FB-ről, sztem vicces. :-…

#1514190 2026. november 9. 11:36 KawaBazsy

FB-ről, sztem vicces. :-)

Az összes vidéki születésnapi /ballagás / szalagtűző / bármilyen egyéb buli (=posztkádárista dáridó) valaha:

- Kibérelnek egy nagy éttermet / vendégházat / községházat / faluházát / iskola tornatermet / vadászházat, de hogy ne otthon legyenek és meglegyen a "megyünk valahova" érzés ezért a szomszéd faluban; ha van a közelben egy tó akkor instant oda, igaz egyszer nem fog senki lemenni a tópartra

- A menü: húsleves, gulyásleves, pörkölt, nokedli, tejföl, rántott dolgok, rizs, savanyúság, tartár, mindez a terem egyik sarkában, a fal mellett hosszan egymás mellé helyezett asztalokon "svédasztalként" tálalva (amúgy csak odabasszák aztán hagyják kihűlni a picsába). Süteményt nem rendeltek a csomagba mert azt úgyis hoz mindenki.

- Az asztalok patkó alakban körbe rendezve, magas támlás székek, fehér terítő, vázák bennük művirággal. Az asztalokon középre helyezve, egyenlőtlen eloszlással lapos ezüst (színű) tálcákon pogácsa, az a hosszúkás sós-sajtos rudacska (sose tudtam amúgy mi a neve) és mindenféle sütemény amiket Marika, Erzsike és Judit sütöttek. "Kóstoltátok már a dunahullámot, nagyonjó Katika csinálta tudjátok Bélabácsi felesége ők laktak Akasztón a hetvenes években" (fingod nincs ki az)

- A nagy teremből nyílik egy folyosó, onnan egy kisebb konyha-szerű helyiség egyből a nagyterem mellett, de nem igazi konyha valójában ott is csak asztalok pár szekrény (amit soha senki nem használt semmire), egy mosogató és egy hűtő van, a hűtő a délszláv háborúk óta folyamatosan megy és nem volt soha se kitakarítva se leolvasztva. A hűtő tele van piákkal és gyümölcslevekkel de igazából teljesen feleslegesen, mert senki nem onnan iszik, oda csak a középkorú anyukák mennek be (lásd később). A pia nagy része a nagyteremben van lebaszva szintén hosszan összetolt asztalokra, mint az ételek csak a terem másik sarkában. Tálca sörök egymáson az asztal alatt, a bontott tálca az asztalon, mellette rekesz fanták, kóla, pár szódás üveg (mindig üresek de senli nem tudja am ki itta meg, szerintem azokat eleve üresen hozzák), hubertus, vilmoskörte, becherovka, uniqum, jäger stb. (=legkommerszebb röviditalok valaha)

- A plafonon szalagok, a szalagokon lufik, arany, ezüst és abban a rikító-tükröződő ciklámen színben, de a leggagyibb kínai szar. Ha valakinek a születésnapja van akkor természetesen Happy Birthday felirat (senki nem beszél amúgy angolul), és számlufik, valamelyik mindig fejjel lefele vagy fordítva van rakva

- Egy darab három lábon álló nagy hangfal, bluetooth vevővel, szigorúan a piás asztal elé rakva, hogyha valaki inni szeretne akkor át kelljen lépnie a vezetékeken mindig és bemászni a hangfal mögé. Agyölő, undorító, borzadály mulatós zene, minden harmadik szám cigányzene (a vendégek magyarok, de valamiért két sör meg egy pálinka után megőrűlnek ha a csigiri pap-pap-huj-huj-hej-hej- fogdmegfogdmeg-gyerünk-zsamózsá üvölt a hangfalból). Éjfél után esetleg belefér egy-két retro rock zene (edda, bikini, beatriche). Ha születésnapi buli, akkor természetesen Halász Jutka boldog születésnapot, és valamelyik dagadt nagybácsi rákvörös fejjel, idióta vigyorral kezében egy tortával amin egy tüzijáték ég, megjelenik az ajtóban.

