Re: nincs cím

Én is a szisztematikus építkezésben látom a lényeget és abban, hogy nemzeti érdekeiket, vagy az országuk érdekeit soha nem tévesztették szem elől. Nem szolgáltatták ki magukat teljes gazdaságuk felszámolásával a szomszédos országaiknak, ami azért volt lehetséges vsz, mert a világháború után ezek az országok kb. azonos fejlettségi szinten álltak. Magyarország és a periféria országai ott követték el a legnagyobb hibát, hogy azt feltételezték, ha külföldi tőkét vonzanak be az országba, ugyanazokon a fejlődési szakaszokon fognak keresztül menni, míg végül felzárkóznak Nyugat-Európai életszínvonalhoz. Azonban a beérkező tőke nem a termelés fenntartására irányult, sokkal inkább a piacok megszerzésére, a hazai tulajdonú termelés felszámolására, külföldi vállalatok idetelepítésére, a relatíve olcsóbb munkaerő megszerzésére. Ma azok az országok vannak jobb pozícióban, amelyek kevéssé engedtek a külföldi nyomásnak a privatizációban, kevésbé szolgáltatták ki hazai tulajdonú termelésüket a náluk nagyobb fejlettséggel rendelkező Nyugat-európai befektetőknek (pl. lengyelek, csehek). Míg kezdetben a tőkebeáramlás javította a fizetési mérleget, később a profit kivitelével egyre rontotta és elkezdődött a jövedelmek átcsoportosítása a fejlettebb országok felé. Belinkeltem egy tanulmányt korábban ami szerintem a fő oka maradt annak, hogy az EU centrum országok ilyen életszínvonalat tudnak fenntartani ugyanazért a munkáért, a tanulmány lényege pedig erre mutat rá: egy pénzszívattyú működik a periféria országaiból a magországok felé és ezt a külkereskedelmi többleten keresztül realizálják. Szóval röhejes, de tulajdonképpen, a mi, a görögök, és a periféria sanyarú sorsán keresztül tudják fenntartani irigyelt munkabér rendszerüket és életszínvonalukat.