Szimulákrum

Ismerős?

A politikai szimulákrum egy olyan látszatvalóság, amely teljesen elszakad az igazi problémáktól, és felváltja a valódi politikai cselekvést. Jean Baudrillard francia filozófus híres elmélete szerint a szimulákrum egy olyan jel vagy szimbólum, aminek a hátterében már nincs mögöttes valóság – mégis úgy viselkedünk, mintha létezne.

Politikai kontextusban ez a gyakorlatban három fő módon jelenik meg:

• Médiavezérelt politika (hiperrealitás): A politikai csaták már nem valós társadalmi problémákról (például az oktatásról, az egészségügyről vagy a gazdasági mutatókról) szólnak, hanem szlogenekről, kreált botrányokról és PR-kampányokról. A közvetített kép fontosabbá válik, mint maga a tény.
• Látszatesemények és pótcselekvések: Olyan intézkedések vagy rendezvények, amelyek célja nem egy ügy érdemi megoldása, hanem a megoldás látszatának felépítése. Ilyenek lehetnek a látványos konzultációk, eredménytelen szimbolikus bizottságok vagy a jól megkomponált sajtótájékoztatók.
• Tartalom nélküli hívószavak: A politikai kommunikációban használt kifejezések (például „szabadság”, „védelem”, „igazságosság”) gyakran annyira elhasználódnak és kiüresednek, hogy már nem a valódi jelentésükre utalnak, csupán érzelmi reakciókat kiváltó szimbólumként működnek.

Amikor a politika nem a valóság alakításáról szól, hanem a saját maga által kreált látványosságok fenntartásáról, akkor beszélünk politikai szimulákrumról.