Abzug

"A magyar társadalom, a politikai élet szereplői, a parlamenti pártok és a sajtó – hasonlóan Európa többi hadba lépett országához – helyesléssel, támogatólag, sőt örömmel fogadták a háború hírét. A besorozott katonáknak a kormányzat a karácsonyra ígért hazatérés mellett földek juttatását is kilátásba helyezte. A jutalomföld ígérete rendkívül vonzó volt a parasztság körében, s ez nagy szerepet játszott a vidéki lakosság kezdeti háborús lelkesedésének kialakításában, majd fenntartásában. Mindenki egyetértett abban, hogy a – Magyarországon egyébként meglehetősen népszerűtlen Ferenc Ferdinánd elleni merénylettel Szerbia olyan mértékben provokálta a Monarchiát, hogy ellene a katonai fellépés is indokolt. Továbbá minden jelentősebb belpolitikai erő – beleértve olyan parlamenten kívüli ellenzéki erőket is, mint a szociáldemokraták és a polgári radikálisok – egyetértett a kormánnyal, hogy Magyarország területi és politikai egységének megóvása, valamint a nemzetiségek feletti magyar hegemónia fenntartása létkérdés. S ha ez csak egy Szerbia elleni katonai akcióval biztosítható – amit a kormánypropaganda erőteljesen hangsúlyozott –, úgy ez jogos és elkerülhetetlen lépés. Átmenetileg a parlamenti csatározások is elcsitultak, minden ellenzéki parlamenti párt vezetője a „rendkívüli helyzetre való tekintettel” felfüggesztette kormányellenes támadásait."

"A balkáni háborúk, valamint a szarajevói merénylet után a hivatal magyar álláspont szerint – melyet gróf Tisza István magyar miniszterelnök 1914. június 30-án Bécsben ismertetett a császárral –, a háború egyáltalán nem elkerülhetetlen. Taktikai okokból ki kell várni, hogy a Balkánon a Monarchia szempontjából kedvezőbb nagyhatalmi erőviszonyok adódjanak. A magyar álláspont mögött nyilván ott volt a félelem, hogy a dualista állam nem készült fel eléggé egy fegyveres konfliktusra. Tisza megítélése szerint a fegyveres összecsapás Szerbiával előbb-utóbb bekövetkezett volna, erre utalnak minisztertanácsi felszólalásai mellett unokahúgának, Zeyk Margitnak címzett 1914. augusztusi levelének sorai: „Lelkiismeretem nyugodt; már nyakunkon volt a hurok, amellyel, ha most el nem vágjuk, alkalmasabb időben fojtottak volna meg bennünket.” "