Re: nincs cím

Nézd rbbj11, tulajdonképpen egészen röviden meg lehet fogalmazni a választ a felvetéseidre. Ez pedig az, hogy azok egyszerűen arról szólnak, hogy igenis lehet munka nélkül élni, illetve kemény munka nélkül is sikereket elérni, magyarán az ügyeskedésből, spekulációból való életet akarod lefesteni, még ha ezt minden adódó alkalommal cáfolni is próbálod.

Egyszerűen még csak azt sem veszed észre, hogy ahhoz, hogy valaki eljusson oda, hogy a munkájának eredményeképpen már ne kelljen dolgoznia, ahhoz korábban kellett keményen dolgoznia, mert erről meg azt hiszed, hogy “meg lehet kerülni a munkát” és egy-két jó húzással, ötlettel ki lehet ezt is kerülni.

Nem lehet megkerülni. Nincsenek csodák. Minden csodának látszó dolog mögött meg fogod találni azt, hogy MIÉRT NEM volt valójában csoda az, amit annak próbálnak misztifikálni a sikeres emberek és azok életrajz írói.

****

És persze, hosszabban is meg lehet fogalmazni :)

"Ford keményen dolgozott????"

Szvsz némi fogalmi zavar van kettőnk kommunikációjában. Nekem van egy sanda gyanúm: Te a "keményen dolgozik" alatt a fizikai munkát érted, mert másképpen egyszerűen értelmezhetetlen az, amit írsz. Azt kellene megértened, hogy Ford nem pár órát üldögélt évente mondjuk a WizzAir igazgatótanácsban vagyonokért, hanem egész nap a cégével foglalkozott. Egyszerűen minden percét, minden gondolatát az töltötte ki, ezért tudott előrébb jutni. Ez KEMÉNY munka a javából, és ez ügyben ajánlom figyelmedbe azt, hogy a STROKE és általában a stressz manapság tipikus managerbetegségnek számít és nem véletlenül. Mert a stressz elviselése bizony nem egyszerű. Lehet persze azt mondani, hogy aki két műszakban dolgozik az keményebb munka, mert az fizikailag TALÁN(!) igaz, ámde szellemileg, agyilag, stresszileg bizonyosan nem az.

"Sztem Fordról se olvastál sokat."

Mint már említettem, a fogyasztók számára írt könyvek nyilvánvalóan nem a LÉNYEGET mondják el, hanem azt mondják el, amit a birkafogyasztók olvasni és kiolvasni akarnak. Nekik is szánják őket hiszen ha valóban cégvezetőknek szánnák őket, akkor nemhogy jóval kevesebb példányt lehetne belőlük eladni, hanem egyenesen alig lehetne belőlük eladni. Innentől ezeknek a kiadványoknak az értéke és tartalma jó esetben alulról súrolja a zérót, és még egy szappanopera színvonalához sem érnek fel.

Már írtam: Ha nekem kellene megírni azt, hogy hogyan indultam el, akkor azt ma egészen másképpen írnám meg, mint akkoriban. Sőt, még az ellenkezője se lehetne igaz annak, amit leírnék. Akkor most hazudnék? Nem, csak az ember idővel másképpen látja a dolgokat, másokra emlékezik, másképpen mesél el történeteket. Ha vannak katonaviselt ismerőseid, mind remekül elanektázódik róluk akár órákon keresztül is, de csak egy hülye lehet az, aki ennek alapján tényleg azt hiszi, hogy a sorkatonaság egy nagy buli.

Egyebekben, vicces az, hogy később ezt magad is elismered:

"Anekdoták keringenek róla mind a mai napig."

Ami nyilvánvalóan lehetetlen lenne, ha létezne legalább EGY, azaz EGYETLEN hiteles életmű róla :) Sőt mi több, nyilván tudod, hogy a legendagyártás része az anekdótagyártás :) Innen is látható az, hogy a cél nem az, hogy hiteles képet kapj róla, hanem az, hogy legendássá tedd. Mert egy akkora embernek, mint Ford, illetve a nevét viselő autogyárnak valójában már nem a pénz, a hatalom, hanem az "öröklét" az, ami számít, a "legenda", mert az mágnesként vonzza az érdeklődőket és remek reklám.

"Köztudott volt, hogy nem értett szinte semmihez igazán, nem volt okos, és pláne nem dolgozott sokat."

