Re: nincs cím

Sőt, legyen még egy gondolat.

Ugye a magánszférában a 8% átcsatornázása még csak-csak magyarázható valamicske formában úgy, hogy ez nem gerjeszt adósságot, illetve, hogy egy rész az államhoz kerül, egy kezeletlen, illetve az illető által kezelt számlára, nomeg úgy, hogy ez végsősoron az általa megtermelt pénz. Nem igaz, de fogjuk rá.

Ugyanakkor ezt az állami szektorra semmiféleképpen sem lehet elmondani.

Miért is?

Hát azért, mert az állami szektorban az adófizetés gyakorlatilag virtuális, hiszen az állam kiutalja, majd el is veszi az adókat és járulékokat, vagyis az állami alkalmazottak valójában NETTÓ összegbe kerülnek az államnak. Ennek megfelelően a nettó összeg feletti részt valójában nem keresik és nem is kapják meg, azt csak virtuálisan tartják nyilván azért, hogy összehasonlíthatóak legyenek a bérköltségek a magánszférával. Ettől még az állapítható meg, hogy az így kieső adóbevétel mindenképpen jelenidejű hiányt generál, és ha ez hitelből történik, akkor az kamatos kamattal évente növekedő hiányt generál, amelynek az adósságszolgálatát állni kell, és ezt az adósságszolgálatot NEM(!) a manyup végzi el.

Vagyis még magánrendszer esetében is úgy kellett volna működnie a rendszernek, hogy a rendszer elsődlegesen megfinanszírozza a saját működését, vagyis minimum évente megfinanszírozza az oda juttatott tőke adósságszolgálatát, mert ebben az esetben lett volna igaz az, hogy JELENÉRTÉKBEN az államnak nem generál többletkiadást. Vagyis a rendszer úgy és csak úgy lett volna működőképes és értelmezhető, ha a rendszer létrehozásával keletkező adósságot ez a rendszer felvállalja, hiszen akkor és csak akkor lett volna igaz az, hogy X idő múlva ez úgy tehermentesíti a költségvetést azzal, hogy "csak" 75%-nyi nyugdíjat kell kifizetni, HA IDŐKÖZBEN NEM KELETKEZIK MIATTA ADÓSSÁG.

Amennyiben azonban adósság keletkezik, akkor nemhogy nem tehermentesítette volna a rendszert, hanem szinte bizonyosan az elvont 25% feletti adósságszolgálattal terhelte volna meg a rendszert, azaz összességében még a rendes öregségnyi nyugdjíak kifizetésének a megindulásakor is több lett volna a rendszerre kifizetendő adósságszolgálat, mint amennyi megtakarítást a 25% hozott volna.

Ugyanakkor pont a fentiekből következik az is, hogy amikor állami alkalmazottakról beszélünk, és arról, hogy az állam esetükben a NETTÓ bér felett pénzeket kezd el elkülöníteni és kiutalni az állami rendszerből magáncégeknek az valójában többletjuttatás, ami nem egyszerűen az adóbevételeket csökkenti, hanem egyenesen MINDEN esetben definíciószerűen a jelenértékbeli hiányt generál, hiszen ez többletkifizetést, vagyis burkolt fizetésemelést jelent, ami annyit tesz, hogy ezen esetben még csak értelme sincs arról beszélni, hogy mi generálja a hiányt: Mert a közfoglalkoztatás esetében MINDENKÉPPEN hiányt generált a manyup és ezt a hiányt utána az összes adófizető (beleértve a magánvállalkozásokat) fizette meg.

Magyarán szólva ez a rendszer élből egyfajta indokolatlan és kommunista vagyontranszfer volt a magánszférából a közszféra irányába, és innentől eleve nem lehet magántulajdonról beszélni, illetve arról, hogy ennek bármiféle haszna lehetett volna, hiszen az állami alkalmazottak esetében egyértelmű az, hogy kizárólag a hiányt növelte esetükben a rendszer, mégpedig oly módon, hogy azt a hiányt másokkal fizettették volna meg.

