Hozzászólás

Nu, hölgyeim és uraim, imhol egy cikk, amely világosan bemutatja azt, amiről mindig is szoktam beszélni. Gondolkodtam, hogy önálló blogba tegyem-e, de végül úgy döntöttem, hogy nem teszem oda, mert annyit nem ér, inkább “hírként” és “hírkommentként tálalom nektek.

*

Arról, hogy az MNB-t nem a kormánytól függetlennek, hanem az államtól függetlennek tartják pénzügyi körökben és ez az alapvető tárgyi tévedés immár olyan szintekre ért, hogy ténylegesen féloldalas lett minden elszámolás. NEM szeretném ezúttal még csak azt sem sugallani, hogy a Portfolió szándékosan hamisítani, hanem egyszerűen az alábbi cikkel kapcsolatban szeretném bemutatni, hogy már annyira összezavarodtak az emberek, hogy tényleg nem értik sem a függetlenséget, az az “államot”, sem azt, hogy milyen pénzek hol vannak és hogy milyen célt szolgálnak.

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/akk/kiszamoltuk_meddig_huzhatja_ki_a_magyar_allam.161323.html

“Kiszámoltuk, meddig húzhatja ki a magyar állam”

Tárgyi tévedés: Kiszámolták, hogy meddig húzhatja a költségvetés amennyiben az ÁKK, egyetlen eurocentnyi kötvényt sem tud kibocsájtani, vagyis nem tudja a költségvetés és a költségvetési intézmények a lejáró devizaadósságot refinanszírozni. És most, és azonnal érdemes leszögezni, hogy például az EU+IMF+WB hitelkerete esetében nem felélt pénzekről beszélünk, hanem olyanokról, amelyek utolsó fillérig megvannak, azonban nem az diszponál felette, aki felvette és a kötelezettségeket viseli, mivel azokat a pénzeket nem mutatják itt ki. Ebből is következik az a tárgyi tévedés, hogy miközben “magyar államról” beszél a cikk szerzője, akkor valójában egyáltalán nem tartja a “magyar állam” részének a Nemzeti Bankot. Ez pedig dúrva hiba.

“Az elmúlt hetekben felerősödtek a piaci aggodalmak a magyar állam fizetőképességével kapcsolatban az EU/IMF-megállapodás körüli kérdőjelek mellett és amint keddi cikkünkben rámutattunk: amennyiben a tartós piaci bizonytalanság miatt nem lenne képes devizakötvényt kibocsátani az állam, nyár vége körül kimerülnének mozgósítható devizaalapú tartalékai.”

Magyarán, a HAMVAZS uszítás miatt mindenki behülyült, és többek között ezért tesznek egyenlőséget a magyar állam és a költségvetés és költségvetési intézmények közé egy olyan adósság refinanszírozása ügyében, amelyre nézve a költségvetés tulajdonképpen indifferens lenne, amennyiben a költségeket nem neki kellene állnia. Ugyanakkor még ebben az esetben is nyilvánvaló még ezen cikkből is, hogy probléma kizárólag akkor történhetne, amennyiben egyáltalán nem sikerülne devizában kötvényeket kibocsájtani. Ismerve azonban az eddigi aukciós adatokat – ez nem egyszerűen valószínűtlen, hanem teljes mértékben kizárható.

Sőt mi több, nem lehet elégszer hangsúlyozni: HA felvesszük az IMF+EU+WB hitelkeretet, az sem oldhatná meg ezt a problémát, hiszen az NEM a költségvetés rendelkezésére állna, hanem az MNB-be kerülne, vagyis paradox módon az nem azt oldaná meg, hogy szükség esetén azt használhassuk fel, hanem az csak arról szólna, hogy emiatt (és a kifizetett hozamok miatt) a piacon vegyük fel a hitelt. Amely expressis verbis azt jelenti, hogy az esetlegesen lehívott IMF+EU+WB hitelnek megfelelő devizakibocsájtásra kétszer fizetnénk kamatot: Egyszer a hitelt nyújtóknak, egyszer meg a piaci alapon hitelezőknek UGYANARRA AZ ALAPRA számolva. Azaz, a látszólag olcsóbb hozam valójában iszonyatosan drága lenne.

