indiai Nóbel-dijas Európáról

"Noha ezekben a szociális kérdésekben Keynes nem kötelezte el magát, régi gazdasági hagyomány a hatékony piacok kombinálása olyan közszolgáltatások nyújtásával, amelyeket a piac aligha képes biztosítani. Már Adam Smith megfogalmazta "A nemzetek gazdagsága" című művében, hogy egy gazdaságnak két "egymástól eltérő" feladata van: először is elegendő jövedelmet vagy megélhetést biztosítani az emberek számára, vagy pontosabban lehetővé tenni számukra ilyen jövedelem vagy megélhetés megszerzését, másodszor pedig a közszolgáltatások biztosításához elegendő jövedelmet juttatni az államnak vagy a nemzeti közösségnek.

Európa jelenlegi rossz közérzetének talán legzavaróbb eleme az, hogy a demokratikus vállalások helyébe az Európai Unió és az Európai Központi Bank vezetőinek pénzügyi diktátumai lépnek - közvetve pedig a hitelminősítő cégeké, amelyeknek értékítéletei közismerten egészségtelennek bizonyultak.

Egy széles nyilvános vita, ha ésszerű időt biztosítanak rá - "a vita révén megvalósuló kormányzás", ahogy azt John Stuart Mill és Water Bagehot demokratikus teoretikusok megfogalmazták - Sen szerint olyan megfelelő megoldásokhoz vezethetett volna, amelyek nem kezdik ki alapjaiban a társadalmi igazságosság európai rendszerét. Ám a közszolgáltatások drasztikus csökkentése, amelynek szükségességéről, hatékonyságáról vagy egyensúlyáról alig folyt nyilvános vita, az európai lakosság egy kiterjedt részének szemében vérlázító volt, és ez a politikai paletta mindkét végén található szélsőségesek kezére játszott.

Európa nem támaszthatja fel magát anélkül, hogy ne vizsgálná felül politikai legitimitásának két területét. Először is nem bízhatja magát a szakértők egyoldalú nézetrendszerére vagy jó szándékára úgy, hogy állampolgáraival nem vitatja meg mindezt nyilvánosan, hogy elnyerje a dolgok ismeretén alapuló egyetértésüket. A közvélemény látható semmibe vevése közepette nem meglepő, hogy a társadalom választásról választásra a hivatalban lévők megbuktatásával fejezi ki elégedetlenségét.

Másodszor pedig a demokráciát és a jó politika kialakításának esélyét egyaránt aláássa, amikor a vezetők hatástalan és szembetűnően igazságtalan politikát diktálnak. A szigor érvényesítése eddig nem csupán a választók részvételét - ami önmagában is érték - aknázta alá, hanem annak lehetőségét is, hogy megfelelő (sensible) és megfelelően időzített megoldás szülessen. Mindez messze van attól az "egyesült demokratikus Európától, amelyet az európai egység úttörői meghirdettek - írta Amartya Sen. "

azaz

1) itt is megjelenik a dualizmus, mint a társadalom mozgatóereje

2) itt is megjelenik a központi döntéseket megelöző kiterjedt, széles állampolgári/nemzeti konzultáció szükségessége

Sajnos mind Európa, mint Magyarország elsősorban azért van bajban, mert a vezetők nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy ezt a sokszor időigényes konzultációs folyamatot hogyan lehet megfelelően lefolytatni.