A napi.hu-n találtam egy „oktatócikket”:D
Az MNB-ben őrzött banki betétek jelentős része nem a hazai bankok forrása, hanem a deviza-swapügyletek során svájci frankra cserélt forintbetétek fedezeti állománya. A devizacsere-ügyletek során a külföldi (pl. svájci) bankok a frankért forintot kaptak cserébe, ezeket rakták ők (valamely magyar bankon keresztül) az MNB-be, illetve állampapírokba, amelyért forintkamatot kapnak. Az MNB egyébiránt ezt az állományt külön soron, látszólagosan a magyar kereskedelmi bankok állományaként tartja nyilván. A swapügyletek árfolyamsemlegesek, hiszen mindkét fél saját devizáját adja, majd kapja vissza, és az ügyletnek megfelelően a kamatokat elszámolja. A szabályozói környezet minden banktól megköveteli, hogy ne legyen jelentős nyitott devizaügylete, ezt napi jelentéstétellel az MNB is nyomon követi. A bankok nem kaszinózhatnak!
Ami ugyanakkor az elmúlt időszakot illeti: a forint számottevő meggyengülése miatt az új/megújított swapügyletekben a szükséges svájci frankért − a romló árfolyam miatt − több forintot kellett adni. Ez az, ami folyamatosan szívta ki a forintfedezetet a hazai bankokból, s ennek hatására is csökkent a bankszektor likviditása, finanszírozó képessége. A fentiek nyomán mindenki maga döntse el, jó-e a bankoknak, ha számottevően romlik a forint! A svájcifrank-alapú jelzáloghitelek kamata átlagosan 7 százalék, melynek fedeznie kellene az ügylet költségeit. A CHF Libor, az 5-6 százalékos cds-felár, illetve a folyamatosan romló portfólió költségei ebből nem kitermelhetőek.
Az elmondottak ellenére a bankok tulajdonosai eddig kitartottak amellett, hogy magyar leányaikat és magyar ügyfeleiket, s üzleti aktivitásukon keresztül a magyar gazdaságot is segítsék. De látni kell: elérkeztek a teljesítőképesség határára. A bankok ellehetetlenítése mellett nem lehet a gazdasági növekedést megvalósítani.