"Fritz Haeg egyáltalán nem örül, amikor gondosan ápolt gyepet lát egy kertes ház előtt, hanem arra gondol: a fölösleges, kispolgári pázsit helyett biozöldségek és gyümölcsök is teremhetnének ott. Ehető kertek projektje az Egyesült Államokban indult 2005-ben, a legújabb állomása a budapesti Wekerle-telep."
"Közel 100 amazóniai madárfaj kockázati besorolása nőtt a világ veszélyeztetett fajainak Vörös Listáján 2012-ben. Az erről szóló jelentést az MME ernyőszervezete, a BirdLife International tette közzé csütörtökön. A riasztó tendenciáért elsősorban az amazóniai erdőirtások tehetők felelőssé."
Ezt viszont sóval szórnám fel:
http://index.hu/tudomany/2012/05/31/transzgenikus_allatokat_gyartanak_pecsett/
Átadták Pécsett azt az állatházat, amelyben biotechnológiai kutatásokhoz módosított génállományú egereket és patkányokat gyártanak majd
Az Ádám család nem csak mosogatni szokott. :)
http://index.hu/belfold/2012/05/30/aligatorteknost_talaltak_egy_patakban/
Aligátorteknős Pest megyében.
"Virágoznak a rododendronok a Jeli Arborétumban. A Kemeneshát déli részének nyugati peremén, Kám községtől 3,5 kilométerre található 107 hektáros kert, amelyet évről évre több tízezren keresnek fel a virágzás idején május eleje és június vége között, ilyenkor mutatja a legszebb arcát."
http://travelo.hu/kozel/2012/05/18/szinorgia_var_a_jeli_arboretumban/
Egyik este benyomtam a fokuszmínuszt, mert pont a legdrágább házakról volt benne szó. Nos, volt benne Loncsár féle disznóház kastély utánérzésnek aposztrofálva, tüzép barokk, nomeg az Ivanics féle eladhatatlan szörnyűség (szintén Loncsár és lakhatatlan stílusban) meg szuper trendi épület, amiben azt emelik ki, hogy "ipari padlója" van.
Én meg csak néztem, mint a moziban, hogy ezek még akkor sem kellenének, ha rám akarnák erőszakolni őket, mert vagy orenáré és undorító, vagy trendi és lakhatatlan borzadályok. Egyik iszonyatosabb, mint a másik.
Ebből is látszik, hogy pénzen nem lehet se stílust, se ízlést venni, és hogy ezek se ebbe születtek bele, hanem úgy lopták össze és nem volt honnan stílust felvenni.
Jó kis cikk.
Egy 100-120 éves ház általában izlésesebb mint sok mai(ut 30-40év) kubista műalkotás.
"A környezettudatos építés egy járható, mai útját vázoltam fel. A környezettudatos építésnek azonban nagy múltja van: az építkezések egészen a 20. század közepéig – mai szóval élve – ökológiailag fenntarthatóak voltak. Erre népi építészetünk emlékei a legjobb példák. A népi építészet és a népművészet ismerete segít visszatalálni gyökereinkhez. Hagyományaink híján jellegtelen, csak a divatnak megfelelő és múló értékű házakat építhetünk."
http://nemartdecor.blog.hu/2012/05/19/kornyezettudatos_nepi_epiteszet
"Radikális lépésekre van szükség világszerte - figyelmeztet a WWF által kétévente kiadott tanulmány, amelyet idén egy űrállomásról mutattak be! A növekvő fogyasztás, az erőforrások egyre intenzívebb használata és a sokasodó népesség egyre elviselhetetlenebb terhelést jelent Földünknek, világít rá a 2012-es Élő Bolygó Jelentés."
"A WWF jelentése bemutatja, hogy jelenleg úgy élünk, mintha lenne egy másik bolygónk tartalékban, 50 %-kal több erőforrást használunk, mint amennyi fenntartható módon képes megújulni. Ha a tendencia nem változik, 2030-ra már két Föld sem lenne elég az emberiségnek.
