http://www.penzugyiszemle.hu/vitaforum/merlegalkalmazkodasi-valsag-es-adossagfinanszirozas
A szerző arra a megállapításra jut, hogy valamennyi gazdasági szereplő nem építheti le egyidejűleg az adósságát recessziós helyzetben. Éppen ezért a válság sújtotta fejlett országokban - az alacsony kamatláb mellett - differenciáltan ugyan, ám összességében mégis expanzív fiskális politikára lenne szükség a mérlegalkalmazkodási válságból való kitöréshez. Az általános költségvetési szigort és az államadósság erőteljes lefaragását középpontba helyező gazdaságpolitikának csak a gazdaságok határozott élénkülését követően szabadna jönnie.
A szerző a fiskális multiplikátort vizsgálva bemutatja, hogy a multiplikátor érteke likviditási csapdában és globális válságban jóval nagyobb, mint normál konjunkturális helyzetben, s meghökkentő módon a multiplikátor annál nagyobb, minél nagyobb az átlagos adókulcs!
"Ha tehát a kormányzat a
GDP-hez mérten egy százalékkal csökkenti a
kiadásokat, akkor az a GDP-t csak 1,1 százalékkal
mérsékli, ám ha a deficitet csökkenti
1 százalékkal a GDP-hez képest, akkor az jóval
nagyobb – példánkban több mint 2,1 százalékos
– visszaesést idéz elő a gazdasági teljesítményben.
A multiplikátorokkal kapcsolatosan végezetül
érdemes szem előtt tartani, hogy az értékét
nemcsak a gazdaság konjunkturális helyzete
befolyásolja, hanem az is, hogy a kiigazítást
csak egy-egy ország vagy esetleg országok egész
csoportja hajtja végre, mint például az történt
2010-től kezdődően az EU-ban. Ez utóbbinál
ugyanis az egyes országok fiskális lépéseinek
visszahúzó hatásai kölcsönösen túlcsordulnak
más országokba (spillover effect), így a multiplikátorok
a (4) és (5) egyenlet alapján kalkulálthoz
képest a valóságban nagyobbak.
Konklúzióképpen arra juthatunk, hogy a
deficit és az államadósság reálgazdaságra kifejtett
hatása teljesen más válságban, mint kedvező
konjunkturális időszakban. "
Tekintettel a hazai gazdaságpolitikai vitákra, a tanulmány kiemelten foglalkozik az adósságfinanszírozással, különösen a jegybanki finanszírozás és a nemzetközi hitelből való finanszírozás összehasonlításával.
! Az elemzés során arra jut, hogy ha a nemzetközi hitelkeret a hazai valutában denominált adósság refinanszírozására szolgál, akkor az IMF-hitel semmivel sem olcsóbb..... mint a jegybanki finanszírozás (azaz a jegybanki alapkamat), és lényegében véve semmi olyannal nem tud szolgálni, amivel a jegybanki mennyiségi lazítás ne szolgálhatna.!
Érdekes!
Kíváncsi vagyok IMF hitel fanok és Simor Bandi hívők mit szólnak ehhez?