“Azt is hangsúlyoztuk azonban, hogy ezen szélsőséges esetben is tudna forintért cserébe devizaforrást kapni az állam a jegybanktól. Így tehát a kulcskérdés az, hogy ha akadozna, esetleg teljesen befagyna a forintalapú állampapírpiac, akkor meddig lenne képes az adósságfinanszírozásra az állam. Alábbi cikkünkben röviden ezt a témát járjuk körbe.”

Magyarán, valójában a cikk is leírja – képtelenség, hogy az állam csődbe jusson, vagy ne tudja magát finanszírozni, hiszen csak az egyik állami intézménynek kellene a másikhoz fordulnia, azonban magából a hanghordozásból is nyilvánvaló, hogy mekkora tévedés az alapfelállás: “Az állam tudna devizaforrást kapni a jegybanktól”, hiszen ez értelmetlen: A magyar állam RÉSZE a költségvetés (kormány) és a Jegybank (MNB) is. Ha úgy tetszik, itt éppen az látható, hogy valójában a pénzügyi világ a Jegybankot az ORSZÁGTÓL független intézménynek képzeli el, ami normális világban teljességgel nonszensz lenne.

Ettől függetlenül az alábbiak már nettó hazugságnak számítanak:

“Az államadósság finanszírozás folyamatában időről-időre előfordulnak olyan periódusok, amikor csak drágán, illetve csak korlátozott mértékben tud az állam bevonni pénzt a lejáró adóssága, illetve az időközben kialakuló államháztartási hiánya finanszírozására. Az elmúlt három évben volt példa arra, hogy ilyen periódus inkább külső sokk (pl. 2008-as Lehman-válság következményei), illetve arra is, hogy inkább magyarországi okok miatt alakult ki (pl. 2011 végén a gazdaságpolitika csökkenő kiszámíthatósága, a bizonytalan EU/IMF-hitelcsomag miatt).”

Hiszen teljességgel egyértelmű, hogy pont fordítva van az igazság, 2008-ban volt az, hogy olyan helyzetbe kerültünk, ami az akkori kormányoknak köszönhető, mig 2011-ben semmiféle finanszírozási problémánk nem volt, illetve nincs. 2008-ban tényleges államcsődben voltunk, amit szó szerint az utolsó pillanat után sikerült elhárítani, most viszont a közelében sem vagyunk. Ennek az egyszerű bizonyítéka az, hogy mig akkor a kormánynak SEMMIFÉLE tartaléka nem volt, tehát de facto és de jure fizetésképtelen volt, most akkora forrásai vannak, hogy éves távlatokban is vissza tudna fizetni minden hitelt. Ettől függetlenül, jól látszik, hogy a “kiszolgálószemélyzet szerecsenmosdatása” töretlen vágy a mai napig, és ha hagyjuk, hogy a HAMVAZS ezeket a hazugságokat terjessze, akkor pár év múlva már csak ezek maradnak meg az emberek fejében.

“Amint az alábbi ábrán látszik, ilyen feszült periódusokban az Államadósság Kezelő Központ az általa aukciókon meghirdetett állampapír mennyiségeknek jellemzően csak a 60-80%-át tudja eladni, sőt vannak olyan hetek, amikor egyáltalán nem tud forrást bevonni.“

2008-ban történetesen SEMMIT sem tudtunk eladni, pedig bármi áron el akartunk adni. Most nem szorulunk rá a bármi áronra, így ha irreálisak az elvárások, akkor azt vissza is tudjuk utasítani.

“Alábbi ábránkon pedig az is jól látszik, hogy a gyenge vételi kereslet emelkedő, megugró állampapírpiaci hozamkörnyezettel párosul, azaz egyre drágábban tud egyre kevesebb forráshoz jutni az állam. A kettő elegye - ha tartósan fennmarad - gyilkos tud lenni az állam adósságfinanszírozására, hiszen előbb jelentősen megnehezítheti azt, majd gyorsuló ütemben egyre inkább ellehetetlenítheti azt.”

Ez természetesen igaz, de ismét fontos visszautalni arra, hogy nem mindegy az, hogy EGY kamatelvárást kell kifizetnünk, vagy kettőt. Magyarán, ha egy hozamot kell csak kifizetni, akkor az olcsóbb, mintha kettőt kell kifizetni.

