Nő vs ffi

nyilván a rikiki egy erősen kompetitív játék, ami szinte csak úgy élvezhető, ha a játékostársak is komolyan veszik, ők is kompetitívek.

Egy passziánsz az nyilván más.
Én alapvetően társasági ember vagyok- mint a férfiak többsége is- ezért a versenyeket , játékokat egymás elleni küzdelmet jobban szeretem, izgalmasabbnak tartom, mint a kooperatív játékokat vagy a passziánsz féle játékokat (ellenpélda van persze, mert számítógép függőnek mondanám magam, ahol egyedül FIFÁzom, de még jobban szeretek mások ellen számítógépezni).

Egy kisgyerekkel nyilván jobbak a kooperatív játékok, hogy rászkojon a játék ízére, közösen örüljünk a győzelemnek, vagy olyan játék, ahol ő maga is sikert ér el, a felnőtt max asszisztál neki a sikerekhez.

De sztem 5-6 éves korukra a fiúkban kialakul a kompetitív hajlam, győzni akarnak. És én pl persze néha engedem nyerni a gyereket, de imádom, hogy sakkban már alig lehet megverni. (még nem iskolás, de összead, kivon, szoroz (!) és most rájött, hogy ő már tud olvasni is, pedig nem "tanítottuk" , nem foglalkoztunk vele célirányosan , hogy tudjon ilyeneket.).