- A vendégség: nagymamák fehér rövid göndör hajjal akik pontosan ugyan úgy néznek ki, de kajak mintha egymás klónjai lennének, a patkó egyik rövid szára mentén ülnek egymás mellett, csendben beszélgetnek, a zene ritmusára dülöngélnek. Nagypapák a 84-ben vásárolt öltönyben (akkora hízták ki végleg a ballagó öltönyüket), egy részük fel se áll az asztaltól csak esznek-isznak végig, egy pálinka kört se hagynak ki, másik részük lejti az igazi nagypapa táncot (lassú, de ütemes totyogás egyik lábról a másikra, a felsoʻ testük meg se mozdul, a fejük félig felemelve körbe körbe nézegetnek de nem tudod eldönteni hogy amúgy keresik valaki tekintetét vagy csak simán nem tudják egyhelyben tartani a fejüket). Mindig van egy, akinek már az öltözékében is van valami feltűnő (fácántollas vadászkalap / rózsa a zakó zsebben /sétapálca stb.), legelsőként megy be középre táncolni, és berángat egy körre minden 15-25 éves lányt, kajánul kacsingatva rájuk, midegyiknek ad egy puszit majd kinéz valakire egy sanda vigyorral, hogy tudja, hogy mi tudjuk hogy ő tudja hogy most arra gondolunk hogy 50 évvel ezelőtt ő mekkora csajozógép lehetett, amire persze semmi bizonyíték és nem is így volt, de nem tudod gondolatban megcáfolni se mert ugye meg se születtél még akkor. De valamiért őt ez boldogs!ggal tölti el hogy abban a tizedmásodpercben amíg találkozik a tekintetetek te erre gondolsz. Pár sör után az is átfut az agyadon, hogy vajon ő arról fantáziál hogy megk*urja őket a 30 éve fel nem állt farkával, majd elhesegeted a gondolatot, hogy gondolhatsz ilyenre hiszen rokon / ismerős de az a szomorú hogy tényleg arra gondol.

Random krumpli fejű, nagy orrú, szerzetes kopaszodású 40-50es formák, betűrt inggel, a hasukon a gombok között szétfeszül és kilátszik a bőrük. Hátulról nem mondanàd meg, hogy kövérek de amúgy akkora potrohuk van hogy két perccel előbb megy be az ajtón mint ő maguk. Ilyenből mindig van olyan 3-6 darab, vagy mégtöbb.

A szervező apuka: pontosan ugyanúgy néz ki mint az előbb említett apukák, annyi különbséggel, hogy ő fel tud venni egy normális méretű inget hogy ne szakadjon szét rajta, és drágább órája meg öve van. Legfanatikusabban táncol, énekel, mindenkivel beszélget egy sort, 5 percenként kimegy cigizni. Ő foglalja minden évben a helyet, ő rendeli a kaját, piát, végtelen mennyiséget megiszik de nem rúg be valahogy. Ők a leggazdagabb család a rokonságban (de ezek a vidéki gazdagok, sok autójuk van de mind 10+ éves, 8 traktor vagy egyéb munkagép, utánfutók, van 5 házuk de mind kádárkocka amúgy, van egy telkük amin építkezni akarnak de már 15 éve nem kezdik el, van egy polgári munkája is de azon kívül csinál mindent; társtulajdonos a falu éttermében, régebben a kocsmát is ő csinálta de már átadta a Karcsinak, van földjük is, főzet pálinkát, németországból behozott felnikkel csencsel stb.), ő fizeti minden nyugdíjasnak a rezsijét. Piri néne (az anyukája testvére) amikor megszorult anyagilag, megvettr a házát de természetesen maradhatott benne. Az anyukája végtelen büszke rá, hogy milyen sokra vitte. Mindenki szereti a családból, de senki nem modnaná meg neki, hogy vigyázzon az egészségére. Túlsúlyos, magas vérnyomásos, valószìnű cukorbeteg de leszarja, iszik, cigizik majd amikor diagnosztizálnak nála egy gyógyíthatatlan betegséget mindenki őszintén meglepődik. A lányát szomszéd falu leggazdagabb családjának a fiával akarta kiházasítani, de inkább elment Pestre egyetemre. Mélységesen összetörne a szíve, ha tudná hogy a lánya amúgy az egyik legnagyobb hoe volt az évfolyamon.