Hja értem :) Tehát, bár rengeteg könyv van róla, valójában "köztudottság" van, ami ráadásul annyira vak, hogy még ez sem veri ki a szemét:

"Egy vmihez értett: igazi vérbeli cégvezető/tulaj volt. Tudta, hogy kell megszervezni egy sikeres vállalkozást és tudta, hogy szedjen össze olyan embereket, akik az egyes területekhez nagyon értenek. Azt is tudta, hogy bírja őket közös munkára."

Tehát piszkosul értett a MUNKÁJÁHOZ, kifejezetten OKOS volt és rengeteget dolgozott a SZAKTERÜLETÉN, azaz CÉGVEZETŐKÉNT. Nem véletlenül írom állandóan azt, hogy ez egy SZAKMA és egy olyan szakma, ami kifejezetten szakembert igényel és nem véletlenül azt, hogy pontosan EZ a jó cégvezető leírása. Ezért is írtam azt, hogy aki vezető, annak számára az, hogy mit vezet az valójában lényegtelen (vö Csányi), a lényeg az, hogy ahhoz értsen, hogy VEZESSEN. EZ pedig nem tanulható. Ez képesség. Ehhez valaki vagy ért, vagy sem.

"Egyszer a média feszegette már sokadjára, hogy nincs épp szakmailag a helyzet magaslatán. Erre felvállalta, hogy tart egy nagy sajtókonferenciát, ahol bármilyen kérdésre válaszol. Összesereglettek az újságírók és szakírók. Ford magával vitte néhány emberét akik minden kérdésnél megmondták a helyes választ, amit ő továbbadott, ill. egyes esetekben telefonált és utána mondta meg. Ő ehhez értett. Nem melózott és izzadt napi x órát...."

Basszus, te tényleg nem látod a fától az erdőt: Micsoda fantasztikus képesség kell ahhoz, hogy valaki körül tudja venni magát ILYEN emberekkel, hogy azok a helyzet magaslatán legyenek és megcsinálják azt, amit elvárnak tőlük? Egy vezetőnek pont ez a feladata. És tudod mekkora meló ezt összerakni? Te el nem tudod képezlni! Ez ISZONYAT MUNKA, hihetetlen izzadás, és óriási stressz, hogy mi lehet ezekkel az emberekkel. Éjszaka felkelni és megijedni, hogy mi van velük, mi lesz a céggel, ha valamelyiknek baja lesz, és bizony ilyenkor keletkeznek azon szabályok, hogy a cég felsővezetésének két tagja nem utazhat ugyanazzal a repülőgéppel, vagy nem mehetnek egy helyre nyaralni.

Nem melózott? :) ROTFLMAO. Mást se csinált, csak azon járatta az agyát, hogy hogyan mehet jobban a cég, hogyan inspirálhatja az alkalmazottait, és hogy hogyan védje meg a cégét. Wazz, nem lebecsülni akarom a fizikai munkát, de tudod a valóság az, hogy a fizikai munkás, meg a gyors meggazdagodni vágyó az, aki azt hiszi, hogy ez "könnyű munka". Nem izzad, nem melózik...

Nekem erről eszembejut az, amikor századirnok voltam a katonaságnál. Na ott is jött egy bunkó fehér (a cigányok történetesen alul, vagy egyenesen nem iskolázottságuk ellenére TISZTELTÉK az irnokot, mert tudták, hogy az munka és nem szórakozás), aki közölte ugyanazt nagyjából, amit most te előadsz az "értelmiségi munkával" kapcsolatban, oszt mondtam neki is, hogy felőlem, cseréljünk. Meg is csináltuk, én három napig királyul éreztem magam, mert aludtam, ráértem a napi laza kötelességek után szórakozni, de sajnos a negyedik napon a bunkója visszakérte a melós, izzasztó napi x óráját, mondván, hogy neki nem kell az a "nem melózás és izzadás", ami annyit tesz, hogy valójában kétszer annyit kell dolgozni, mint neki és még akkor sincs nyugta, amikor már vége a szolgálatnak.

Meg kell értenie a fizikai munkát likeolóknak, hogy az sem egyszerű munka, de a szónak csak a fizikai értelmében kemény, mig egy cégvezetés adott esetben fizikailag is lehet megterhelő, de agyilag végtelenül kizsákmányoló dolog.