Magyarország a fenntarthatóság tekintetében szerencsére az EU élvonalába tartozik, az egy főre jutó ökológiai lábnyomunk a harmadik legkisebb az Unióban Portugália és Bulgária után. Sajnos még így is messze vagyunk a hosszútávon fenntartható szinttől, hiszen akkor is két Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne, mint a magyarok."
http://greenr.blog.hu/2012/05/16/megelent_a_2012_es_wwf_living_planet_report
"Panni nevű parlagi sasunk, amely azzal vált ismertté, hogy 2011 májusában pár napos korában ismeretlen tettesek kilopták egy heves megyei fészekből, majd eladták egy állatvédőnek, úgy tűnik kiheverte a megpróbáltatásokat és most bejárja a sasok élőhelyeit."
"Hazánk földrajzilag, talajában és mikroklímáját tekintve talán legkülönlegesebb fekvésű arborétuma az Alpoktól szinte látótávolságban, a Vasi-Hegyháton fekszik. Amilyen érdekes és változatos a táj felszíne, olyan a növényzete is."
"A gyönyörködtetően sokszínű növényvilág képében egy európai mértékkel is páratlan gazdagságú havasszépe-gyűjtemény (Rhododendron) látványa, kontinensek növényvilága tárul elénk, amelynek itteni létrejöttéhez hozzáértők felismerésére és kitartására volt szükség. Ambrózy-Migazzi István gróf 1922-ben ismerte fel a „hely szellemét”, a „genius loci”-t, majd élete hátralévő, rövid szakaszában, 1933-ban bekövetkezett haláláig fejlesztette az akkor még csupán pár hektárnyi, bekerítetlen ültetvényt."
"Ezután több mint két évtizedes pusztulás és teljes elhagyatottság következett. A terület háború utáni gazdája, az Állami Erdőgazdaság gazdálkodási terveiben ekkor még erdősítésre kijelölt területként szerepelt, amit részben meg is valósítottak a későbbi arborétum helyén. Az ötvenes évek második felében azonban dr. Nagy László erdőmérnök – főmunkája közben - nyomára lelt Ambrózy egykori telepítéseinek az akkor már főleg legelőnek használt területeken.
Rájött felismerésének lényegére és egyedülállóságára anélkül, hogy Ambrózynak írásos tervei maradtak volna fenn. A Jeli Arborétum következő évtizedeit felölelő, hosszú távú fejlesztési tervet készített, melyet sikerült elfogadtatnia az ötvenes-hatvanas években általában egyéb kiadásokat sokkal fontosabbnak tartó pártállami vezetéssel. A területet a sokszorosára növelték, bekerítették, és megindult terveinek megvalósítása, valamint a kapcsolatfelvétel a világ tudományos intézeteivel a szaporítóanyag beszerzése és tapasztalatcsere céljából. Elfogadta Ambrózy nézetét, mely szerint nem a természet, hanem mi magunk, felfogásunk, elfogultságunk tehet arról, hogy ősztől tavaszig „halott évszak” van kertjeinkben.
A több mint 300 változatban virágzó növénytömeg mellett a terület különleges adottságait hasznosító, kontinensek növényvilágát reprezentáló növényegyütteseket alakított ki. Amerika, Japán, Szecsuán, Jünnan, a Himalája, Kaukázus, Kis-Ázsia, a Balkán, Olaszország lombos örökzöldjei varázsolnak szüntelen tavaszt az arborétumba.
A legcsodálatosabb, szinte elképzelhetetlenül változatos szín- és illatgazdagság azonban májusban várja a látogatót, a havasszépe (Rhododendron) virágzásakor."
