Re: nincs cím

"Az általad "komolynak" nevezett sorkatonai szolgálat is vicc volt szerintem..."

Mert te nem ott voltál ahol én és nem is akkor, amikor én. Nálunk amiatt, hogy rengeteg éles lövészetre vonultunk fel, meg gyakorlatra, valójában inkább erőltetett menet volt. Ez kétségtelenül nem volt jellemző - nem csak akkor, sohasem :)

"Pl techikáról nem beszélünk, még rokonainknak sem, alá is írtunk valamiféle nyilatkozatot, vagy Te már nem? :))"

Én az egész századot léptettem be saját kezemmel írt aláírásokkal a KISZ-be :) Mi mindent nem írtunk mi alá, nem létező éjszakai gyakorlatot a konzervekért, soha nem létezett eszközök meglétét, kiképzési terveket - biztos írtunk alá ilyet is.

"Technika, 2 híradós autó 20 méterre állt egymástól az erdőben, és nem tudtak kapcsolatot létesíteni...."

:) LOL, egyáltalán beindultak? Akkor te profi hiradósoknál voltál. Vác? Zsibis... ott soha nem volt semmi komolyan véve :)

"Konkrétan, ha éles helyzet lett volna, álmunkban úgy elfoglalják az egész laktanyát, hogy észre sem vesszük..."

Amikor "váratlan riadót" tartottak, akkor arra már előző éjszaka készültünk, ruhában aludtunk, majd reggel a "váratlan riadóra" valamikor hat-hét körül kivonultunk, aztán tizenegy körülre talán már az utolsó harkocsi is ki tudott vánszorogni és a begyakorolt helyen a tíz centiméter mélyre vakart árkon elkapartuk a leveleket és ez volt a harckocsi beásása. Rádió, ami működik? Kettő is volt, egy sem ment a századparancsnokiban, a többiben meg már régen nem volt rádió sem... egyébként, egyszer állt be mellénk éjszaka egy T64-es szovjet század. SENKI nem ébredt fel, mert úgy megszoktuk a T54-esek ""hangját"". Aztán reggel ezek felkeltek, az egyik usankában, a másik matróz pólóban, a harmadik valami másban, brunyáltak egyet, aztán beröffentették a tankokat (nem ám előmelegíteni őket...) pöcc-röffre, oszt úgy megindultak, hogy csak lestünk - mint egy sportautó, háta le, eleje fel, oszt ennyi volt. Ja nem, a T54-es bika az ottragadt, mert az nem indult be :)

És ezek csak szovjetek voltak... wazz, akkor is azon röhögtünk, hogy az egész hadseregnek csak egy fegyverneme van: Ha felvonulunk, akkor halálra röhögi magát rajtunk az ellenség :)

De azért talán jobb is volt, hogy nem mutogatták az Abrams A1-et, vagy az A10a-t, mert akkor nem hiszem, hogy BÁRKI komolyan vette volna az egész néphadsereget. Bőven elég volt a szovjeteket látni, hogy mi a különbség technikában. Nekünk az ágyútöltelék szerepe volt kiosztva, az hogy pár óráig feltartsuk a roncsokkal az előrenyomulást.

"én ha lehet nem is emlékezem rá, folyamatosan cikinek tartottam, nem, hogy kérkedjek vele"

Kérkedni? Érdekes. Én csak meséltem róla. Mellesleg, aki Nagyatádon kányaként végigcsinálta a sorkatonaságot és nem zsibis nyúl volt, az általában büszke rá, mert kemény játék volt. Ez nem arról szólt, mint máshol, hogy csak unatkoznak naphosszat, meg semmi értelme az egésznek. Én értem, hogy miről beszélsz, de ez nem az volt.

"mit értem el ott, nem is akartam semmi lenni"

Örmester senki sem akart lenni, max szakszi, hogy ne hívják vissza. Az egy csont csillag arra volt jó, hogy ne kelljen neked WC-t sikálni, sok haszna nem volt azon kívül, hogy előre állhattál amikor mentél a moslékért. Egyebekben mint jeleztem, hatalma, ereje egy tisztesnek nem volt, arrafelé kicsit az a ""háborús logika"" érvényesült, hogy inkább azok kaptak tiszteletet, akik már lehúztak ott egy időt. A tisztesek között semmi különbség nem volt, semmiféle tisztelet, vagy tisztelgés nem járt ki neki, az őrmesterek közül is max a bunkóknak, de a továbbszolgálóknak semmi. Onnantól meg volt pár hadnagy, főhadnagy, és egyebekben az egész laktanyának egy őrnagy(!) volt a parancsnoka, holott hivatalosan tábornoki rang kellett volna - csak senki sem akart oda kerülni parancsnoknak. Mire leszereltünk, egy részeg alezredes volt a parancsnok, oszt ennyi volt a tisztikar.

"de kint lerendeztem....ezután több stréberrel találkoztam mint civil...kint már nem voltak olyan "nagy" emberek...."

Nálam ez fordítva volt, azokkal találkoztam melósként miközben leendő mérnökként érkeztem, aki szopatott - csak lesajnálatam. Az igazi csúcs azonban az volt, amikor a szemét századparancsnokom bejött ahhoz a céghez, aminél a rendszerváltásnál éppen bedolgozgattam kicsit - mint ügynök.

Az elégtétel volt. Mert nálunk még arra sem volt mersze, hogy bejöjjön a leszerelésnél aláírni az obsitot, mert - joggal - félt attól, hogy megverjük.

Tudod, nálunk volt bajtársiasság, egészen furcsa világ ám az, amikor egy évig úgy vagy összezárva emberekkel (jellemzően cigányokkal) és alig jutsz ki a laktanyából, mert így kicsit "az lesz a családod".

Egészen furcsa világ volt, teljesen szürreális, és semmi sem az volt, aminek látszik. Nekem például onnan jön az, hogy a cigányokat egészen másképpen látom, mint ahogy sokan ma látják őket, mert én még láttam azt, hogy mi mindenre képesek azok az emberek akkor, amikor a családjukhoz mehetnek haza és hogy mire képesek ennek érdekében. És azt is, hogy mire képesek akkor, amikor nem tudnak hozzájuk menni.

Furcsa törvények uralkodtak, furcsa szabályok, ha most így visszaemlékszem rá, akkor azt hiszem, én tényleg úgy érzem, hogy büszke vagyok arra, hogy végigcsináltam, és arra, hogy megtanultam:

Ha baj van, akkor fehér emberre nem lehet számítani. Egy cigányra bárhol és bármikor. De ezt úgysem fogja senki megérteni, aki nem élt közöttük. Szóval, hogy úgy mondjam, ez nem az a zsibis laktanya volt, mint az állítólag szívás Rétság (amikor levertük őket ezred(!) HK gyakorlaton, náluk egy hétre mindenki haza volt, nálunk egy hétig senki sehová), mi még lőttünk paradicsomos rizseslecsós konzervvel BMP-re.

És persze, ezt általában senki sem érti, hiszi el, mert már a villanyászok is zsibisek voltak Vácon, állandó kimenővel, hazajárással, akik meg valami budapesti laktanyába voltak beosztva, arról meg szót se ejtsünk.

Hozzánk csak vezényelték azokat, akikkel már senkit sem tudtak kezdeni - bűntetésből. Ők mondjuk meséltek a különbségekről :)