"
Hiába spórolnának az olimpiával, őrült költekezésbe hajszolják a brazilokat
Az utóbbi évtizedekkel összehasonlítva kifejezetten olcsó lehet a napokban kezdődő riói olimpia, és egyelőre a költségek sem szállnak el túlságosan. Most úgy tűnik, hogy a biztonság jelenti a legnagyobb kockázatot, de gazdaságilag sincs irigylésre méltó helyzetben Brazília. Az egyébként régóta köztudott, hogy az olimpiák költségvetésében kódolva van a túlköltekezés, nincs még egy olyan nagyberuházás, ami ennyire túllépné a kereteket a tapasztalatok szerint. Ezért azonban nem csak a rendezők felelősek, hiszen a NOB is féktelen költekezésbe hajszolja az országokat.
Mennyibe kerül egy átlagos olimpia?
Az utóbbi évtizedben megrendezett nyári- és téli olimpiai játékok 2015-ös árakon átlagosan 8,9 milliárd dollárnyi közvetlen költséggel jártak
állapítja meg az Oxford University és a SAID Business School friss tanulmánya, mely az olimpiarendezés költségeivel és pénzügyi kockázataival foglalkozott.
A tanulmány 1960 és 2016 között vette figyelembe az olimpiarendezés közvetlen költségeit, eszerint egy nyári olimpia átlagos költsége 5,2 milliárd dollár 2015-ös árfolyamon, a téli olimpiák ennél valamivel olcsóbbak voltak az elmúlt évtizedekben, átlagosan 3,1 milliárd dollárba kerültek. A legtöbbe mégis a 2014-es szocsi téli olimpia került, melyre 21,9 milliárd dollárt költöttek saját bevallásuk szerint az oroszok, a nyári játékok közül pedig a londoni volt a legdrágább 15 milliárd dolláros költséggel. Ha egy-egy olimpia esetében az egy sportolóra vetített költséget vizsgáljuk meg, akkor is London és Barcelona rendezte a legdrágább eseményt, a téli olimpiák ebből a szempontból átlagosan kétszer olyan drágák, mint a nyári események, ami valószínűleg a kevesebb résztvevőnek köszönhető.
A tanulmány készítői kiemelik, hogy az egyes olimpiai játékok költségei nehezen összehasonlíthatók, mivel a költségvetések jellemzően két részre oszlanak: a közvetlen olimpiai büdzsére és az eseménytől független költségvetésre. A kutatók csak a közvetlen olimpiai költségeket tudták figyelembe venni az összehasonlításnál. Ugyanakkor kiemelik, hogy sok múlik azon, hogy az egyes országok mit számolnak el közvetlen és közvetett költségként. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közvetett költségek gyakran magasabbak, mint az olimpia megrendezéséhez kapcsolódó direkt kiadások.
Lehetetlenség beleférni az előzetes büdzsébe
A tanulmány másik fő megállapítása az, hogy 1960 óta átlagosan 156 százalékkal volt magasabb egy olimpiarendezés költsége változatlan árfolyamon, mint amennyit az első tervekben közölnek a rendezők. Ennél is megdöbbentőbb, hogy 1960 óta nem volt egyetlen olyan olimpia sem, mely belefért volna az eredetileg megállapított költségvetésbe.
Más megaberuházások esetében nem tapasztaltak hasonló arányt, nagy közlekedési beruházások esetén az átlagos költségtúllépés mértéke mindössze 20 százalék volt, az energetikai beruházások esetében ugyanez a túllépés 36% volt, míg az IT-beruházásoknál 107%. A hasonló nagy infrastrukturális beruházások (útépítések, vasútfejlesztések, víztározók, energetikai beruházások stb.) esetében az látszott az utóbbi évtizedekben, hogy tíz esetből egyszer-kétszer azért sikerült az előzetesen megállapított költségkereten belül maradni. A tanulmány szerint a költségtúllépés egyik oka, hogy az olimpia kezdete előre le van kötve, vagyis nincs lehetőség időben csúsztatni a projektet, emiatt pedig mindenáron készen kell lenni időre a beruházásokkal. Emellett a NOB a felkészülés során rendre komoly nyomást helyez a rendező országokra, hogy időre elkészüljenek és minden előre tervezett beruházást végrehajtsanak a plusz költségek ellenére. A tanulmány készítői úgy fogalmaznak, hogy a nemzetközi szövetség biankó csekket irat alá az országokkal. Vagyis az csak a kisebbik gond, hogy a NOB semmilyen részt nem vállal a plusz költségekből, de ráadásul még rugalmasság sincs a szervezetben a beruházásokat és a költségeket illetően. A legnagyobb kerettúllépést az 1976-os montreali olimpia esetében regisztrálták, amikor több mint nyolcszorosa volt végül a közvetlen költség a tervezettnek. Ezt követően a kanadai városnak harminc évébe telt, hogy az olimpia miatt felvett hiteleket visszafizesse.