http://kapanyel.blog.hu/2012/04/24/a_jeli_arboretum
http://kapanyel.blog.hu/2012/05/07/a_jeli_arboretum_2
Kiváló májusi kirándulóhelyszín. :)
Daniel Quinn: Izmael
"Dainel Quinn 1977-ben írta meg a trilógia első kötetének, az Izmaelnek eredeti változatát, és utána is folyamatosan dolgozott rajta, mígnem 1989-ben Ted Turner amerikai médiamogul bejelentette az 500.000 dollár összegű Turner Tomorrow Ösztöndíj megalapítását. Ennek célja az volt, hogy a szerzőket „olyan regény írására ösztönözze, mely a világ globális problémáira építő és határozott megoldást kínál. A több mint 2500, a világ minden tájáról beérkezett pályamű közül a rangos ösztöndíjat az Izmael nyerte el.” "
" "TANÁR tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen." Ezzel a rejtélyes hirdetéssel veszi kezdetét az Izmael ember-főhősének szellemi kalandja. Ha úgy érezzük, hogy a metrón (reggelizőasztalnál, illetékhivatalban stb.) újságot böngészve egy efféle hirdetés legalább egy pillanatra kiragadna az állott unalomból, mi vagyunk azok, akiknek ez a könyv íródott. Az Izmael a kérdések könyve. Izmael, a nem-emberi főhős kérdéseket tesz fel, és a válaszai is további kérdésekhez vezetnek. Hogyan lettek ilyenek a dolgok? Miért van mindez - az éhínség, a környezetszennyezés, a fogyasztói kultúra? És miért nem nyugtalankodik senki miatta? És miért nem oldjuk meg?
Az Izmael, mint minden jófajta filozófia, nem erőltet ránk válaszokat. Nem próbál maga alá gyűrni mindenféle kábító újdonsággal. Quinn egyszerűen csak rendszerbe foglalta a dolgokat. Kirakott egy óriási mozaikot, amelynek minden darabja ismerős, de egyben nem láttuk még soha - és most, hogy szemügyre vehettük, nem tudunk szabadulni a hatása alól. Bizonyos kifejezések - mint társadalmi haladás, civilizáció, jólét - az Izmael elolvasása után kellemetlen asszociációkat ébreszthetnek.
Quinn annyiban is ragaszkodik a filozófiai hagyományokhoz, hogy művét párbeszédes formában írta meg - olyasfajta dialógusként, mint amilyet Szókratész folytathatott valaha, mindenféle ligetekben sétálva, bámész tanítványaival. Rávesz, hogy mi magunk ismerjük fel érveink és gondolkodásmódunk tarthatatlanságát. Éppen ezért ne is olvassuk úgy ezt a könyvet, mint egy regényt. Nem az. A kerettörténet kifejezetten bugyuta; s nem biztos, hogy jó ötlet volt főhősnek választani egy morózus gorillát meg egy kiégett, elfásult, harmincas éveit taposó amerikait. A hangulatomnak legalábbis nem tett jót: két ilyen szereplővel lehetetlen derűs, optimista hangvételű könyvet írni. Csak semmi eufória. Ne felejtsük el, hogy 1992-ben még sokkal nehezebb lehetett rokon lelkeket találni a világban, mint most; szegény Quinn nagyon magányos lehetett.
Az Izmael erényei azonban feledtetik a könyv hibáit. Először is, olyan fogalmi rendszert ad, amelyben könnyű eligazodni - mintha tisztára mosna egy maszatos ablaküveget. Kultúra Anya, Elvevők, Meghagyók; sokat segít abban, hogy képesek legyünk szavakba önteni a gondolatainkat. Aztán a kisebb 'példabeszédek': frappáns történetek, amelyek nem mennek ki a fejünkből, mint a medúza és az antropológus találkozása. És végül, a mítoszok: számomra a könyv legcsodálatosabb része Izmael bibliamagyarázata volt. Soha többé nem tudom már úgy elolvasni az ember bűnbeesését vagy Káin és Ábel történetét, hogy ne Izmael szavai jussanak eszembe róla: lélegzetelállító, a szó szoros értelmében, az az értelmezés, melyet Quinn fűz a jól ismert történethez. S ki tudja - én nem tudom, csak hiszem - talán ez a helyes magyarázat. "
A Földön körülbelül száz olyan törzs él, amelynek tagjai nem kérnek a külvilágból
http://www.origo.hu/tudomany/20120427-kozel-szaz-rejtozkodo-torzs-el-a-foldon.html
"Kukkolja monitorán a madarak titkos életét. Íme néhány webkamera elérhetősége. Várjuk a további tippeket a madárbarátoktól - nemcsak a lusta madarászoknak."
