mátrai sztori
Kissherceghttps://index.hu/gazdasag/2018/01/03/meszaros_lori...
Az év végén Mészáros Lőrinc alaposan bevásárolt a Mátrában. Egy cseh energetikai óriással megszerezte Magyarország második legfontosabb erőművét. Majd hamarosan megvett mellé a szomszédban egy rendkívül értékes biomasszacéget is. Az üzlet hátteréről gyűjtöttünk információkat.
Kezdjük a már ismert tényekkel! Két fontos tranzakció is történt tavaly év végén, és úgy tudjuk, hogy mindkettő esetében az eladók már régóta szerettek volna kiszállni. Az adásvételek valódi tartalma szerint Mészáros Lőrinc üzleti körének befolyása alá került a Mátrai Erőmű Zrt. és a Geosol Kft. biomasszacég, de természetesen, ahogy az már a Mészáros Lőrinc-féle tőzsdei cégeknél szokásos, mindkét tranzakció ennél sokkal összetettebb volt. Íme a pontos leírás:
A Mészáros Lőrinchez tartozó tőzsdei cégek egyike, az Opus Global Nyrt. a cseh Energeticky Prumyslovy Holdinggal (EPH) 72 százalékos befolyást szerzett a Mátrai Erőmű Zrt.-ben. Mészáros Lőrinc és az említett Opus befolyása alatt áll egy Status Capital Kockázati Tőkealapkezelő nevű cég, ez hozott létre egy magántőkealapot (Status Energy Magántőkealap), amely egy közös céget alapított a csehekkel. Végül ez a Status Power Invest Kft. nevű társaság vette meg az erőművet a korábbi német tulajdonosoktól (RWE Power és EnBW). A magántőkealapok teljesen anonim, vagyis rejtőzködésre kiválóan alkalmas haszonhúzói hátteret engednek meg Magyarországon.
A kettes számú üzletben az Opus és a Status Capital Kockázati Tőkealap-kezelő a főszereplő, utóbbi ugyanis egy Geo Invest Kft. nevű cégen keresztül megvette Csányi Sándortól és Nagy Györgytől a Geosol Kft.-t, amely egy korszerű biomassza- és hulladékkezelő cég. Főtevékenysége szerint mindenféle éghető anyagot szállít a Mátrai Erőműnek.
A Mátrai helyzete
Az árakról pontos információnk nincs, azt nem tették közzé a felek, de a Mátrai Erőmű esetében a tárgyalásokra rálátó forrásaink szerint a sajtótalálgatásokban megjelent 50-60 milliárd forintos tranzakciós értékek, amelyek vagy valamilyen könyvértékekből, vagy korábbi tárgyalásokból indultak ki, túlzóak. Valójában a magyar–cseh csapat lényegesen olcsóbban jutott az erőműhöz.
Magyarország második legnagyobb erőműve (az első természetesen a paksi atom) visontai székhelyű, széntüzelésű, együttégetéses módszerrel, elsősorban lignittel és biomasszával működik. 2025-ig van engedélye, addig egy cash-termelő aranybánya, utána azonban legfeljebb csak komoly beruházásokkal maradhat talpon, és a bezárásnál súlyos rekultivációs összegek merülhetnek fel.
Ameddig azonban pöfög, addig az ország áramellátásának 20 százalékáért felel, és viszonylag stabil piaci helyzete van.
Jövőre ugyan szigorodnak a szén-dioxid-kiosztási szabályok, az EU pedig nem nagy barátja a széntüzelésnek, de az erőműben még nyolcévnyi pozitív cash-flow benne van. Ez mindenképpen soktízmilliárdos összeg, ám hogy pontosan mennyi, az már a működtetők ügyességén múlik.
A csehek erőssége
És itt jönnek képbe a csehek. Az EPH ugyanis abban világbajnok, hogy nagyon jól számol az előremutató cash-flow-val. Üzleti modellje szerint rendkívül kedvező kamatozású óriáshitelekből megvásárol olcsó energetikai eszközöket (bányákat, erőműveket, vezetékeket), majd azokat pénzügyes szemlélettel, kegyetlen megszorításokkal üzemelteti.
„Egész Európában senki nem ért az EPH-nál jobban ahhoz, hogy egy elaggott erőműből a legtöbb értéket ki lehessen csavarni” – mondta róluk egy forrásunk. Mi tartozik ebbe bele? A működési költségek lelapítása, adóoptimalizáció, cash-management, létszám-racionalizáció és szinergia, mert a cseheknek már rengeteg hasonló eszközük van, például a Budapesti Erőmű.
Mit hoz Mészáros?
Mészáros Lőrinc logikusan állt össze a csehekkel, mert a fenti tudásra szüksége van, de mit tud ő beletenni a bizniszbe?
Elsősorban a politikai támogatást, amely nagyon jól jöhet a jövőben.
A Mátrai Erőmű jövőbeli történetében az a legfontosabb, hogy milyen anyagi terheket jelent majd a nyolc év kellemes cash-flow után a lezárás, elsősorban a környezetvédelmi rekultiváció. A jövőről hangsúlyozottan csak találgatni lehet, de iparági szakemberekkel beszélgetve több elképzelésről is hallottunk. A Mátrai Erőmű működtetése akkor lesz igazán jó pénz, ha a rekultivációt a végén nem (vagy nem csak) saját pénzből kell finanszírozni. Ha például
az állam erre valamilyen közösségi forrást, támogatási programot biztosít;
esetleg egy állami energetikai szereplő (például az MVM) „nemzetgazdasági” érdekből a futamidő végén erősíti a szerepét Visontán;
vagy a kormányzat támogatásával olyan fejlesztés valósul meg, amellyel a Mátrai Erőmű telephelye meg tudja őrizni az erőművi jellegét.
