Az IPO rejtély
A tőzsdére frissen bevezetett részvények (Initial Public Offerings = IPO) hozama szisztematikusan nagyon magas az első napon. Ezek az erős félreárazások már régóta foglalkoztatják a piaci szereplőket és a pénzügy területen dolgozó kutatókat egyaránt, de a mai napig nem teljesen egyértelműek a számok mögött álló mechanizmusok.
Az amerikai tőzsdén 1960 és 2006 között bevezettet új részvények esetében például az első nap 17 százalékos átlagos hozamot lehetett elérni (Guo, 2011). Ez nem csak azért érdekes, mert óriási nyereséget jelent a befektetőknek, hanem nagy veszteség a cég számára is, mivel ez azt jelenti, hogy túl alacsony áron jegyezte le az új részvényeket, mert egyből az első nap már magasabb áron is megveszik. Több versengő elmélet is próbálja megmagyarázni ezt a jelenséget, melyek két nagy csoportba oszthatók. Az első csoport szerint valamilyen kockázatot kompenzál a magas hozam, míg a másik csoport szerint irracionális befektetők és befektetői környezet felelhet ezért a jelenségért.
Több racionális oka is lehet az „IPO rejtélynek”, vagyis, hogy miért olyan magas az első napi várható hozama egy újonnan bevezetett részvénynek. Az egyik lehetséges ok az aszimmetrikus információ. A befektetők még nagyon kevés információval rendelkeznek a cégről, így fontos számukra, hogy kompenzálják őket az esetleges negatív meglepetésekért (Beatty és Ritter, 1986). Viszont Muscarella és Vetsuypens tesztjei alapján úgy tűnik, hogy a jelenség ugyanolyan erős azokban az esetekben is, amikor lényegesen kisebb vagy egyáltalán nincs aszimmetrikus információ.
A másik racionális ok lehet még, hogy így próbálnak a jó cégek jelezni a befektetőknek. Az elmélet szerint (például Allen és Faulhaber, 1989) a jó cégek megengedhetik maguknak azt a költséget, hogy alacsonyabb áron értékesítsék kezdetben a részvényeit, ami ezután magas hozamot tud az első napon generálni. Ez a magas hozam pedig egy jelzés a befektetőknek, mivel a gyengébb cégek nem engedhetik meg maguknak, hogy alulárazzák a részvényeiket a magas első napi hozamért cserébe. Viszont ezt az elméletet nem nagyon támasztják alá empirikus eredmények (Ruud, 1993).
Baker és Wurgler (2000) amellett érvel, hogy sokszor alakulhat ki a piacon olyan piaci hangulat, amikor az irracionális befektetők várakozásai már túlzottak és irreálisak, és ez alakíthatja ki a nagyon magas első napi hozamot is. Ezzel összhangban azt találták, hogy jellemzően akkor nő meg az újonnan bevezetett részvények száma, amikor túlárazott már a piac. Tehát a cégtulajdonosok jól ismerik és értik ezt a folyamatot, és szándékosan akkorra időzítik a piacra lépést, amikor a legtöbb az irracionális befektető a piacon.
Számos kutatás és elmélet ellenére nincs egyértelmű magyarázat az IPO rejtélyre annak ellenére, hogy a jelenség időben robusztusnak tűnik, és napjainkig megmaradt. Az új és az amerikai piactól eltérő tőkepiacok vizsgálata is új lendületet adhat a kutatásoknak. Például a kínai tőkepiacon sajátos korlátozások vannak életben, és egy nagyon más tőkepiaci fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, mint az Egyesült Államok. Erre is építve Yan és szerzőtársai (2018) újra megvizsgálták a kérdést a kínai tőkepiacon, és azt találták, hogy a magas hozam jól jelzi előre a kockázati tényezőket a jövőben, így valószínűbb, hogy tényleg a magasabb kockázatért cserébe jár ez a nagyon magas első napi hozam.
Neszveda Gábor
Allen, F., & Faulhaber, G. R. (1989). Signalling by underpricing in the IPO market. Journal of Financial Economics, 23(2), 303-323.
Beatty, R. P., & Ritter, J. R. (1986). Investment banking, reputation, and the underpricing of initial public offerings. Journal of Financial Economics, 15(1-2), 213-232.
Guo, H. (2011). IPO first-day return and ex ante equity premium. Journal of Financial and Quantitative Analysis, 46(3), 871-905.
