https://www.portfolio.hu/ingatlan/20220607/a-foldb...
"Összeült a budapesti építészszakma, hogy konstruktív szakmai és társadalmi vitát indítson a fővárost egyre inkább ellepő új építésű lakóparkok megítéléséről. A belső látványtervek és a négyzetméterárak alapján igazi luxusra számítanak az emberek, azonban kívülről sokak szerint a panelek sivárságát adják vissza, valamint várostervezés szempontjából is sok probléma van velük.
Vitaindító jellegű kerekasztal beszélgetést tartott a budapesti építészszakma több neves képviselője a fővárosi önkormányzat és a Budapesti Építész Kamara szervezésében, melynek házigazdája Erő Zoltán, Budapest főépítésze volt. A múlthét szerdán megrendezett, "A dolog neve" című eseményen a szakmabeliek a várost egyre inkább ellepő modern lakóparkok, városnegyedek problémáiról beszélgettek.
A beszélgetés célja az volt, hogy párbeszéd induljon ezekről az ingatlanfejlesztésekről, az újonnan létrejövő és átalakuló városnegyedről, illetve hogy elősegítse Budapest átalakulásának közösségi oldalról való megközelítését.
A beszélgetés egyik fő üzenete szerint a modern városfejlesztéseket túlságosan is csak a piaci megfontolások mozgatják. "Egy város élhetőségét nem a beépítési mutatók és a kvótazöldfelületek adják, hanem az, ha az életterünknek nem kell véget érnie a lakásunknál. Ez pedig aligha valósulhat meg olyan tereken, ahol a boltok polcaihoz, vagy Excel-táblázatokhoz hasonlóan, egyfajta adatként és profitforrásként pakolják össze és kezelik az embereket" – vélekedett például Martinkó József, építész-kritikus.
Ebbe beletartozik az is, hogy a modern lakóparkok az épületek közötti és a blokkot körülvevő közterületekre kevés figyelmet fordítanak, a fejlesztők nem töltik meg azokat igazi funkciókkal, szolgáltatásokkal (eközben a lakótelepek környékén, vagy bennük iskola és vagy óvoda is található).
A MAI TÁRSASHÁZAK SEMMILYEN ÉRTELMEZHETŐ SZINKRONBAN NINCSENEK AZ ŐKET KÖRÜLVEVŐ VILÁGGAL.
Az épületek közötti közterületek mérete és az abból fakadó probléma egyébként már a paneleknél is megvolt, hiszen a lakótelepeken is olyan kicsiny tér van a házak között, hogy annak normális funkciót már nem lehetett adni. "Ezeken a köztes tereken minden mindenkié, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy senkihez sem tartoznak” - mondta Winkler Márk, az Építészfórum újságírója.
A társasházak ugyanabba a modern gondolatba buknak bele, mint egykor a panelok: az ember nemcsak "dolgozik és lakik”, hanem szüksége van egy élettérre. "A lakótelepeken elveszett a sokszínűség, ezt pedig az egy ütemben, monolitikusan felépített társasházak egy az egyben átvették" - vélte Csapó Balázs, építész. A közösségépítő szellemüket azonban a mai lakóparkok nem hozták át, elsősorban a már fent említett hiányos közösségi szolgáltatások miatt.
Mindez ugyanakkor nem varrható egy az egyben a profitvezérelt fejlesztők nyakába, hiszen itthon a (nyugathoz képest) hiányos szabályozási környezet ad teret ennek.
MAGYARORSZÁGON TÖBB SZABÁLYOZÁS IS HIÁNYZIK, AMIK AMÚGY SEGÍTENÉK A LAKÓPARKOKAT, HOGY JOBBAN BELESIMULJANAK A KÖRNYEZETÜKBE.
Itthon például nincs kvóta arra, hogy egy új lakásprojektben mennyi szociális, vagy elérhető árú lakást kell építeni (elősegítve egyfajta vagyoni szegregációt), illetve a beruházónak a fejlesztési terület környezetét - a köztereket, középületeket - sem kötelező fejlesztenie (ellentétben a nyugati gyakorlattal).
Ezeken felül maguk az emberek, a lakásvásárlók is sárosak a jelenség kialakulásában. A magyar társadalomban egyelőre nincs meg a tudatosság, hogy felismerje a lakókörnyezet fontosságát – legfeljebb utólag. Csapó Balázs szerint itthon még nem értette meg egymást a lakosság és a piac a kapitalista modellben, és el fog jönni az a pont, ahol közös víziója lesz mindkét szereplőnek."