Napos oldal
Ha ugyanis a terület (vagy annak egy része) a jövőben is erőműként fog működni, kitolható a rekultiváció. Elsősorban egy napelemes fejlesztés képzelhető el, a szektor hosszú évek óta hazai és uniós támogatásokat kap, ráadásul a bányaterületek, vagyis a külszíni fejtések rekultivációjának valóban racionális megoldása az, ha a tulajdonos nem termőföldet hozat, hanem pusztán elsimogatja a talajt, és napelemeket rak rá.
Fontos beruházási előny ilyenkor, hogy a Mátrai Erőműnek már megvannak az elektromos csatlakozásai, erre már nem kellene költeni. Vagyis nagyon leegyszerűsítve, a cseh partner inkább a meglevő erőmű menedzselésében lehet erős, míg a magyar fél a bányaterület elgereblyézésében, a napelemek elhelyezésében és az állami támogatások kilobbizásában segíthet.
És az opció
Végül lehet egy sokadik oka, amiért a Mátrai Erőműben lehet érték. A korábbi német tulajdonosok már előkészítettek egy új erőművi fejlesztést is, amit végül soha senki nem kezdett el, mert nem jött ki a matek.
A jövő áramtermelése nem a szénről szól, és ha megépül Paks 2, biztosan nincsen szükség a Mátrai Erőmű 2-re, együtt ugyanis nem kell ennyi erőmű a magyar áramellátásba, a nukleáris, az új lignites és a sok megújuló (például nap) túlkapacitásokhoz vezetne.
Azon azonban el lehet spekulálni, hogy amennyiben valamiért (például egy ma még nem látható éles politikai fordulat következményeképpen)
mégsem valósulna meg Paks 2, akkor a Mátrai Erőmű birtoklása, mint egy elvi fejlesztési opció, rögtön felértékelődne.
A Geosol is nagy üzlet
A Mátrai Erőműhöz képest érthetően kisebb figyelmet kapott a Visonta mellett, Halmajugrán található Geosol Kft., vagyis a gyakran együtt üzletelő Csányi Sándor–Nagy György–befektetőpáros biomasszacégének eladása. Pedig nem akármilyen értékről van szó, ez a cég stabilan hoz évi négymilliárd forint forgalom mellett egymilliárd forint körüli nyereséget is.
Elöl Horváth László Heves megyei kormánymegbízott Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter és Valaska József a Mátrai Erőmű Zrt. igazgatósági elnöke (b-j) a Geosol Kft. biomassza fogadóállomásán az erőmű területén Visontán 2014. február 25-én.
Érdekes adalék, hogy Nagy György abban az energiakereskedő MET-ben is tulajdonos, amely egy ideig szintén méregette a Mátrai Erőművet, ám a MET előbb kiszállt a Mátraiért vívott versengésből, majd Nagyék, vagyis a Geosol Kft. tulajdonosai is értékesítettek. A Geosolt magyar magánszemélyek alapították, majd a társaság a Wallis látókörébe került, végül az exwallisos Nagy György és Csányi Sándor láttak benne fantáziát.
Majdnem monopolhelyzet
A Geosol hatalmas értéke a monopolközeli helyzete. Az alapítók valamiképpen el tudták érni, hogy kiépíthettek egy teljesen exkluzív feladórendszert a Mátrai Erőműhöz. Azóta ugyan nem a Geosol az egyetlen szállító, amelyik használhatja a feladórendszert, vagyis képes az erőmű úgynevezett tűzterébe biztonságosan biomasszát adagolni, de a Geosol és a Mátrai szerepe így is kimagaslóan fontos.
A biomassza egyébként mezőgazdasági hulladék és melléktermék, és a kommunális hulladék égethető része , vagy akár szennyvíziszap (szárított üledék) is. Vagyis a Geosol gyakorlatilag mindennel foglalkozik, ami ég és ami szabályosan beadagolható a lignit mellé. A Geosol fő bevételi forrása a Mátrai volt, de emellett szállít minden olyan erőműnek (Ajkára, Pécsre, Szakolyra), amelyik biomasszát is tüzel, vagyis nem gázos, ez leginkább a francia Veolia-cégcsoport portfóliója.
Keresték az exit-esélyt
Mivel a tranzakció még nem záródott le, a cég vezetői nem válaszoltak a közleményeken túlmutató kérdéseinkre, de az iparági pletykák úgy tudták, hogy a tulajdonosok már régóta keresték az exit-lehetőséget, korábban elsősorban a francia Veolia-csoportban látták a potenciális vevőt, de úgy tudjuk, hogy konkrét tárgyalások nem folytak a Geosol eladásáról.
A Mátrai tulajdonosváltása mindenesetre új helyzetet teremtett. Csányiék, vagyis az eladók szempontjából az új tulajdonos egyfajta kockázatot is jelenthetett, és mivel már amúgy is régóta tervezték a cash outot, vagyis a kicsekkolást, kihasználták az új helyzetet. Mészárosék pedig vélhetően úgy gondolkodhattak, hogy minek hagynának az üzleti körön kívül egy évi egymilliárd forintos nyereségpotenciált.
Az pedig a jövő zenéje, hogy miképpen tudnak majd a Mátrai tulajdonosai olyan megállapodásokat kötni a Geosollal, hogy senki ne érezze magát átverve, hiszen a Mátrainak és a Geosolnak eltérő a tulajdonosi összetétele, mindenki másban érdekelt.