Re: nincs cím

Nagyon nagy élmény, én az utolsó években már csak ott horgásztam, és már csak ez is érdekelne, sajnos évek óta nem mentem le, édesapámmal jártunk, neki már nem tudom megmutatni, ha van valami, úgy meg nem tudom, van-e értelme...majd talán egyszer.

Az a baj, az északi part jó nádasainál karó karó hátán volt már évekkel ezelőtt is, helyet találni nagyon nehéz volt, ráadásul nádban utálod a szomszédod, ő is utál téged, kell a hely egymás között bőven a zaj miatt. Szerencsére én tudtam még úgy horgászni (és víz is volt), hogy nem láttam embert a környékemen sem. Félelmetes dolog öt-hat méterre horgászni magadtól, ráadásul legtöbbször látod, ha komoly hal jön be, mozgatja a nádat, mozog az úszó, akár órákig is tarthat, mire megtalálja a csalid, és van, hogy fel se veszi, végig dobog az ember szíve...aztán 5-10 másodperc az egész, mint egy szumó meccs, nincs baszakodás, meg sporthorgászat. Bevágás tiszta erőből, aztán még ráhúzni egyet azonnal, kilós kárászok simán kirepültek. Merítés halkan, ha lehet, a pontyot meg csendben elrakni...horgásztam profi mellett, helyi volt, még a csónakhoz se koccant a merítő, és azonnal el tudta csomagolni a halat zsákba, utána se verdesett, nem tudom, hogy csinálta; én volt, hogy nagyobbat nem mertem szákba tenni, se bilincsre, inkább azonnal a bicskával átszúrtam a kopoltyút és nejlonzsák. Nekem fontos volt a zsákmány, az egésznek a vadsága és igazisága, ez nem a gumimatracos sporthorgászvilág...sose fogják megérteni, akik ma mindenféle agyontenyésztett mesterséges szaron minden hétvégén megfogják az 5 kilósokat, hogy mit jelent a nádból kiszedni egy 5-10 kilós pontyot...esetleg várni egyre napokon át, ami visszajár, kimenni hajnalban is az este után, hátha akkor visszajön, felveszi.

Persze volt olyan két hetem, hogy semmi nem volt, vagy csak kárászok, szépek, de a zaj miatt inkább bosszantóak. Érzékeny műfaj, mert ott vagy közel, mozdulatlanul kell ülni, és déli szélben ver a hullám, bár volt, hogy úgy is fogtam....monoton zaj volt, nem zavarta. De azért zavaró, azt lehet mondani, három napból egy átlagosan kárba vész, és ki se lehet menni. És van, hogy érzi az ember, hogy nem jönnek ki napok óta a nádba...ez ilyen, ez nem valami horgásztó garantált fogással...és volt, hogy a vihar pillanatok alatt jött, az északi szél meg elkap azonnal, alig bírtam a nádfalnál tartani a csónakot, majdnem pánik lett, és az egyik evezőm is majdnem elhagytam...azon gondolkoztam, kiugorjak, mert csak méteres víz van, és behúzom a csónakot, de már nem voltam a tövénél, és féltem, hogy ott mélyebb - valahogy sikerült végül beeveznem, de már lélekben készültem rá, hogy mellénnyel lefekszem a csónak aljára, evezőt kötéllel elöl kidobva....közben persze villámok mindenhol. Könnyebb a csodasátrakból a csodatavakon, az a lényeg...csak az nem valódi.