Hozzászólás

Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy

szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó

partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy

ronda, zöld békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos

hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha

megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám,

összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt.

Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt

örökké hálás és boldog lehetnél!

Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros

hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában

elmosolyodva így szólt:

én ezt qrvára másképp gondolom.