A vizsgált 19 esetből 15-ször a költségek több mint 50 százalékkal lépték túl az eredeti terveket, kilencszer pedig több mint a duplájába került az olimpia, mint amennyit szántak rá.
Talán meglepő lehet, hogy a tervekhez képest a 2008-as pekingi olimpiát sikerült a legjobban megrendezni, nyolc éve mindössze két százalékos volt a költségtúllépés. Azt ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy egyrészt a kínai hatóságok eddig sem a megbízható statisztikáikról voltak híresek, másrészt pedig Peking esetében eleve magas kiadással számoltak.
Természetesen a rendező ország számára majdnem mindig kínos volt a költségek elszállása, ezért különböző módszerekkel igyekeztek kozmetikázni a számokat. A londoni olimpia esetében például menetközben kétszeresére növelték a büdzsét, majd amikor abba sikerült beleférni, akkor a szervezőbizottság büszkén kommunikálta, hogy a tervezettnél olcsóbb volt a rendezés.
A most idézett tanulmány szerint egyébként az olimpiai költségek elszállása elsősorban a kis, sérülékeny gazdaságokra van hatással, melyek nem tudják kigazdálkodni az olimpiarendezésből fakadó adósságnövekedést. Esetükben már az átlagosnak mondható 50% körüli költségtúllépés több milliárd dolláros terhe is komoly megterhelést jelent. Ez igazolódott be Görögország példáján is.
Rió olcsó vagy drága?
A fentiek mellett azt is megvizsgálta az Oxford University és a SAID Business School tanulmánya, hogy milyen tendencia azonosítható az utóbbi évtizedben, amióta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) külön programmal igyekszik segíteni a kandidáló országokat abban, hogy minél olcsóbban és áttekinthetőbben rendezzék meg az eseményeket. Ez a program a kétezres évek elején indult és egyelőre sikeresnek tűnik. Előtte ugyanis átlagosan 166 százalékkal lépték túl a rendezési költségek a terveket, azóta viszont ez 51 százalékra csökkent még úgy is, hogy összességében egyre drágább olimpiákat rendeztek.
Rió egyébként éppen a drága olimpiák sorában lehet visszalépés a maga 4,6 milliárd dolláros becsült költségével, ami alig harmada például a négy évvel korábbi londoninak. Ugyan az esemény majd csak pénteken kezdődik, de a tanulmány készítői már most úgy becsülik, hogy 51 százalékkal - 1,6 milliárd dollárral - túllépik majd az eredeti költségvetést. A fentiekből látható, hogy ez átlagos túlköltekezésnek nevezhető az elmúlt 17 évben.
Az olcsóbb olimpiákat segítheti egyébként a NOB nemrég elfogadott Agenda 2020 programja is, mely a még kisebb és még gazdaságosabb rendezéseket támogatja. Részben ez jelentheti Budapest esélyét is a 2024-es kandidálás kapcsán, hiszen egyébként nem sok esélyünk lenne a lényegesen nagyobb és gazdagabb országokkal szemben.
Ennek ellenére a brazil gazdaság nincs irigylésre méltó helyzetben, az 1930-as évek óta a legsúlyosabb válságát éli éppen. Rio de Janeiro állam kormányzója júniusban két hónappal az olimpia előtt kénytelen volt vészhelyzetet kihirdetni, hogy további pénzügyi forrásokhoz jusson. Pedig közel egy évtizeddel ezelőtt, amikor az ország megcélozta az olimpia megrendezését, a gazdaság még jól muzsikált. Az azóta történt összeomlásban persze nem az olimpiarendezésnek van elsősorban szerepe, hiszen a nyersanyagárak jelentős zuhanása és a politikai krízis is megviselte Brazíliát. Ugyanakkor a tanulmány készítői szerint nem lehet véletlen, hogy Görögország után még egy rendező ország rokkanhat bele a nyári olimpia megrendezésébe. "
