A Krónikást elfogja a röhögés
kosamiElnézést, amiért így fejezem ki magamat: mindig elfog a röhögés, amikor Gyurcsány, a bohóc kihúzza magát, elkomolyodik, és lángoló tekintettel kiejti a bűvös szót: KÖZTÁRSASÁG!!!!!! Megvédjük a Köztársasááá---got!!!!!!!!!!
Mintha egy reformkori operett paródiáját látnám széles (gatya)vásznon.
Megvédjük a Köztársaságot! - üvölti ezer - részben influenzától, részben maszopi- szadeszes maszlagtól - vörös torok az Operaház előtt
A Köztársaságért harcoló Szekeres ex-hadfi kopasz fején kövér verejtékcseppek jelennek meg. A köztársaság-védő Lendvai Ildikó szokásos módon rikácsol, s ezenközben szájáról lepereg a rúzs.
Szanyi még a fogait is csattogtatja, mint megannyi csatabárdot, félelmetes köztáraságvédő-harcos benyomását keltve. Szemei vérben forognak.
Védik ám a Köztársaságot, de cefetül.
Komikus.
Mintha legalábbis tényleg veszélyeztetné bárki a Köztársaságot Magyarországon pl. azzal, vissza akarná állítaná a királyságot.
Netán meghirdetné a császárságot.
Vagy tud valaki ilyen törekvésről?
Még tán Szanyi elvtárs sem, pedig neki azután van fantáziája.
Azt gondolom, hogy az átlag magyar állampolgár fejében van néhány szó, politikai terminus, amelyet ha meghall, valóban hangosabban dobogtatja a szívét.
Haza, szabadság, jólét, függetlenség például. Vagy szolidaritás. Lengyel-magyar barátság.
Fáj kimondani, de tartok tőle, hogy a Köztársaság szó nem tartozik ezen fogalmak közé.
Tudjuk hogy van, életünk természetes része, államunk formája.
Még azon is ritkán gondolkodunk el, hogy miféle minősítő jelzőkkel illették egészítették ki e szót történelmünk során: Tanács-Köztársaság, Nép-Köztársaság, újabb kommunista beceszóval banánköztársaság. De hogy valaki valaha komolyan gondolkodna róla, a Köztársaságról, mint fogalomról, azt nem hiszem. Közömbös ez a szó, mint az, hogy levegő. Nélküle nem tudnánk éli, ezért természetesnek tartjuk.De nem beszélünk róla, nem akarjuk megvédeni politikai ellenfeleinkkel szemben. Hiszen ők is ugyanazt a levegőt szívják, mint mi. Legfeljebb egy kicsit jobban összebüdösítik.
Vagy ilyen fogalom a szakszervezet is. Szakszervezet nélkül ugyan tudunk élni, sőt kénytelenek is vagyunk nélküle élni, hiszen az csak az újságban van. De azért tudjuk hogy van ilyen szó, de nem igen gondolkodunk rajta.
Aki a Köztársaság védelmére szólítja fel Magyarország polgárait, azzal a céllal, hogy ezzel embereket mozgósítson, az találhatna ennél mozgósítóbb erejű jelszavakat
Mondok néhányat.
Megvédjük villamosmegállóinkat!
El a kezekkel a vécéfától!
Vécéfánkat nem hagyjuk, rebublikánok vagyunk!!
Hopplá ... és mi lesz a Demokráciával?
Most döntsük el: republikánusok vagyunk, vagy demokraták?
Mert, hogy ők is nagyokat szoktak ám veszekedni Amerikában...
Akkor most hogy is van ez: Gyurcsány republikánus, Orbán demokrata?
Ha így van, akkor nem kell Orbántól félni.
Vagy fordítva van?
Az Új Demokrácia vezetője a demokrata és Orbán a republikánus?
Ez ugyan nem valószínű, mert az Új Demokrácia vezetője még életében nem mondott igazat, de tételezzük fel, hogy mégis így van, vagyis hogy ő demokrata (mindjárt leszakad az ég), ellenfele, Orbán pedig republikánus.
Ám ebben az eseteben miért is kell a republikánus Orbántól védeni a Köztársaságot?
Hiszen Orbán nem demokrata, hanem republikánus...
Kedves Bolsevisták, Köztársaságért remegő szabad demokraták, elempések és más agitprop egyének!
Fordítsuk komolyra a szót, lássuk be, hogy ez a "Védjük meg a Köztársaságot" jelszó akkora bóvli, amilyet három leminősítő se tudna egyszerre kimondani, még Magyarországról sem.
Ez a "Védjük meg a Köztársaságot " ugyan tartalmas és komoly jelszó volt a Francia Köztársaság (1789) majd a II. Császárság idején Franciaországban (1871 táján), amiért ezrek adták életüket. Franciaországban akkortájt komoly emberek kiáltották, komoly emberek haltak meg érte, nem öszödi pojácák pózoltak mellette vörös nyakkendőben.
Volt a dolognak tétje.
Magyarországon egyetlen emberről sem tudok, aki meghalt volna a Köztársaságért. Meghaltak ezrek a Magyar hazáért, Rákócziért, Kossuthért, a Szabadságért, Nagy Imréért - igen. De a Köztársaságért? Eszébe nem jutott senkinek, miközben harcolt vagy meghalt különféle jó vagy kevésbé jó ügyekért, hogy Ő ezt a Köztársaságért teszi. Ez a jelszó itt és most egy vicc.
Itt és most a legostobább politikai jelszó, amit csak le lehet írni: "Védjük meg a köztársaságot..." Pláne vörös torokkal ordítani ezt a marhaságot..
Mitől? A bolhacsípéstől?
Mert nem tudok emberről, aki a királyságot akarná visszahozni.
Való igaz, a Lipót mező 323-as kórtermében létezett egy ilyen csoport, ám az Intézményt Horn Gyula unokahúga- Havas Szófija elvtársnő - pártmegbízatásból néhány száz milló zsebpénzért Gyurcsány kormány alatt tönkretette.
Azóta királyveszély nincs
Védjük meg a Köztársaságot?.
Védjük meg inkább mellbimbóinkat. Többre megyünk vele
Éljen Mammográfia.
A Krónikás.