http://greenfo.hu/hirek/2012/04/23/netes-madar-leshelyek
Jobb mint bármelyik valóságshow. :)
"Elsőre furcsa, hogy mit keres vagy 3-4 méter magasan egy földről olvashatatlan szöveg a fán. Nos íme a megfejtés:
Persze jogosnak tűnhet a kérdés, hogy egy ilyen tábla nem okoz e még nagyobb forgalmat a fán (mi tagadás, én sem csak életvitelszerűen jövök-megyek az ágak közt, hanem épp ezért másztam fel). Ám erről szó sincs, ez a liget lekedveltebb mászófája a gyerekek körében.
Az odú pedig nem véletlenül került ki, hanem egy mintaértékű kezdeményezésnek köszönhetően. Van egy Ligeti Madárvédelem nevű szervezet, amely a XVI. kerületi Erzsébetligetre fókuszál. Persze a szervezet szó erős túlzás, hiszen arról van szó, hogy egy lelkes madárvédő, 10-es gimnazista - Lampert Benedek - beizzított pár felnőttet, akik összefogtak közvetlen környékük madárbaráttá tételéhez."
Egyedül telepített erdőt egy indiai férfi
"Napjaink környezeti problémái közé tartozik az erdők ritkulása és az elsivatagosodás. Indiában ez már sokkal nagyobb léptékben van jelen: nagy pusztaságok és erős talajerózió uralkodik, a termőföldek lassanként elvesztik tápanyagtartalmukat és az állatvilág egyre csak pusztul."
"Egy indiai férfi azonban megunta mindezt, és mintegy 550 hektáron saját kezűleg telepített erdőt."
"Jadav „Molai” Payeng mintegy 30 évvel ezelőtt, még tizenéves korában kezdett neki a projektnek. Történt egy napon 1979-ben, hogy egy Jorhat-i homokzátonyra sodort a víz jó néhány kígyót. A fiatal Payeng azonban azt vette észre, hogy állatok erdők híján elpusztultak a napon.
Saját kezűleg ültette az összes fát
„A kígyók elpusztultak a hőségben, mivel nem voltak fák, melyeknél meghúzódhattak volna. Leültem és megsirattam élettelen testüket. Mészárlás volt. Riasztottam az erdészetet, és megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e oda fákat ültetni, azonban ők azt mondták, hogy ott semmi sem nőne. Helyette megkértek, hogy inkább próbáljak meg bambuszt termeszteni. Kínkeserves volt, de megtettem, és senki sem segített benne. Senkit nem érdekelt” – nyilatkozta a ma már 47 éves férfi a The Times of Indianak."
" „Eztán úgy döntöttem, hogy rendes fákat ültetek” – emlékezik vissza Payeng. „Összegyűjtöttem és elültettem őket. Ezen kívül vöröshangyákat is áthoztam a falumból, melyek rengetegszer megcsíptek. Úgy vettem észre, hogy a vöröshangyák megváltoztatják a talaj összetételét”.
Az évek alatt a betermesztett homokzátonyon rengetegféle növényt és állatot láttak, mint például olyan veszélyeztetett állatfajtákat, mint az indiai orrszarvú és a bengáli tigris.
„12 év után keselyűket láttunk, és költözőmadarak is kezdtek idegyűlni. Szarvasok és marhák ragadozókat csaltak ide” – állítja Payeng, és hozzátette, hogy a helyiek sajnos egy a környéken ólálkodó orrszarvút is legyilkoltak. „A természet létrehozott egy táplálékláncot; miért nem tudunk ehhez ragaszkodni? Ki védené meg ezeket az állatokat, hogyha mi, felsőbb rendű lények elkezdjük őket levadászni?” – mondta a felzaklatott férfi."
http://www.pozitivnap.hu/technika-es-tudomany/egyedul-telepitett-erdot-egy-indiai-ferfi
http://www.asianage.com/india/man-creates-forest-single-handedly-brahmaputra-sand-bar-972
