http://index.hu/sport/sakk/2017/08/13/sakkozas_sza...
Mellesleg Kaszparov holnap visszatér.
Adva van egy tanulmány, mely 138 kutatás eredményét összegzi 40 év alatt 40.000 alany segítségével összegyűjtött adatokkal:
http://index.hu/tudomany/2017/07/25/sperma_nyugat_...
https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2017/jul/...
És adva van egyetlen dán kutatás, mely 15 év kutatása volt csupán dán kiskatonákkal.
Mi lett a konklúzió?
"Annak ellenére azonban, hogy a tanulmány szerzői minden olyan faktort igyekeztek figyelembe venni, ami a korábbi kutatásokból hiányzott, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy valódi trendről beszélhetünk. "
Az eredmény = Semleges!
-------------
Azt hiszem ez az induktív bizonyítás minősített esete:
Ha bejárod a földgolyóbist és találsz egyetlen hattyút, amely fekete, akkor már nem jelentheted ki, hogy az összes hattyú fehér!
"Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt.”"
A pszichológusok évtizedek óta bizonygatják, hogy ha a patkányok vagy a galambok tudnák, mi az a részvénypiac, akkor az emberek többségénél jobb befektető válna belőlük. Ennek az az oka, hogy a rágcsálók és a madarak szemmel láthatóan mintázatazonosítási képességeik korlátain belül maradnak, egyfajta természetes alázatossággal közelítve a véletlenszerű eseményekhez.
Mi, emberek azonban egy teljesen külön történet vagyunk.
Az ezzel a kérdéssel foglalkozó tipikus kísérletekben a kutatók kétféle fénnyel, zölddel és pirossal villantanak a képernyőn. Ötből négyszer a zöld fény villan fel, az esetek 20 százalékban pedig a piros. Ám a pontos sorrend véletlenszerű marad. (Egy 20 felvillanásból álló sorozat például így nézhet ki: PZPZZZZZPZZZZPZZZZZZ. Egy másik pedig így: ZZZZPZZZZZZZPPZZZZZP.) Amikor azt kell megtippelni, hogy melyik fény fog következőnek felvillanni, a legjobb stratégia minden alkalommal egyszerűen a zöldre tenni, hiszen ekkor 80 százalék a találatunk esélye.
És a patkányok vagy a galambok általában pontosan ezt is teszik, ha morzsákat kapnak jutalmul a következő fény színének eltalálásáért. Az emberek azonban hajlamosak felsülni ezeknél a kísérleteknél.
Ahelyett, hogy állandóan a zöldet választanák, és 80 százalékos eséllyel bebiztosítanák az igazukat, jellemzően ötből négyszer zöldet választanak, és rövid idő alatt belemerülnek abba a játékba, hogy megpróbálják kitalálni, mikor fog legközelebb piros fény felvillanni. Ez a céltalan próbálkozás azt eredményezi, hogy átlagosan mindössze 68 százalékban találják el a következő fény színét. Ami ennél is különösebb, hogy az emberek még akkor is kitartanak ezen viselkedésük mellett, amikor a kutatók kifejezetten elmondják nekik - patkány vagy galamb esetében ez ugye képtelenség -, hogy a fények véletlenszerűen váltakoznak.
A "gondolkodás" és "érzés" közötti konfliktus hasonlóan furcsa eredményekhez vezethet. A Massachusettsi Egyetem pszichológusai cukorkákkal töltöttek meg egy kisebb és egy nagyobb tálat. A kisebb tálba 10 darabot tettek, amelyek közül 9 mindig fehér, 1 pedig piros volt. A nagy tál 100 cukorkát tartalmazott, amelyek közül 91-95 darab volt fehér, a többi pedig piros. A kísérlet résztvevőinek egy dollárt ígértek, ha a két tál bármelyikéből piros cukorkát húztak ki. Először is azonban emlékeztették őket, hogy a kis tálban lévő cukorkák 10 százalékát teszik ki a pirosak, míg a nagy tálban legfeljebb 9 százalék az arányuk.
Melyik tálból húztak a résztvevők? Aki elemzően gondolkodik, az mindig a kisebb tálból húzna, hiszen az állandóan 10 százalékos nyerési esélyt kínál, míg a nagy tál esetében a színes cukorka kihúzásának esélye soha nem haladja meg a 9 százalékot. Ennek ellenére az emberek közel kétharmada azt a tálat preferálta, amelyről "tudták", hogy alacsonyabb nyerési eséllyel kecsegtet, mert úgy "érezték", hogy - a számszerűen, de nem arányaiban több piros golyó - több lehetőséget kínál a nyerésre.Elhiszed azt, hogy a galambok nálunk jobb befektetők?
