Re: Surgut

Rendőrállam, kész lázálom, katasztrófa, olyan, mintha háború lenne, és így tovább. Hosszasan lehetne sorolni az ehhez hasonló kifejezéseket a brit lapok szalagcímeiből.

A fél óra múlva kezdődő londoni olimpia a jelek szerint olyan mértékű elkeseredést, tiltakozást és rossz hangulatot idézett elő a világjátékokat rendező város lakóinak körében, mint amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa.

Modern kori olimpia talán még sohasem kezdődött ilyen kellemetlen légkörben, legalábbis ami a helyszínen élők hozzáállását illeti. Sztrájkoltak már a taxisofőrök, mert a nekik fenntartott különsávokat hetekig elfoglalják a sportolókat és VIP-vendégeket szállító autók, így ők lelassulnak, és ezért kevesebb utasuk lesz, ami senki által sem kompenzált bevételkiesést okoz majd nekik. De bedobta a törülközőt a játékok biztonságáért felelős legnagyobb magáncég is, parlamenti vizsgálóbizottság felállítását előidézve (az ügyre lecsapó politikusok már meg is tartották az első „kihallgatást”).

A cég ugyanis képtelen volt megfelelő számú biztonsági embert kiképezni, mert az utóbbi hetekben annyian (minden második jelentkező) léptek vissza a káoszt látva. Inkább nem akartak az „élmény” részesei lenni. A gyors megoldás újabb 3500 katona utcára vezénylése lett, aztán kedden ők is kiegészültek még ezerkétszáz fővel, így most már 18 200, részben Afganisztánt is megjárt brit fegyveres próbál az elképesztő „sűrűségű” tömegben rendet tartani.

Az angol lapok tele vannak a zűrzavarról szóló hírekkel. Például arra buzdítják a londoniakat, hogy hetekre előre vásároljanak be tartós élelmiszerekből, lehetőség szerint ne mozduljanak ki otthonról, és ha tehetik, a szabadságukat kivéve, a kanapén, a tévékészülékek előtt vészeljék át ezt a „háborús időszakot”.

Már csak a kijárási tilalom kihirdetése hiányzik, viccelnek egyre többen a rengeteg katonát látva. Olyan tempóban kellett például sofőröket felvenni és a terroristagyanús alakok kiszúrására kiképezni, hogy csak egyetlen dolgot felejtettek el megmutatni nekik. Azt, hogy hol is van az olimpiai falu.

Az ausztrál sportolókkal például órákig keringett a buszsofőr Londonban, mert nem ismerte a címet, ahol lakniuk kellene. Egyszerűen eltévedt. De ez történt sok amerikai olimpikonnal is, miközben a londoniak egyre durvább kifejezésekkel szidják a szervezőbizottság elnökét, az egykori brit olimpiai bajnok futót, Sebastian Coet.

„Olyan az egész – olvasom az egyik londoni újságban –, mintha valaki házibulit tartana a lakásodban, a belépőjegyeken jól megszedné magát, te meg közben be lennél zárva a pincébe.” A brit sajtó tele a magyar, litván és lengyel vendégmunkások ellen hangoló cikkekkel, mert állítólag ők jártak jól az olimpiával, az építőipar az ő olcsó munkaerejüket alkalmazta.

Sebastian Coe erre csak annyit tudott mondani, hogy reményei szerint a ma esti lélegzetelállító nyitóünnepség, a versenyek kezdete, a sportolók gigászi küzdelme és aztán könnyei a dobogó tetején, közben pedig a himnuszok szívdobogtató dallama szép lassan kitisztítja majd a fejeket, és mindenki elfelejti a kezdeti gondokat.

A végén pedig marad 17 napnyi örömünnep.