Hozzászólás

Próbálom rendszerezni - magam számára is - az írásodat, mert úgy érzem, nagyon tömény és különböző dolgok keverednek benne, részben az én hibámból, mivel olyan érveket hoztam. És próbálom rendszerezni a saját gondolataimat is.

Próbáljuk meg először azonosítani a problémát.

A közös kiindulópontunk az, hogy a nyugdíjrendszer nem fenntartható, mivel a társadalom elöregedésével a 2050-ben élő nyugdíjasok száma jóval meg fogja haladni az akkori aktívakét. Akár felosztó kirovó, akár tőkefedezeti rendszerről van szó, a jövőbeli nyugdíjasok mindenképpen az akkori aktívak megtakarításaira (tőkefedezeti rendszer) vagy befizetéseire (felosztó-kirovó rendszer) apellálnak. Ahogyan a jelenbeli nyugdíjasok is a mostani aktívak befizetéseiből (illetve tőkefedezet esetén megtakarításaiból) tudják biztosítani járadékaikat.

Amiben tehát egyetértünk az az, hogy a nyugdíjrendszer úgy működik, mint egy piramisjáték, hiszen a jelenbeli aktívak befizetései a jelenbeli nyugdíjasoknak van kifizetve, a jövőbeli nyugdíjasok, pedig a jövőbeni aktívak befizetéseire támaszkodhatnak. (Tőkefedezeti rendszer esetén, a jövőbeli nyugdíjasok a jövőbeli aktívak számára értékesítik megtakarításaikat, tehát nem árt megfelelő nagyságú aktívak által előállított megtakarítással rendelkezni.)

Abban is egyetértünk úgy érzem, hogy a jelenlegi demográfiai trendeket figyelembe véve Magyarország elöregedik. A jelenlegi szülőképes korban lévő nők, csak 1,3 gyermeket vállalnak átlagosan, a mindenkori szülőképes korúak helyettesítésére pedig 2 gyermek vállalása lenne szükséges az adott korosztály szülőképes korú nőire vetítve, mivel a nők aránya a társadalmon belül - a Jóisten áldásának köszönhetően - 50% körül van. Ha a társadalmon belül 1/3 lenne az arány, akkor rögtön 3 gyermeket kellene vállalniuk, ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen.

Ami mellett én érvelek tehát nem az, hogy "hogy folyamatosan növekvő FOGYASZTÁS legyen a rendszerben, mivel a FOGYASZTÓI TÁRSADALOM csak így tartható fenn", hanem az, hogy érjük el a mindenkori szülőképes korú nőkre átlagosan jutó 2 gyerekszámot a jelenlegi 1,3 helyett.

Tehát véleményem szerint kötelező a születendő gyerek létszám növelésben gondolkodni, - addig, amíg el nem érjük a jelenleg szülőképesek reprodukciós szintjét - ha el akarsz kerülni olyan súlyos társadalmi problémákat, mint a bevándorlók integrálása.

Viszont ahogy rávilágítasz: a társadalomnak könnyebb lenne, ha ezek a gyerekek a humántőke előállításra képes családokban születnének meg, mivel jelenleg sem vagyunk képesek felemelni a mélyszegénységben élőket.

Tehát teljesen egyetértek: "Átalakítani úgy az adórendszert, hogy azokat támogassuk JOBBAN, akiknek gyereke van, illetve több gyereke van, de mint észrevetted, ez igen hosszú távon hat csak."

Mert mi is történik most? 2010-ig az állam a különböző befektetéseket díjazta adókedvezményekkel. pl. biztosítás, nyugdíj megtakarítások adókedvezményei, amit tőkeképzésre alkalmas eszközöknek tekintett az állam, ezzel eltérítette a humántőkébe történő fektetés (gyerekvállalás) elől a forrásokat, mivel nem támogatta adókedvezménnyel azt, hogy ezek mellett vagy ezek helyett az emberek/családok humántőkébe fektessék jövedelmüket. A családi adókedvezmény éppen ezt a versenyhátrányt igyekszik orvosolni az egyéb tőkeképző formákkal szemben. Azaz visszaad a gyermekes családoknak, hogy azt saját gyermekeikbe invesztálják, segítve a társadalom számára fontos humántőke képzést. Ugyanakkor ezzel nem hozza rosszabb helyzetbe azokat, akik szegénységben is vállalnak gyereket, mert ettől az a gyerek még lehet tehetséges és felemelhető!

"Ehhez annak elismerése kell, hogy a gyermek nem csupán magánügy, de közügy is, sőt, azt is tudatosítani kell, hogy nem csak a következő generáció lélekszáma, de képzettsége is döntő jelentőségű. [...]

Képzett, tanult, egészséges, közösségi létre alkalmas, harmonikus egyéniségek legyenek!"

Éppen ezért én ebben a kijelentésben egyáltalán nem látok náci logikát, hanem a társadalom számára egy könnyebb út lehetőségét, viszonyítva bevándorlók integrálása, illetve mélyszegénységben élők felemelésének nehézségeihez. Természetesen nem szabad lemondani a szegénységbe születő gyerekekről sem!

És innentől fogva teljesen egyetértek azzal is, hogy ehhez "pedig pont nem egyetemek kellenek, hanem olyan középszintű oktatás, amiben az alsóbb rétegek kerülnek folyamatosan felhúzásra egy szinttel feljebb, mondjuk az érettségi szintjére. Nem erőszakkal, hanem mert ők is érzik annak a szükségességét." Annyi kiegészítéssel, hogy kellenek az egyetemek.

Innentől fogva:

"Egyébként, látod te a megoldást, csak nem akarod elhinni, hogy milyen egyszerű:

"Ugye nagyjából fele akkora a potenciálisan felosztható torta, ha csak fele annyian lesznek az aktívak ugyanolyan termelékenységi növekedést feltételezve."

Akkor fele akkorát kell felosztani. És ennyi."

Csakhogy ezt én nem tekintem megoldásnak, azzal szemben, amit leírtam (- természetesen az én 2050-ben érvényben lévő önző szempontjaimat figyelembe véve :-)!) - mindenkori szűlőképes korúak reprodukciós rátájának fenntartása, rendelkezésre álló humántőke erejének folyamatos fejlesztése, magas foglalkoztatási szint, és magas hozzáadott értékű hazai termelés elérése.

De természetes, hogyha ezt a fordulatot nem sikerül elérni, akkor nem marad más, mint a Te javaslatod, azaz a fele akkora torta felosztása 2x annyi nyugdíjas között. :-). De számomra ez a kimenet nem annyira vonzó :-)