A MÉM egy kulturális viselkedésminta ideája, amelyet Richard Dawkins vezetett be annak idején.
Az alapgondolat szerint a mém-ek ugyanúgy a saját túlélésükért küzdenek, mint a gének:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6nz%C5%91_g%...
https://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika
Bármi lehet Mém, az esti imádság, a segítség a terhes anyáknak, a tanulás iránti vágy, vagy az, ha pacifista vagy.
"
Blackmore szerint a legnépszerűbb eszmék, sőt vallások nem az emberiség számára legtökéletesebbek, hanem valamilyen más szempontból, a mémek szempontjából kiemelkedők (2001). A legnépszerűbb eszmék olyan trükköket tudtak kifejleszteni, ami lehetővé tette számukra, hogy rengeteg agyban elterjedhessenek, jó tartósan, és állandóan le is másolja őket ez az agy.
A gének esetében az egyik legjelentősebb képesség a csoportokba rendeződés volt. Egyre nagyobb és egyre bonyolultabb biológiai szervezetek, „túlélőgépek” jöttek létre, melyek állandóan hatással voltak egymásra, így gének által hajtott ökoszisztémák jöttek létre. Blackmore ezt a csoportokba rendeződési adottságot figyelte meg a mémek esetében is. Blackmore mémplexeknek nevezi (a mém-komplexum szóösszetételből rövidítve) azokat a mém csoportokat, amelyek egymás segítésével – és más mémek, mém-halmazok háttérbeszorításával – hatékonyabban tudnak terjedni. A mémek csoportokba rendeződése csak egy példája annak, hogy a mémek is fejlődnek, létezik tehát egyfajta memetikai evolúció is.
Dawkins szerint azzal, hogy a mémeket replikátornak tekintjük, egy teljesen új szempontból tudjuk megvizsgálni az emberi gondolkodást és a kultúrát, mégpedig a mémek szempontjából (1986). Dawkins egyik - divatból vett - példája, a baseball sapka viselete előre vagy hátra fordított silddel megmutatja ezen mémek haszontalanságát – mármint az ember szempontjából, hiszen végül is teljesen mindegy hogy egy plázában merre fordítjuk a sapkát. De ha a replikátor szempontjából nézzük, akkor a két különböző viselet két replikátor harca. Amikor Dawkins feljegyezte ezt a példát, a baseball sapkákat rendre hátrafordítva viselték a fiatalok. Manapság pedig azt látjuk, hogy a baseball sapkát - divatból - többnyire újból silddel előre viselik."
Mondom már ránézek, h mi ez a mém, erre a Wikipédián ezt írják: "Bár a mémek létezését még nem bizonyították.."
Úgyhogy ezek szerint ebben is vagy hisz az ember, mint az ufokban, vagy nem.. :-)
Mindent nevezhetünk mémnek de igazából nagyobb dolgokat érdemes annak venni pl izmusok liberalizmus, hazaszeretet, vallások környezettudatosság stb.
A csoport az értéksemleges a csorda meg pejoratív. A csoportban inkább van valamilyen kohézió a csordában inkább csak esetlegesség és feltétlenül fizikailag is megjelenik (nem lehet csorda a neten). De ezek puha fogalmak szal nem lehet éles határt húzni, de matematikailag is kezelhetően más clustert jelentenek És persze az ember is azért érzi a határokat és a különbségeket. Az emberek többsége alapvetően nem szeret csordába kerülni, kerüli is az olyan rendezvényeket ahol ilyen előfordlhat (foci meccs ultrákkal, tüntetések /nem véletlen az általában alacsony szám/ stb.) És a lényeg h az egyes embernél felmegy-e a tudatos szintre a döntés vagy sem, én a tudatosról beszéltem. És az is igaz h sok csellel le lehet vinni a tudatos szint alá a döntést, de ez nem jelenti azt h a mémje ellen döntene
persze h találtak meg találtak hazudós embert is. De egyrészt akkor is megéri evolúciósan ilyenkor menekülni, mert sokkal súlyosabb következménye lehet annak ha nem hiszel és meghalsz mint ha hiszel és bukod a napi kaját. Az más kérdés h az ősemberek a fals riasztás után agyon verték vagy kirakták a csoportból az illetőt, gondolom a majmoknál is van bünti