"dehogy nincs nélküle siker, sőt, ha dolgozol, mint a hülye, nincs is időd gondolkodni."

Mondom, hogy kevered a szezont a fazonnal. Először is, senki sem beszélt megélhetési gürizésről, már csak azért sem, mert azok, akikről beszélgetünk, azok nyilván nem ebbe a kategóriába tartoznak. Másodszor is, azért van számos olyan példa, amikor valaki innen emelkedett fel, egyszerűen azért, mert a képességei alkalmasak voltak a felemelkedésre. Csak a hülye gürizik így ebben a kontextusban, akinek nem ideje nincs gondolkodni, hanem esze, és ezt ideológizálja meg mindenféle hülye elmélettel, hogy miért van ő lent, a másik felül. Ennek a legjellemzőbb tana a kommunizmus és a liberálbolsevizmus, amely szerint csak a világ a kizsákmányoló és ő egyébként jobb, csak azért van ott, mert elnyomják. Pedig nem. Azért van ott, mert erre és ennyire képes. Még egy McDonald'sban is előre lehet jutni, szóval aki akar, az előrébb juthat. Egyebekben pedig ajánlom figyelmedbe, amit írtam, a managgerek manapság kedvelt "hobbija" éppen az, hogy fizikai munkát végeznek, és éppen azért, mert AZ TUDJA AZ AGYUKAT KIKAPCSOLNI, az viszi őket át flow állapotba, és abban tudnak gondolkodni. Pont az ellenkezője az igazság annak, amit te hiszel, vagy tudni vélsz.

Pont a monoton, unalmas munka az, amiben az ember agya szabadon tud járni, mert a munka elvégzése NEM terheli meg az agyát.

"Ez ilyen posztkommunista vagy ipari kori felfogás, ami még nagyon elterjedt rengeteg fejben, de már régesrég nem ezen múlik a siker."

Hát igen, a liberálbolsevik érában a tőzsdei stratégián, meg a munka nélküli pénzkeresésbe vetett hiten múlik, ezt tudjuk, mily kár, hogy csak a tények mondanak ellent ennek, meg a józan ész - ha ez működne, akkor senki sem dolgozna, hanem így élne. De ha így élne, akkor ki dolgozna? :) Ez pont nem posztkommunista, vagy iparikori felfogás, hanem ez pont a cégvezetés és a mindenkor igaz felfogás része. VAN, aki képes vezetni és VANNAK, akik igénylik a vezetést. Azok, akik igénylik a vezetést, soha nem lesznek vezetők, akármennyit is fantáziálnak erről, vagy akármennyi céget is alapítanak, hogy "vezetőnek látszódjanak". Ezzel szemben a vezető mindig is vezető marad, rendszertől, lehetőségtől függetlenül, és biztos lehetsz abban, hogy meg is találja bármilyen körülmények között azt, hogy vezető lehessen. Legfeljebb idő kérdése.

"Az egyszemélyes vállalkozások tipikus metodikája ez, nem a nagy cégeké és azok vezetőié. Ők jól tudják, hogy mások pénzét és munkaerejét kell nekünk dolgoztatni és nem maga kell húzza a szekeret."

Az a probléma, hogy halvány fogalmad sincs, hogy miről beszélsz, és az életben nem láttad BELÜLRŐL és IGAZÁN KÖZELRŐL a nagy cégek és vezetőik működését, már csak azért sem, hiszen teljességgel nyilvánvaló, hogy azok, akiket te általában ilyetén néven nevezel, azok 99,99%-ban bizonyosan CSAK ALKALMAZOTTAK és nem tulajdonosok. És még ezek az alkalmazottak sem úgy dolgoznak és élnek, ahogy te hiszed. Pláne manapság, amikor már az egészen legfelső vezetőknek is kapaszkodnia kell a székekbe, mert nincsenek biztonságban. Ezen túlmenően, fogalmad sincs arról a stresszről, amit "fentről kapnak", hogy mennyire legyen hatékony a cég, és hogy mekkora munka az, hogy húzzon a cég és hogy mennyi stresszel, idegességgel, agyalással jár, hogy elérje azokat az eredményeket, amiket elvárnak tőle.

Fogalmad sincs arról, hogy egy ügyvezetőnek milyen az élete.

