Re: nincs cím

Szerintem most nem ugyanarról beszélünk :)

Persze, hogy alapvetően a hitelezési feltételeket kell szigorítani, csakhogy emellett szükséges azt is maximalizálni, hogy mennyi pénz áramolhat bele a gazdaságban anélkül, hogy azt eltorzítaná.

Véleményem szerint a hitelezés Magyarországon 95%-ban egyszerű előrehozott fogyasztás, amit nem szabad elengedni, különösen azért, mivel az ilyen jellegű kölcsönökből származó haszon egyrészről nem Magyarországon jelenik meg, hiszen nem innen származik a pénz - másrészről pedig a termékeladásból származó profit sem itt mutatódik ki. Vagyis, semmiféle érdekünk sincs abban, hogy a máshonnan idehozott pénzeket fialtassuk mások termékeinek a terjesztése érdekében, még kevésbé érdekünk az, hogy ezt még növeljük is, függetlenül attól, hogy ennek a növelését GDP növekedésnek lehet prezentálni - amely éppen még nagyobb eladósítást tenne lehetővé.

Ez viszont csak akkor megy, ha eleve megfogod azt a pénzmennyiséget, ami kiáramolhat új kölcsönök formájában, ehhez pedig nem elegendőek a hitelezési feltételek, hanem magától a hitelfelvételtől is el kell az emberek kedvét venni, hogy inkább megtakarítsanak és legfeljebb annyit vegyenek fel kölcsönben, aminek a visszafizetése nemzetgazdasági szinten nem lehet kérdéses.

Ehhez jön az, hogy minél magasabbak a kamatok, annál érdemesebb megtakarítani, vagyis ez az irány jobbnak tűnik, mint a kamatok csökkentése, amely a megtakarítások leépüléséhez és az eladósodáshoz vezet és amely az egész válságot előidézte azzal, hogy érdemesebb volt kölcsönből, mint munkából élni és érdemesebb volt eladósodni, mint megtakarítani. Ez nem egyszerűen abnormális, hanem nyilvánvalóan fenntarthatatlan hosszútávon és csak idő kérdése amikor kipukkad az egész, hiszen csak idő kérdése, hogy mikor fogja meghaladni a törlesztések összege a bevételeket, amely azonnal bezárja ezt a csikicsukit, hiszen ekkor már nemhogy """növekedni""" nem lehet, de törleszteni sem. Tessék ránézni Görögországra.

SZERINTEM (Magyarországon) a kölcsönzést csak annyira lehet elengedni, amennyit a tényleges magyarországi gazdaság növekedés megenged, mert ennyi fogyasztást lehet előrehozni. Ez pedig Magyarország esetében az évi 15 milliárdos adóbevétellel és 1% reálgazdasági GDP és adónövekedéssel számolva is legfeljebb évi 150 milliárd NÖVEKMÉNY lehetne, mert ennyi az, amelynek a visszafizetésére elméletileg van fedezet, de tulajdonképpen már ezzel is erősen túlmegyünk a határon, hiszen ez is úgy értendő, hogy legalábbis stagnálni fog a gazdaság.

Én ezért íram, hogy ez bizony kamatpolitika is.

Még egy megjegyzés ehhez: Természetesen semmiféle gondot nem okozhat az állam számára az, hogy mondjuk állami bankokon, ügynökségeken, fejlesztési intézményeken keresztül a BERUHÁZÁSOKHOZ számottevő kamatkedvezményt, vagy egyéb hozzájárulást hozzátegyen, azaz, hogy akár nullára leírja egy beruházás hitelének hozamát.

Egyszerűen el kell választani a lakossági fogyasztást (előrehozott fogyasztás kölcsönből) a beruházástól (vállalkozásbővítés, amely a hitelből való növekedéssel több értéket hoz létre, mint a hitel fenntartásának terhe).

A beruházások támogatása alapvető érdek, nincs vita, az, hogy ez alacsony kamaton menjen, alapvető érdekünk. Ugyanakor az előrehozott fogyasztás, a pazarlás, pocsékolás, mutogatás igenis legyen drága, mert az nem beruházás, hanem felélés.

Ez pedig szerintem nagyon is kamatpolitika :)