A középkorú anyukák: ők propagálták a legjobban az egész eseményt, mindennél fontosabb, hogy rábeszéljenek mindenkit hogy jöjjön, mert milyen jó lesz, de amúgy ők élvezik a legkevésbé. A gyerekek után rohangálnak folyamat, kényszeredett mosollyal ülnek végig az egészet, 10 percenként rászólnak a férjükre hogy ne igyon annyit. Este 10 után mintha valami felsőbb utasítás lenne, bevonulnak a kis konyhába és ipari tempóban mosogatnak, pakolnak, dobozolnak.

Marika: egy 50 éves alaktalanra hízott, rövid vöröshajú nő, dinnye méretű mellekkel, amiket a köldöke alatt hord. 15-ször kérdezi meg, hogy jóllaktál-e, nem kérsz e még valamit.

Átlagos élmények amik érnek:

"JAAAAAAJ SZIASZTOKSZEVESZTOK PUSZI PUSZI HOGY VAGYTOK de régtalálkoztunk. Anyud jól van?"

"Egyetek már még alig ettetek valamit"

"Ne csak a telefonodat nyomogasd már gyere táncolni"

"Biztos jó nektek ott a városban, olyan messze vagytok, nem akartok ide költözni? Bakonszegi Feriék árulják a házukat az nektek pont jó lenne, már meg is kérdeztem őket, kicsit engednének az árból"

"Te mit is dolgozol pontosan? Ahha...és az mit csinál? Ja akkor te tervezel dolgokat? Nem? Akkor te vagy ott a főnök? Nem? És megfizetik ezt egyáltalán? Na jolvan te tudod, az a lényeg, hogy te szereted."

"Képzeld azt akartam mesélni, hogy még 76'-ban a Nádudvari Pistáéknál, pont mielőtt bevonultunk a seregbe, ott voltunk szüretkor és.." *soha véget nem érő, kibaszott unalmas történet* amit nem érted miért neked és miért most kell elmesélni, semmi köze semmihez de legalább végtelen hosszú

Valaki vagy elejt egy teli üveg piát, vagy felborítja a hangfalat vagy összetörik alatt a szék, de tényleg menetrend szerűen mindig történik egy ilyen momentum

Egy 15 éves kissrác több órás könyörgés után egy szám erejéig rácsatlakozhat a hangfalra, és vagy azariahot vagy krúbit rak be. Senki nem tudja értelmezni és cringe az egész.

"Mikor jön már a baba?"

"Mamika milyen jól néz ki nem, olyan aranyosak hogy 86 évesen még ilyen jól érzik magukat"

"Katkáék lányát meg most vették fel szegedre gyógyszerészetire, majd beszélj már vele szerintem sok hasznos tanácsot tudnál neki adni...persze tudom, hogy te pestre jártál mérnökire de biztos van pár jó tanácsod neki, segíts már majd neki légyszi tudod a családban senki más nem járt egyetemre"

"Jaj Erzsikéék már mennek is gyere gyorsan szaladjunk elköszönni, azonnal dobd el amit eszel, iszol, állj fel, mássz végig mindenkin hogy adj egy puszit annak akivel évente csak egyszer találkozol és egy mondatnál soha nem beszélgettetek többet"

"Bakó Feribácsira emlékeztek nem? Pedig találkoztatok, igaz 1,5 éves voltál de csak emlékszel rá"

MERT A NÉ-ZÉ-SÉT MEG A JÁRÁ-SÁT

Az egészet átlengi egy félkényszeredett, maníros, természetellenes viselkedés; mindenki csak félig engedi el magát, sokat is akar inni, de nem is akar berúgni nagyon a rokonok előtt, nem akar beszéltetni de valamit muszáj, nem rosszak a kaják de igazából nem is jók, gyűlölöd a mulatós zenét de muszáj mosolyogni rá és úgy tenni mintha élveznéd, végig puszilni érkezéskor-elköszönéskor mindenkit, csak hogy a világ összes légúti patogénjét összeszedd és minden erődet arra összpontosítod, hogy ne vágd fel ott helyben az ereidet. Végig azon gondolkozol, hogy biztos mások is ugyan ezt gondolják, akkor mi értelme ennek a színjátéknak.

Csak szeretném azt hinni, hogy egyszer ezek már nem lesznek és levetkőzi a társadalom ezt az undorító posztkádárista ünneplési formát, de sajnos nincsenek illúzióim...