"Aki igazán sikeres, az nem azért dolgozik, mert KELL, hanem mert élvezi."

Jézusom, tényleg neked valóak az életrajzi mesekönyvek, amik ezt a tündérvilágot vetítik eléd :) Neked találták ki a tőzsdét, hogy vidd oda a pénzed, hogy nyírjanak, nyírjanak, mert amit leírsz az egyszerűen annyira nem igaz, hogy félelmetes. Ajánlom figyelmebe azon sikeres embereket, akik ma takarítanak, mert tönkrementek a Madoff piramisjátékban, ugyanis annyira sikeresek voltak, hogy nem dolgoztak és élvezték a piramis előnyeit. MINDENKI így jár, aki nem manageli a vagyonát. Nincs abban az értelemben sikeres ember, akit leírsz.

Ha nagyon akarod, akkor az a SZERENCSÉS, aki azzal foglalkozik, amihez ért, vagy amit élvez. De ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozik, avagy nem dolgozik keményen, hanem adott esetben pont kontraproduktivitást jelent:

- nem tudja elkülöníteni a munkát és a hobbit,

- ugyanis az illető egyén nem veszi észre, hogy kizsákmányolja magát,

és ennek következtében adott esetben már csak azt veszi észre, hogy elment mellette az élet, illetve azt, hogy lóg egy lélegeztetőgépen a kórházban. Egyáltalán nem biztos, hogy jó az, ha valaki észre sem veszi, hogy dolgozik, mert azt hiszi, hogy élvezi amit csinál. Talán ez a legrosszabb kombináció.

"Neki rég nem kell."

Akinek "rég nem kell" az már "régen megcsinálta" azt, amit felépített, de amikor felépítette, akkor azért bizony keményen megdolgozott, különben nem lenne ott az, ami miatt már "rég nem kell" dolgoznia. Azzal, hogy időben tologatod azt, hogy mikor kell dolgozni, avagy mennyit, az nem változtat azon, hogy KELL.

"Max ki kell nevezzen megfelelő ügyvezetőt, és szükséges kontrollt kell gyakroljon. Aláírom, hogy ez majdnem minden napos felügyeletet jelent, de min. időben. Ettől függetlenül nem kötelező a min.-időráfordítás, ha élvezed amit csinálsz. De nem szükségszerű."

Ez teljességgel értelmetlen, értelmezhetetlen képzavar, egy olyan álomvilág, ami a szemed előtt lebeg miközben most már teljességgel bizonyos, hogy halvány fogalmad sincs, hogy miről beszélsz.

"A kínaiak stb-k valóban kivételek."

Hja. Végülis csak a Föld "értelmiségi", avagy "fejlett" részének úgy 1/4 részét adják. Ez nem kivétel. EZ A SZABÁLY. És mindaddig ment az USA-nak, Japánnak, Európának, amig nem felejtkezett meg erről a szabályról és nem delegálta le Kínának az értékteremtő szerepet, azaz az értékteremtő munkát.

Hogy úgy mondjam, kontinensnyi méretben akarták megvalósítani a "nem kell dolgozni, elég fogyasztani" ideológiát, amiben csak learatják az olcsó kínai munkaerőn termett babérokat, aztán annyi eszük sem volt, hogy engem olvasgassanak, aki pont leírja azt, hogy éppen az ilyen monoton munkák között lehet a legjobban gondolkodni és megfigyelni azt, hogy ez miről is szól, azaz szépen felépíteni a saját üzemet, saját gyártást és onnantól kirúgni az ifjú Titán managgereket, mert valójában azokra nincs semmi szükség sem. Szépen odaül a tulajdonos IS és dolgozik, és nem fog mindenféle talmi tőzsdén, meg tanköknyveken izgulni, hanem egyszerűen dolgozik. És lőn világosság, pont az történik, amivel az USA és az EU beindította anno az ipari forradalmat: Dolgoznak az emberek, értéket teremtenek és azt eladják azoknak, akiknek kell. Ócón. Nagy ész kell hozzá. Ahogy ahhoz is nagy ész kell, hogy valaki felismerje, nagyon pici már az a réteg, amiben bármilyen szempontból előnyben van Európa, vagy az USA Kínával szemben. Nagyon vékony réteg, és ha ez a réteg is elapad, akkor aztán végképp nem marad semmi, amivel ez a két kontinens fizetni tudna Kínának az árukért.

