Re: nincs cím

"Nem értem, hogy jöttek ide a liberálbolsevikok?"

Egyszerűen: Ők tanítják azt az ideológiát is, amit a kérdésben felhoztál. Az ugyanis valójában csak akkor működik - és érthető! - ha egy kocsmában mondja az apa a fiának, hogy ne menjen már neki a benga állatnak. Node a világgal kapcsolatban pont nem működik, így annak az előhozása arra nézve, hogy hogyan működött, vagy hogyan fog működni pont tárgyi tévedést takar, én pedig ennek az eredetére kívántam rávilágítani.

"Vagy engem annak tartasz mert néhanapján kritizálom az eszement kormányunk gazdasági egyéb dolgait ?"

Nem kívánok egy ideje aktuálpolitizálni, ahogy a téma címe is mutatja, nem is akarom, ha az ide bejönne. Ha úgy tetszik, stílusosan rájöttem, a politikában teljesen értelmetlen daytrade-elni, egyszerűen azért, mert kiszámíthatatlan, és mert úgysincs semmi értelme így nézni. Ha úgy tetszik, csak hosszú távon érdemes nézni a folyamatokat, rendszerben, mert az érthető lesz.

Ennek alapján pedig egy remek megfigyelés az, hogy mi is volt a különbség a kormányok között a rendszerváltás óta és előtt, mert akkor máris láthatóvá válik az az ideológia, ami mentén tevékenykednek és így már ideológiákról lehet beszélni és nem pitiáner napi teendőkről.

"Erősebb kutya baszik ezt képletesen értettem nyilván nem olyan értelemben, hogy annak lesz nemi élete aki a legnagyobb bicepszel rendelkezik. "

Én pedig pont erről beszéltem, hogy ez nem igaz, és valójában soha nem is volt igaz. És pont arról, hogy teljesen felesleges ezt erőltetni, mert ez vezet a fogyasztáshoz, pénzmániához, az értékek elpusztulásához, és annyi emberi drámához és tragédiához, mert ezt tényleg el is hiszik az emberek, holott ha van valami, amit nem lenne szabad elhinni, az éppen ez az ideológia, már csak azért, mert a civilizáció éppen arról szól, hogy ezt kordában tartsa és lehetőleg el is tűntesse a színről. Éppen ez a különbség például a vadnyugat és a vadkapitalizmus, avagy a kapitalizmus és a szocializmus és a kommunizmus között, hiszen nyilvánvaló, hogy akár a szocializmus (->nem szovjet rendszer), akár a kapitalizmus (->nem vadnyugat, bekerítés, gyarmatosítás) teljesen jól működhet, de a legjobban akkor működhet, ha ezek párhuzamba vannak állítva és nem egymás ellenségeinek bemutatva, lásd skandináv jóléti államok.

Aki tehát a vadkapitalizmust, liberálbolsevizmust tagadja, az egyáltalán nem a szovjet minta híve, hiszen valójában azok pont nem ellenségei, pláne nem ellentettjei egymásnak, hanem ugyanazok. Aki ezeket tagadja, az mondjuk egy svéd, svájci modellt tud elképzelni, amelyek pont ezek egyensúlyi állapota környékén mozognak. Az egyensúly ugyanis a jóléti szociáldemokrácia, az azzal ellentétes pólus pedig a szélsőséges hatalomkoncentráció, akár jobbról (->vadkapitalizmus, bekerítés, multik, monsterek kizárólagossá tétele), akár balról (->államszocializmus, kommunizmus, állami vállalatok kizárólagossá tétele), hiszen ez utóbbiak mind az egyén és az egyéni kezdeményezés ellen hatnak és annak a megszűntetése, felszámolása a céljuk. Az, hogy látszólag más irányba mennek az csak a felszín, valójában egy kör mentén haladnak az átmérő ellenkező végpontjának az irányba. Ez persze sokakat megtéveszt, ezért lenne érdemes észrevenni, hogy pont az irány a rossz, mert mindenképpen rosszra vezet, és csak a megfordulás vezethet a pozitív éclra, a semleges részre, amikor az ember és állam szövetsége egyensúlyban van, amikor egyik sem a másik rovására akar gazdagodni és hatalmat gyakorolni.

"Arra gondoltam egész pontosan, hogy ha megnézed az emberi történelmet az őskortól kb akkor azt a folyamatot láthatod, hogy a régi időkben vkinek nem tetszett az arcberendezése az erősebb agyonverte egy bunkósbottal, innen eljutottunk a gazdasági, és katonai hatalom idejéig, és persze van szellemi erő is."

Itt pontosan ketté kell választani a társadalmi és hatalmi szempontokat az egyéni szempontoktól. Ha jobban megnézed az EGYÉN szintjén, akkor éppen azt láthatod, hogy a kezdeti egyszerű erőszaktól azért szép folyamatosan ment át az erőszakmentességbe a világ, egyre komolyabb törvényeket hoztak, ahogy egyre fejlettebbé vált a világ, vagyis pontosan az a tendencia látható, hogy az egyének EGYMÁS KÖZÖTTI(!) viszonyát egyre jobban és széleskörűbben szabályozták le.

ETTŐL egészen független kérdés az, hogy az EGYÉN ÉS ÁLLAM viszonyát hogyan szabályozták le, azonban az is látható, hogy akkor volt erős minden állam és hatalom, amikor ezen szabályok erősek és világosak voltak és pont akkor volt gyenge egy állam, amikor ezen szabályok gyengék voltak, azaz az állam is gyenge volt, vagyis megindult a visszalépés az ősközösségi irányba. Az erős állam valójában mindig jobb volt az egyén számára, a gyenge pedig mindig rossz. Az, hogy ehhez milyen környezet és világ tartozott, az egy másik kérdés.

"De azért nehéz lenne vitatni vsz ezt az erősebb dolgot elég megnézned a XX. sz-ot Világháborúkat, vagy pl most az afganisztáni , iraki stb eseményeket, az űrfegyverkezést, atombombát, és akkor még gazdasági egyéb vonatkozásokról nem is beszéltünk."

És ha ezeket jobban megnézed, akkor pont az látszik, hogy nem úgy működtek a dolgok, ahogy leírod. Pont a finnek bizonyították be, hogy nem a méret a lényeg, avagy a mudzsahedinek azt, hogy se a szovjet se az amerikai csapatok nem tudják őket megtörni, irakban pedig éppen az volt a szemmel látható, hogy a látszólag erős kutyát simán lesöpörték a színről. Az űrfegyver, atombomba, és egyebek valójában már csak a becsontosodást szolgálják, azaz azt, hogy a meglévő hatalmak között most már status quo jöjjön létre, ezek már nem hódító, hanem hatalom megtartó ambíciót jelentenek. Teljesen egyértelmű például ez Észak Korea esetében, de még Irán is idesorolható, és ugye azért, mert időnként Pakisztán, vagy India háborúzik egy picit, attól még nem túlságosan valószínű, hogy kifelé terjeszkedésre akarják használni az atombombát. Pont az látszik, hogy a gyenge-erős megszűnőfélben van, és a gyenge tudja adott esetben az erős életét megkeseríteni, lásd Al Qaida, amely ugye minden szempontból gyengébb, mint az USA, de mégis tudja a fülét ráncigálni. A hagyomásnyos erőviszonyok egészen megváltoznak, a média és a befolyásolás egészen más szintekre és módszerekre hagyatkozik.