És akkor innen indul az elszólás hegy:

“A június és november a "leghúzósabb"

Amint az állam devizaalapú törlesztési kötelezettségeit és tartalékait bemutató cikkünkben már kiemeltük: júliusban és novemberben lesznek devizakötvény lejáratai a magyar államnak (a fennálló devizakötvények kamatfizetésén kívül), ezen felül idén a Nemzetközi Valutaalap felé állnak fenn törlesztési kötelezettségei. A kötvény- és hiteltörlesztések kamatokkal együtt összesen mintegy 6,25 milliárd eurót tesznek ki, miközben az állam idénre kalkulálható devizaforrásai 2,6-3,8 milliárd eurót érnek el két forgatókönyv szerint. Devizaforrásra tehát mindenképpen szüksége lenne törlesztési kötelezettségei teljesítéséhez.”

Hiszen itt már egyértelmű, hogy a Valutaalap felé fennálló hiteleket úgy mutatja be, mint ELKÖLTÖTT, FELÉLT pénzeket, amelyeknek a kötelezettségét az államnak kell állnia, miközben fel sem merül benn az a gondolat, hogy azt egyszerűen vissza is lehet fizetni, hiszen ott állnak az “állam másik zsebében”, azaz az MNB-ben. Vagyis, még ezen cikkből is ordít az, hogy a MAGYAR ÁLLAMNAK semmiféle fizetési gondja nem lehet, még csak elméletben sem, és jól látható, hogy valami hihetetlenül bagatell devizabevétellel kell számolni még a worst case scenario estében is, hiszen mindössze 2,45-3,65 milliárd EUR többletforrásra lenne szükség, amelynél önmagában több érkezett be az MNB-be decemberben és az Unios transzferek, valamint a kereskedelmi többlet önmagában meghaladják ezt a tételt.

Az itt következő részben a cikk szerzője is triviálisnak tartja a forinthitelek refinanszírozhatóságát, ezért azt nem is részletezem.

“Miből gazdálkodhat az állam?

A Magyar Nemzeti Bank tegnap közzétett statisztikai mérlege szerint a központi kormányzat által jegybanki betétben tartott pénz 1383 milliárd forintot tett ki 2011 december végén, amelyből - amint azt már keddi cikkünkben jeleztük - becsléseink szerint mintegy 1,5 milliárd eurót, azaz mintegy 470 milliárd forintot tett ki a devizaalapú betét. Az állam likvid forinteszközként tehát a kettő különbségeként adódó 910 milliárd forintra számíthat, illetve ezen felül arra a pénzre, amely a magánnyugdíjpénztári vagyonból forinteszközökben áll(t) rendelkezésre.“

Magyarán, már itt kezdődik a megnevezésekbe belezavarodás, illetve az MNB által szolgáltatott adatok használhatatlansága, hiszen valójában csak BECSLÉSEK vannak csak arra, hogy mi áll a KORMÁNY rendelkezésére, és eleve elkülönítik a kormány tartalékait és az MNB tartalékait, mintha az utóbbihoz az országnak semmi köze sem lenne. Sőt mi több, paradox módon már abba is belekavarodnak, hogy ha megkötjük az új hitelszerződést, akkor az teljességgel indifferens marad a kormányra nézve, egyebekben pontosan azért, hiszen abból a régi hitelkeretet újítanánk meg, azaz, pont arról szól a dolog, hogy visszafizetnénk azt a pénzt, ami eddig itt volt és lecserélnénk egy másikra. De ettől miért javulna a kormány fizetőképessége?

És végül a slusszpoén:

“Meddig lehet elég a pénz?

Mivel ismerjük az állam likvid vagyonának mértékét és azt is, hogy az év során milyen törlesztési kötelezettségekkel, illetve deficitfinanszírozási mértékkel szembesül, kalkulálni lehet azt, hogy különböző piaci forgatókönyvek mellett a likvid vagyon meddig tartana ki. Természetesen ha az a javuló, illetve viszonylag nyugodt piaci környezet tartana ki, mint ami az e heti állampapír aukciókat jellemezte (pl. tegnap terv feletti kötvényeladások), akkor számolhatunk azzal, hogy a forrásbevonási szükséglet 100%-át teljesíteni tudja az adósságkezelő, így a "meddig lehet elég a pénz" kérdés értelmét veszíti.”