Potom pár évtized alatt lerombolta a liberálboslevista életmód és filozófia az USA és Európa elsőbbségét és ipari hatalmát, valamint döbbenetesen éles választóvonallal láthatóvá téve a "hitelből finanszírozott növekedés" PIIGS modellje és a munkára alapozott germán modell közötti különbséget. Egyszerűen nem lehet másra alapozni, csak a munkára, egyszerűen dolgozni kell, mert nincs más megoldás.

"Ha a globális viszonyokhoz képest extrém olcsón tudsz előállítani dolgokat, akkor valóban munkával is lehet jutni vmire. De ez nem zárja azt ki, h. innovációval és egyedi móddal nem tud u.akkora sikert gyorsabban elérni az ember."

Hogyne, ezzel hitegeti magát a fehér ember, hogy van még esélye Kínával szemben. Pedig nincs esélye. Mint írtam, jópár évvel ezelőtt láttam egy chartot, amin akkor döbbenetes adatok voltak felrajzolva. Természetesen nem emlékszem a számokra pontosan, de az arány valami olyasmi volt, hogy Kína, India 2050-re a világ GDP-jének ~30-40%-át adja majd össze, az USA úgy 20-25%-ot, Európa pedig 8-10%-ot. Körülbelül úgy nézett ki, hogy Európa lesz a világ "bevásárlóközpontja", aztán ennyi. Ebből viszont azt az életszínvonalat, amit eddig éltünk, na azt bizonyosan nem lehet fenntartani. Innováció? Egy fogyasztói társadalomban nincs rá igény, maximum akkor, ha költséget lehet vele megtakarítani, ami azonban - értelemszerűen - nem valódi előrelépést jelent, hanem csak még alacsonyabb profitrátákat, amely értelemszerűen a multikat hízlalja, a kicsiket meg elsorvasztja. Teljesen kontraproduktív az egész életmódunk, csak még nagyon sokan vannak, akik ezt nem akarják észrevenni, illetve tudomásulvenni, és inkább hitegetik magukat, és másokat, hogy lehet ezt másképpen is csinálni, igenis lehet munka nélkül eredményre jutni.

Rossz hírem van: Nem lehet.

"a kül. típusok (alkalmazott, egyszemélyes vállalkozás, cég, befektető kapitalista) szabadidejének mennyisége és módja igazán össze sem hasonlítható. Ahogy a jövedelmük sem és a világuk sem."

Esetleg ismerjed meg őket a valóságból és ne könyvekből. Példának okáért a filmek közelebb állnak a valósághoz, mint hinnéd, ezzel szemben a könyvek olyan távol állnak tőle, hogy az valami hihetetlen. Mesekönyvek azok, nem pedig tankönyvek. Szabadideje, mennyisége, módja valóban nem hasonlítható össze, hiszen egy alkalmazottnak van, egy cégvezető-cégtulajdonosnak meg nincs. Már csak azért sincs, mert ez esetében egyszerűen nem értelmezhető fogalom.

Egy cégvezetőnek ÁLLANDÓAN azon kell agyalnia, hogy hogyan maradhat fenn a cége és állandóan változtatnia kell a gondolkodásmódján. Így például azzal kapcsolatban, hogy Gates mennyire NEM látta a jövőt, elég talán tőle egy szösszenet: "640 kb mindenkinek elég lesz". Fordnak is vannak ilyen kijelentései, lett is más színű auto, mint fekete, nomeg másoknak is voltak ilyen gondolatai, amit ma ugyan “humorosnak” tartanak, akkoriban azonban ebben semmi vicc nem volt. A zsenialitásuk tehát nem a jövőbe látásban, hanem a jelennek az alkalmazásában és a jelenhez való alkalmazkodásban rejlik. Pontosan abban, amit úgy hívnak, hogy CÉGVEZETÉS. Ami a valóságban egy állandó, 24 órás, szabadidőmentes foglalkozás.

Amely esetében - jó esetben - közép-öregkorára eljut oda valaki, hogy MÁR NEM kell aktívan dolgoznia, csakhogy ezt nem egy "munka nélküli lébecolási időszak" előzi meg, hanem egy nagyon is munkával eltöltött élet.