"Én úgy gondoltam, hogy mögöttünk rendezett a patak. Fák és bokrok nőttek a partján, az oldalában és – Uram bocsáss! – a medrében. Tele volt rovarokkal, madarakkal, fészkekkel. Ha volt benne víz (ez inkább a téli-tavaszi időszakra jellemző), békák jelentek meg a partján és petéztek a kisebb kiöblösödésekbe."
"2011 őszén azonban derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy a vízfolyást „veszélyesnek” nyilvánították, rendezését megpályázták, megnyerték és RENDBERAKJÁK. (Az elnyert támogatási összeg 54 338 606 Ft, amit a sződi Tece-patak mellett a Kosd településen átfolyó Kosdi-patak rekonstrukciójára szántak. A két település önkormányzata további 5-5 millióval támogatta a projekt megvalósítását.
MINEK?? Ez volt az első gondolatom. Az első lefutott körök az illetékesek felé azt a lesújtó eredményt hozták, hogy gyakorlatilag semmit sem tehetünk ellene, EU-s alapból finanszírozzák, mindenki elfogadta, támogatja…
Az első hivatalos ténykedésre 2011. október 21-én került sor. A falu alsó részén a Gödöllő-Vác Térségi Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Társulat emberei elkezdték kivágni a fákat."
"Nem sokkal később hozzájutottam a pályázati anyaghoz is. A témában már járatos ismerőseim felvilágosítottak, hogy az anyag nyilvános, bárki elolvashatja…
A tanulmány 4. oldalán az olvasható:
„A tervezési szakaszon a patak ár-és belvizei külterületi réteket, legelőket, szántókat, művelt kerteket, közműveket és egyéb keresztező (út, elektromos légvezeték, stb.) létesítményeket veszélyeztetnek, érintenek."
Továbbá:
„A tervezéssel érintett patakmeder alsó teljes hosszán ősállapotok uralkodnak. A nád, a bozót és a fák a medret teljesen benőtték, és vannak szakaszok, ahol a mederben folyóméterenként 1-2 db. 10-20 cm átmérőjű fa, illetve bokor található.”
Úristen! Ilyen veszélyes a Tece? Megpróbáltam kideríteni, hogy okozott-e valaha is árvizet. Elég sok emberrel beszéltem, akik már vagy 60 éve élnek a patak melletti telkükön. Árvízre senki sem emlékezett… És a belvíz? Ez már nehezebb kérdés. A 2010-es év, mint tudjuk, extrém sok csapadékkal járt (az elmúlt 110 év legcsapadékosabb éve volt). Ez telkünk mögött annyit jelentett, hogy nyáron nem száradt ki a patak. A vízszint azonban a mederszélnek a közelébe sem került. Tapasztalataimat egy később kezembe került hatástanulmány is alátámasztotta: "A patak ezen a szakaszon nagyrészt időszakos vízfolyás."
A falu belterületi részén más a helyzet. Ott, a mögöttünk eltünedező víz újra előbukkan a föld alól, és az ott lakóknak abban a szerencsében van része, hogy egész évben láthatják a patak a csordogáló vizét.
Nem tudtam mindenkinek a véleményét megkérdezni, és megkövetem azokat, akikhez nem jutottam el. Akikkel viszont beszéltem, mindenki azt mondta, hogy a patakkal soha nem volt gond. Még 2010-ben sem. A környék talaja homokos, minden csepp víznek örülnek a gazdák."
"És mi mindebből a tanulság?
Számomra az, hogy egy hatóságok által már elfogadott munkaterv gyakorlatilag megtámadhatatlan. Hogy az átlagember képtelen eligazodni a jogok és szabályok szövevényében. Hogy a természet teljesen kiszolgáltatott a pénznek. Hogy a média hatalom és azzal könnyű visszaélni. Hogy mindenki a saját környezetéért felel, és hogy mi emberek, nagyon sokféleképpen gondolkodunk a természetről."