Röviden, a válasz az, hogy magának a kérdés feltevésének sincs értelme, hiszen könnyedén finanszírozzuk magunkat.

Vagyis röviden:

“Az elemzői felmérés eredménye mellett a fenti kalkulációk is rámutatnak arra, hogy Orbán Viktor kormányfő jelzésével összhangban Magyarországnak valóban érdeke a minél előbbi megállapodás a nemzetközi szervezetekkel a hitelkeretről. Annak megléte ugyanis a gazdaságpolitikai kiszámíthatóságon keresztül már eleve könnyítené az állam piaci alapú finanszírozását, a hitelkeret (részleges) felhasználása pedig a kamatok szintje miatt olcsóbb is lenne a piacinál.”

Magyarországnak (minő érdekesség, hogy most hirtelen a Magyar államból (SIC!) Magyarország lett!), valójában semmi szüksége a hitelre, arra az MNB-ből kiszipkázott pénzek, valamint a költségvetés lehúzása miatt van szükség, és mindezt a kreatív könyveléssel rejtik el az avatatlan, illetve rózsaszín szemüveget viselők elől.

De ideje észrevenni, ez egy hazugság.

És ideje lenne észrevenni, hogy a Kormány#Parlament#Magyar állam#Magyarország. És ezen kifejezések helyes használatát és értelmezését ideje lenne a pénzügyi szektornak is megtanulnia, különösen azt, hogy a Magyar Államtól, azaz MAGYARORSZÁGTÓL NEM LEHET FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG JEGYBANKJA. Mert Magyarország jegybankja ugyanúgy az állam része, mint a kormány, vagy a nép. És az a pénz, ami ott van, az sem az országtól független, hanem azoktól, akiknek nincs köze hozzá. Akiknek azonban köze van hozzá, azoknak biztosítani kell a jogot a hozzáféréshez, és meg kell szűntetni azt a gyakorlatot, hogy az MNB-be csak beutalni lehet a pénzt, viselni a következményeket, ugyanakkor annak hozamaiból nem lehet részesedni, és hozzá sem lehet férni. Ez akkor is elfogadhatatlan gyakorlat, ha eddig ez volt a megszokott.

Avagy, és más szavakkal: Kvázi azt mondja az uzsoraszféra, hogy “akkor kapunk olcsóbb kamatokat a piacon, ha kétszer annyit fizetünk, mintha látszólag drágábban, ámde csak egyszer kamatozó hiteleket vennénk fel”. És ezúttal ezt már nyiltan elmondják, mert már saját maguk is belekavarodtak a sok hazugságba. Ugyanakkor bárki, aki használja a józan eszét, az beláthatja, hogy ennek egyrészt semmi értelme sincs, másrészt azt, hogy ez mekkora pénzkiszipkázás volt.

És még egy apróság.

Az az uzsorás szövetség, amely a rendszerben akar tartani, az valójában fizetésképtelen és saját magát sem tudja fenntartani, az állampapírokat pedig már nem ők vásárolják fel, hanem egészen más befektetők és ezen egészen más befektetők egyáltalán nem úgy táncolnak, ahogy úgy fütyülnek, sőt, valójában fütyülnek rájuk. Tehát, mig korábban esetleg volt értelme odafigyelni arra, amit és ahogy mondanak, ez egyre kevésbé van így, hiszen ezen intézmények, ezen társulat már úgysem tud majd megjelenni kötvényvásárlóként a magyar kötvénypiacon, hiszen minden forrását össze kell majd vonnia az idén a PIIGS megmentésére, ugyanis ellenkező esetben csúnyát buknak. És ehhez szüskéges – többek között – a magyar uzsorabevételek biztosítása… vagyis az, hogy a tényleges pénzeket virtuálisra cseréljék, majd a ténylegeseket elkölthessék.

De már nincs erejük, fogatlanná váltak. Nem kell beijedni tőlük, mert nincs miért, nincs hatalmuk felettünk.