A perifériális sodródás a mindennapokban

Ezzel alátámasztottad a 'Teher alatt nő a pálma' és az "Amibe nem döglünk bele, az megerősit' ősi mondások igazságát:-)

A perifériális sodródásra visszatérve:

Ismert, hogy az emberek java része nem tudja elfogadni a tényt, hogy az élet után csak a halál van.

Mások nem tudják elképzelni a végtelent.

Megint mások ismeretlen és struktúrálatlan számsorokban rendet vélnek felfedezni.

Mindez lehet az itt --> perifériális sodródásként idézett jelenség egy-egy eltérő megnyilvánulása.

A dolog esetleges társadalmi kihatásait vizsgálva oda lyukadtam ki, hogy az embernek nagy létszámú közösségekben mindenképpen szüksége van egyfajta rendre.

(Ennek hiányában a választások túlzott sokasága, anarchia várja, amit a többség igen nehezen visel.)

Ha ez a rend alkotó, koherens módon jön létre, kultúrának nevezzük - mely az egész közösséget erősiti.

Ha a kultúra meggyengül, a közösség tagjai továbbra is a rendet keresik, de egyre kevésbé találják.

A keletkező ürt előitélettel, sztereotipiával töltik ki, melyek tárgya - mint a perifériális mozgás a belinkelt ábrán - valójában nem is létezik, de mégis odavetitjük, mert az emberi elme a mozdulatlanságot, a rendezetlenséget nem viseli.