Re: nincs cím

tulképp itt le van írva - mivel tolcsy már korábban leírta - hgy mi a megoldás: az amit a FED alkalmaz, Börni, aki szintén zseni.

"Matolcsy unortodox, irracionális látásmódja már pályája elején sem csak ártatlannak tűnő irodalmi utalásokban jelent meg. 1990-ben, 35 évesen lett Antal József miniszterelnök tanácsadója, azonban csakhamar távoznia kellett a minisztériumból, ugyanis már akkor összeütközésbe került a később monetáris, neoliberálisnak nevezett vonallal (amit Rabár Ferenc, majd Kupa Mihály képviseltek). Utóbbiak pénzügyi és megszorító szemléletével szemben Matolcsy már akkor a gazdaság élénkítését szorgalmazta, mégpedig pénznyomtatással. Infrastrukturális beruházásokkal és adókedvezményekkel támogatott dinamikus növekedést szeretett volna látni, az ehhez szükséges forrást pedig jegybanki pénzteremtéssel tartotta elérhetőnek. Írásai alapján ez lett Matolcsy egyik leggyakrabban visszatérő unortodox monetáris politikai gondolata a kilencvenes években, de egészen a kétezres évek közepéig fel-felbukkan.

Nem hallgattak rá, sőt Matolcsy szerint 1991-ben „monetáris puccsot” hajtottak végre az új jegybanktörvénnyel, amely szerinte a belső államadósság felduzzasztását és a költségvetés mozgásterének szűkítését célozta a neoliberális ideológia nevében. Ez volt az első törvény ugyanis, amely részben korlátozta a jegybank pénznyomtatását. A pénznyomtatás korábban úgy működött, hogy amikor a kormánynak szüksége volt pénzre, akkor a jegybank nulla kamatozású hitelt adott neki többletpénz kibocsátásával. Matolcsynak valójában a piacgazdaságra jellemző monetáris politikába és adósságkezelésbe való átmenet nem tetszett, hiszen azt rendszerváltás előtti gyakorlatot siratta, melynek köszönhetően a kilencvenes évek elejéig gyakorlatilag a teljes belső államadósság ilyen nulla kamatozású, mint fogalmazott „nincs vele baj, eláll” hitel volt. Ugyanezzel a logikával bírálta azt is, hogy a kilencvenes évek első felében piaci kamatozásúvá alakították (kötvényesítették) a nulla kamatozású belső államadósság nagy részét, és azt is, hogy nem jegybankpénzből konszolidálták a bankokat 1992-1996 között.

Az adósság növekedése akkor „fordítható a visszájára, ha a monetáris és neoliberális közgazdasági vonal megtörik. Akkor nulla-kamatozású jegybanki hitellel, azaz pénznyomással lehetne fedezni legalább a forintban fizetett kamatokat” – írja Matolcsy György még 1998-ban is. Konkrét javaslatot is tett a pénznyomtatásra, mint írta: „fedezzük a belső államadósság kamatait mintegy 700 milliárd forintos összegben pénzkibocsátással, és tegyük ezt mindaddig, amíg az infláció egy számjegyű nem lesz!”"