xxx

Ime a vázolt problémakör egy gyakorlatiasabb elgondolása:

Az ember közösségi lény és az emberek jelentős része befolyásolható, azaz a környezetében érzékelt trendek szerint fog vagy igyekszik viselkedni.

A gyerekvállalás modellezhető egyes nagyobb vagyontárgyak megvásárlásával, amelyek az értéküknél fogva hosszútávú befektetésnek számítanak csakúgy, mint a gyerek. (A modell nem tökéletes, de használható.)

Kollégám, aki egy 3 éves Opelt vásárolt nemrégiben mondja, hogy csak azért vett autót, mert a családjában épp folyamatban volt több autó vásárlása, több családtag is befektetett ebbe és szinte kínálta magát a helyzet, hogy most ő is vesz egyet.

Talán nem szép elgondolni, de a gyerekvállalás hasonló fogyasztási helyzet, az ember attól függően vág esetleg bele vagy sem, hogy a környezetében uralkodó aktuális viselkedésminták kínálják/elvárják ezt vagy nem.

A társadalom az utóbbi néhány évtizedben vagy 1-2 évszázadban át lett programozva, ha az ember az életét éli, sokkal könnyebb olyan helyzetekbe keveredni, amelyek a vásárlást predesztinálják, semmint olyanokba, amelyek a családalapítást.

A kapitalizmus átprogramozta az emberek viselkedését (nem tudom a háttérhatalom játékban volt itt vagy sem, de ha van ilyen, akkor valószínűleg igen) úgy, hogy elsősorban fogyasztók legyenek, semmit apák vagy anyák.

Az individualizált ember, amely már kiesett az őt megtartó közösségekből vagy többnyire virtuális közösségekben él nem kerül bele magától értetődő módon abba a helyzetbe, amely családalapításhoz vezet.

Hogy mennyire így van, mutatja a családalapítás és a lakásvásárlás anyagi terhének közvetlen összekötése, a családalapítás a kapitalizmus számára elsősorban egy bizonyos pénzügyi folyamat, amely bizonyos vásárlásokat generál.

Most, hogy kezd fogyni a munkaerő, a kapitalizmus elkezdett jajgatni, hogy mi lesz most?

És, hogy egy szép axiomát is idézzek:

Egyetlen problémát sem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, amely azt létrehozta.

Ergo közgazdasági, pénzügyi okoskodás ezt a problémát nem tudja kezelni.

A társadalomnak vissza kell lépnie egyet és visszaépítenie azokat a közösségeket, amelyek korábban léteztek, de már eltűntek.