyszerűen menthetetlen, hiszen ha valóban komolyan gondolja bárki, hogy a hitel GDP-t növel - méghozzá multiplikátor hatással -, akkor teljesen világos az, hogy ha a hitel csökken, akkor a GDP multiplikátor méretben omlik össze. Vagyis minél jobban megszorítanak, annál kisebb lesz a GDP, hiszen minden egyes megszorított € multiplikátor hatást kiváltva 10€ csökkenést eredményez, amely a teljes gazdaságra nézve csak az összeomlással járhat, amiben persze nincs csoda, ha valójában nincs is gazdaság.

Görögországban tehát semmi nem történik, csak annyi, hogy kiderül az, hogy az az ország, gazdaságilag egyszerűen nem létezik, a fogyasztás felpumpálása adta "a gazdaságot"; ergo a fogyasztás lecsökkentése megszűnteti létezni az országot, vagyis minél több csomagot várnak el, annál rosszabb helyzetbe kerülnek. Ez egy ördögi kizsákmányolókör, aminek a végén nem csak az emberek veszítik el mindenüket, de az országot is elveszítik, mert mindent el fognak vinni, ami mozdítható, vagy kidobják a periférián kívülre és ott fog középkori szinten összeomlani az egész társadalma.

És ez már Spanyolországtól kezdve mindenhol látszódik, hiszen fenntarthatatlan a rendszer. És most már teljesen felesleges Németországról értekezni, hogy mit és hogyan csinál, mert ez már régen túlment rajtuk. Az a helyzet, hogy a kóceráj kezd menthetetlenné válni, aminek ékes bizonyítéka a Magyarországot cseszegetés, hiszen ha van megoldás erre a problémára, az éppen az, hogy AZT a fogyasztást kell csökkenteni, aminek a profitja NEM az adott országban realizálódik. Ahogy hasonlóképpen azt kell megadóztatni, ami profitot tud termelni, csak éppen kivonja az adott országból, mert megteheti.

Ez öltött olyan méreteket, hogy mig a problémák helyben maradtak, aközben a profit máshol összpontosult, és ennek az eredménye az, hogy azoknak az államoknak kellene a problémákat megoldani, akiktől minden eszközt elvettek a lbierálkommunizmus égisze alatt.

EZÉRT jutott el ma már Európa okosabbik fele oda (utánunk), hogy szükség van az erős államra, szükség van arra, hogy egy ország igenis tényező legyen és hogy módja legyen a saját belső gazdaságának az egyensúlyban tartására. EZ pedig kérem, ez totálisan ellentéte az úgynevezett "szabadpiacnak", avagy a liberálkommunizmusnak, amelynek a lényege az, hogy ne legyenek nemzetek, mert azok ellen tudnak állni a kizsákmányolásnak. Ezért fontos Magyarországot is olyanná átépíteni, mint amilyen Németország (részben Franciaország), kőkemény protekcionizmus, és a gazdaság védelme, a saját termelés fenntartása az elsődleges.

És ennek része például az, hogy nem kell törődni a liberálkommunisták ideológiájával, például az alapkamat esetében, mert világosan látható, hogy 4-4,5%-ra lehet levinni a kamatszintet úgy, hogy még mindig 300FT/EUR körül tartanánk, hiszen jól látható az, hogy a mostani brutális kamatcsökkentési sorozat mellett SEM képes gyengülni a forint.

Ennek az oka pedig egyszerű: Elsődleges pozitív költségvetési egyenleg, megkérdőjelezhetetlen 3% körüli AHT hiány, tisztuló rendszer, amiben az adósságok egy helyre kerülnek (és ezáltal olcsóbban finanszírozhatóvá válnak), és mindezt egy ERŐS szereplő tárgyalja le, és nem egy csinovnyik, aki abban érdekelt, hogy az állam szűnjön meg, és épüljön le.

Ez ugyanis a liberálkommunizmus ideológiája: AZ, hogy az állam épüljön le, és egy elvont fogalom, egy "párt" irányítson mindent, akit nem választanak, akire a népnek nincs ráhatása, azonban olyan hatalmat gyakorol, hogy gyakorlatilag teljes diktatúrában tud kormányozni. Ez volt az állampárt 1990 előtt, mert hiszen hiába volt Parlament és számos más intézmény: Valójában a párt vezetése döntött, ahogy ez minden kommunista rendszerben szokás a francia forradalomtól a bolsevikokon át az MSZMP-n keresztül az SZDSZ-ig.

