Surgut

"Follow up " story, anno, az amerikai újságíró-egyetemen beleverték a fejembe ezt a kifejezést. A "történet követése", az újabb fejezetek. Mert ez is fontos, sőt, néha ez a legfontosabb.

Mostanság a kedvenc "follow up storym" a MOL-ból 500 milliárd forintért kivásárolt Szurgutnyeftyegaz története. Talán emlékeztek még rá, a rengeteg miértre és hogyanra egy évvel ezelőttről, amikor a magyar állam visszavásárolta a MOL-ban kicsit több, mint 20%-os tulajdonnal bíró orosz vállalattól a részvényeit.

Röpködtek a teóriák, az orosz lapok a negyedik legnagyobb orosz olajvállalatnak tartott Surgut (ott rövidítve így hívják) külföldi terjeszkedési kudarcáról beszéltek, a magyarok a kormány értelmetlen erődemonstrációjáról, az adófizetők pénzének pazarlásáról, vagy éppen a nemzeti erő izmosodásáról (ki éppen melyik politikai tábor felé húz). Orosz blog írók pedig arról, nagyon óvatosan, hogy a cég egyik jelentős tulajdonosa (persze titokban) maga Putyin elnök, és valójában Orbán Viktor ettől a ballaszttól akart megszabadulni. Inkább kifizette Putyint....hogy tiszta lapjai legyenek az Oroszország-politikában.

Ezt a verziót senki le sem merte írni Magyarországon, (én is csak mint elképesztő, hallatlan és minden valóságalapot nélkülöző rémhírként közlöm) pedig a konspirációs teóriák kedvelőinek (én hivatalból is az lennék) szerintem ez a legizgalmasabb :-)

Mint ahogy most sem olvasok arról, hogy a Surgut részben épp ennek a Putyinhoz és Kreml-höz kötödésnek köszönhetően elképesztő negatív világrekordot döntött a napokban. A tulajdonosok 70 százaléka ismeretlen, és bár amerikai befektetők is beletettek néhány milliárd dollárt, amikor kiderült, (Putyin szólta el magát nemrégiben) hogy a cég lazán felújított egy orosz atom-tengeralattjáró bázist (mégis mi köze hozzá?) akkor hiába az egyre többet emlegetett Putyin-kapcsolat, a Kreml-ből érkezett megbízható vezetők, a ködös holland közvetítőcég, amin keresztül a Surgut a világgal kereskedik (off-shore a vége, természetesen), nos hiába most már minden.

Világrekord született, mert még a moszkvai tőzsdén, Micex-en is annyira leesett a cég értéke, hogy kevesebbet ér, mint a bankszámláján tartott pénz.

Ilyet még sosem látott a világ. Napi 1.1 millió hordó kitermelt olaj, és a cég mégis csak annyit ér (28 milliárd körül) mint kéthavi kitermelésének az értéke. Annak dacára, hogy 31.4 milliárd dollár van a cég számláján. Készpénzben. Csak ugye nem tudni, hogy az kié.....?

Na vajon!?

Véletlenül megvenné valaki a Surgutot, és le akarna emelni a számláról pénzt, aztán szólnának neki, hogy nem az övé. Mint amikor egy amerikai befektető (bizonyos William F. Browder) azt szerette volna elérni, hogy a nagy készpénzből fizessen már a Surgut osztalékot. Moszkvai bírósághoz fordult, balga módon. Másnap az orosz hatóságok visszavonták a vízumát, a moszkvai bíróság pedig dobta az ügyet.

Hát ide ment a mi 500 milliárdunk.

Ami lehet hogy jó, lehet hogy rossz. Talán tényleg érdemes volt megszabadulni tőlük, ha már valaki hagyta, hogy betegyék a lábukat.

De ki?

És egy ilyen "gyenge", ócska cégnek miért kellett szerény becslések szerint is 140 milliárddal többet adni a részvényeiért?

Ezek lennének az én "follow up" kérdéseim...