Röviden fogalmazva, amennyiben a költségvetés egyenlege a manyup mellett rendben lett volna, a manyup akkor sem működött volna rendesen és tisztességesen, mert az mindenképpen állami támogatással működött volna, és ezért szó sem lehet igazságos, avagy rendszerszinten hasznos megoldásról, hiszen nyilvánvaló, hogy egy GARANTÁLTAN adósságot növelő rendszer nem lehet hasznos.

És mint fentebb levezettem, tulajdonképpen egyetlen esetben lett volna a manyupnak értelme, akkor, ha a manyup úgy működött volna, hogy felvállaja az adósságot és a finanszírozásának a költségeit és az ezen felüli hasznot tartja meg, egyebekben azért, mivel ezen rendszer a nyugdíjak megállapítását MINDENKÉPPEN manyupban képzelte el, azaz úgy, hogy ami marad, azt osztja fel. Magyarán szólva, ezért nem mindegy, hogy mekkora adósságot görgetett volna maga előtt a rendszer, avagy az, hogy mennyi pénzt kellett volna kivonni a rendszerből a fenntarthatósága érdekében.

Csak a miheztartás végett, ha előretekintünk és feltételezünk egy egyensúlyi költségvetést, akkor is azt láthatnánk, hogy mai értéken 10 év alatt úgy 4000(!) milliárd forint került volna át a manyupokba, ami nyilvánvalóan hiányozna a GAZDASÁGBÓL, hiszen onnan kellett volna átutalni. Abban meg gondolom csak nem lesz vita, hogy abból a pénzből aztán legfeljebb az uzsorázást lehetett volna finanszírozni (ahogy korábban is), de haszna semmi sem lett volna az ország számára, a hiánya viszont nagyon is érezhető lett volna.

Egyszerűen ennyi pénznek a gazdaságból való kivonását ez az ország nem engedheti meg magának, mert nem képes ennyi pénzt elvonni éves szinten a gazdaságtól.

Ugyanakkor érdemes azt is megfigyelni, hogy feltéve, hogy ez a pénz reálértéken megmarad (kiindulva az előző tízenév átlagából), akkor húsz év múlva 12000 milliárd pénz lett volna ott, feltéve, de nem megengedve, hogy addig nem lopták volna el.

Node kedves felebarátaim: Mennyi is 12.000 milliárd forintnak a 2%-os reálhozam része, ami bizonyosan kifizethető? 240 milliárd forint mai értéken. Mit jelent mindez? Azt, hogy semmiképpen sem érhet el arra a szintre, amit a 25% elvonása jelent a nyugdíjaknak, ahhoz ugyanis évente 6% reálhozamra lenne szükség mai értéken, ezt pedig senki sem hiheti komolyan.

Ugyanakkor, vegyük azt, hogy 12.000 milliárdnak kell megnézni az adósságszolgálatát, ha nem tudjuk nullára hozni a költségvetés egyenlegét: EBBEN az esetben 4%-al számolva is 480 milliárd forint a kiadás. Vagyis még 4% magyarországi adósságfinanszírozással számolva, illetve 4% reálhozammal számolva sem jön ki a rendszer haszna. Persze lehet 2% reálhozammal is számolni az időszak alatt, lehet más adósságszolgálattal, de ennél sokkal egyszerűbb azt meglátni, hogy rendszerszinten ez a megoldás egyrészről nem jelentett volna könnyebbséget, hiszen az adósságszolgálat összemérhető a megtakarítással, másrészről semmiképpen sem lehetett volna belőle olyat kihozni, ami képes lett volna a 25% elvonást kipótolni rendszerszinten.

Tehát semmilyen számítással nem igazolható a rendszer, hiszen egy alapvetően igazságtalan és hiánynövelő-államot fejő rendszer eleve nem lehet normális és fenntartható.