Hozzászólás
RicsiAzt gondolom, a mostani pár hsz megmutatja, miért is tartunk itt, és miért nem fogunk sehová sem menni.
A tanári állás stresszes. Miért; a buszvezető nem? Egész nap nyomja dugóban, sok hülye utassal és más autósokkal. Mégis lenyom napi 8 órát. A sebész is stresszes, mégis műt napi 5-6 órát. (voltam műtős fiatal koromban, nem akarok róla vitázni). Emellett vizitel, foglalkozik a következő nap pácienseivel, és emellett még képezi is magát. De ezek csak példák, rengeteget tudnék felsorolni.
A másik - szerintem téves - hsz meg azt mondja, előbb kezdjük ezzel, meg azzal. Ha folyamatosan azt nézzük, mivel kellene kezdeni, mindig lesz olyan, amivel kellene más helyett. Ha nem kezdjük el sehol, akkor nem is jutunk sehová.
Akkor maradjon minden a régiben, mert bármihez nyúlunk, valakinek fájni fog, valaki családjában vagy ismeretségi körében lesz olyan. Ne változtassunk semmin. Sipákoljunk, hogy kettős mérce, meg szemét komcsik (jobbosok, ez opcionális), miattuk nincs fejlődés. Pedig magunk miatt nincs, mert mi nem is akarunk olyat, pont tökéletes nekünk az, amit itt a komcsik 40 év alatt kialakítottak.
Én nem értem ezt a gondolkozást, azonosulni sem tudok, és nem is akarok vele. Ne értsétek félre, ez nem kettőtöknek szól, látom, az élet minden területén így gondolkoznak az emberek. De amíg ez nem változik, nem fog itt semmi sem változni, mert mi, magyarok, nem akarunk változást. Beszélni ugyan beszélünk róla, de akarni nem akarjuk. Ha akarnánk, lépnénk az ügyben.
És pont ezért érett meg bennem az az elhatározás, hogy 2-3 év múlva megyek innen. Elmegyek, mert...
Sok oka van, de ez a berögzött kommunizmus talán a leginkább az, ami távozásra sarkal.