AZ ideológia ugyanaz: Az emberek felett totális hatalom kell, ez alakult át a liberálkommunizmusban úgy, hogy a liberális értékrendet eltorzították úgy, hogy a "szabadság" szinonímájává az "államnélküliséget tették", amelyben mini diktátorok uralkodhatnak a saját szemétdombjuk felett, de valójában mindenki ki lesz szolgáltatva a pénzügyi rendszernek, hiszen valójában mindenkinek csak adóssága lesz, de vagyona nem, így a pénzügyi rendszer diktátumainak mindenképpen engedelmeskednie kell.

Elég csak ennek a terrornak az idejére visszagondolni, amikor a tiltakozó tömegbe lövetnek a hatalom érdekében, vagy éppen az egyoldalú szerződésmódosítást alkotmányos szintre emelik, ha az a bankárklán érdekeit szolgálja és az emberek kiszolgáltatását, hogy könnyű legyen azt mondani: "Ezek a törvények, nincs mit tenni". No persze az, hogy a törvényt ők hozzák, az nem számít.

Döbbenetes számomra az, hogy vannak még ma is, sőt mi több, egyre többen, akik azt hiszik, képesek azt hinni, hogy itt jobb volt a liberálkommunisták országrombolásának az idejében. Ebből a szempontból a kádári nosztalgia még csak-csak érthető, hiszen Kádár nem volt érdekelt a gyenge Magyarországban, ezzel szemben a 2002-2010 közötti országkifosztásból csurrantott cseppeket vissazvágyni maga a döbbenet.

Hasonlóképpen látható, ahogy ezek a gyilkosok leszármazottai, gyilkosok és hazaárulók utódpártjai most már nyilt és fröcsögő kommunista propagandát folytatnak, méghozzá nyiltan, és egyszerűen döbbenetes azt látni, hogy mindeközben a "magyar gazdagok" (vállalkozók adójának emelését, SZJA növelést akarnak, hogy bankok profitja növekedjen és az adósodással csináljanak látszatnövekedést) megnyúzását propagálják, ez termékeny talajra hullik.

Mindennek pedig az ősálmagyar irígység az oka, mert a prolik számára sokkal jobban hangzik az, hogy egy nyugati ellop valamit, de legalább egy másik magyarnak nincs semmije. Ehhez képest viszont a számára elviselhetetlen (itt találkoznak a magukat liberálisnak tartó szélsőséges anarchistákkal), ha egy magyarnak van valamije, aki netalán több nála. Ennél már csak az a döbbenetesebb, hogy ez a fogalom csak akkor lép életbe, ha magyarnak van többje. Mert idegentől nem sajnálja a többet, azt példának állítja elő, csak azt nem veszi észre, hogy a németek sem attól gazdagabbak nálunk, mert a franciáknak vannak arrafelé szinte kizárólagos érdekeltségeik, hanem azért, mert a németországi gazdagság és gazdaság az ő kezükben összpontosul.

Ezért fontos leszámolni a liberálkommunizmussal ebben az országban, mert sajnos a kádári nosztalgia elhományosítja a szemeket és még mindig azt hiszik, hogy azt az időszakot vissza lehet hozni, annak ellenére, hogy ma már azért igazán illene tudni, hogy a Kádár korszak igazi gulyáskommunizmusát is már csak a liberálkommunista ideológia alkalmazásával, azaz az eladósodással lehetett fenntartani. Ez történt 2002-2010 között is, csak sokkal brutálisabb mértékben és most is ez történne, hiszen már most is propagálják, hogy a növekedéshez uzsorázás kell.

Pedig a magyar vállalkozásoknak egyáltalán nem kell hitel, nem is tartanak rá igényt, ha viszont tartanának, akkor úgysem kapnak, mert konkurrenciát nem lehet építeni ebben az országban. Éppen ezért lehet világos az is, hogy megint a lakosságot akarják eladósítani, amit ha nem megy másképpen, majd megoldanak az ingatlanadóval, hogy azért adósodjon a proli, hogy megtarthassa azt, amiért megdolgozott.

Magyarország válaszút elé érkezett: Enged a liberálkommunisták erőszakosságának, vagy felépíti magát. Nincs más választásunk.

Hogy úgy mondjam, az elmúlt két évvel a legnagyobb baj az, hogy ezt nem 1990-ben léptük meg, mert akkor kellett volna RENDSZERT VÁLTANI, azt, ami most zajlik. Akkor ez könnyebben, gyorsabban ment volna és sokkal nagyobb elfogadottsággal. De jobb későn, mint soha, és még mindig jobb sok hibával, mint beletörődni az elpusztulásba.

Hát ezekért utálom én a liberálkommunistákat.